/ LÉLEK / Felépülés az erőszak után
  2019-09-05

Felépülés az erőszak után

Miért olyan nehéz megszabadulni a traumáktól? Legszívesebben elfejtenénk mindazt, ami történt, de ez nem ilyen egyszerű. Miért? Miért nem beszélnek az áldozatok? Miért hiszik azt az emberek, hogy az áldozat is hibás?

A szexuális erőszakról érdemes tudni és nagyon fontos is kiemelni, hogy nem csak az minősül szexuális bűncselekménynek, ha erőszakaos behatolás történik. Minden olyan szexuális tevékenység, amely az egyik fél beleegyezése nélkül jön létre, nemi erőszaknak minősül. Így ha végig nézettnek valamit (szexuális tartalmú filmet, cselekményt), amire még nem felkészült a gyermek, (vagy ha még éretlen hozzá a személy) szintén lehet trauma.

De traumát, mély sebeket nem csak így tudunk egymásnak okozni. A fizikai erőszak, a szóbeli bántás mind-mind nagyon mély nyomot hagynak az ember személyiségében.

- hirdetések -

Szexuális erőszak

Az erőszakot átélt személy egészen különböző képen élheti meg a helyzetet. A legfontosabb, hogy legyen legalább egy olyan személy, akiben megbízik, akinek ha elmondja, hogy mi történt, akkor tud segíteni. Óriási segítség, ha van valaki, aki a nehéz helyzetben védelmet tud nyújtani, a sebek így gyorsabban forrhatnak be.

Más a helyzet akkor, hogy ha nem egy egyszeri eseményről van szó, hanem hosszú évekig tartó abuzálásról, ráadásul valaki olyan személytől, akit szeret, vagy úgy érzi, hogy szeretni kellene. Mérhetetlenül nagy szégyent élnek át az áldozatok. Úgy érzik, hogy megbecstelenítették őket, kilógnak a sorból, nem tartoznak sehova. És ez az egész egy óriási titok. Félnek attól, hogy mi lesz, ha mások megtudják róluk,attól, hogy mit gondolnak róluk. Nem szeretünk kilógni a sorból, az áldozatok márpedig kilógnak és szégyellik magukat. Gondolhat arra is, hogy ami történt az csak és kizárólag az ő hibája. Sőt, az elkövető meg is erősíti ebben, ő provokálta, ez az ő közös titkuk.

Sajnos hallani olyan megjegyzéseket, hogy ha megerőszakolnak egy lányt, akkor „biztos az ő hibája, miért kellett késő este egyedül sétálni/futni, miért öltözött olyan kihívóan...”. Ezek nagyon-nagyon ártalmas gondolatok. Szeretnénk azt hinni, hogy a világ egy igazságos hely, tehát a jó elnyeri a jutalmát, a rossz elnyeri a végső bűntetését. Ebbe a hiedelmbe olyan könnyen ringatjuk magunkat. A logika mentén maradva, ha az áldozattal ez történt, akkor biztos valami miatt megérdelemelte. És keresi az ember az okokat, mert szeretnénk azt hinni, hogy mi jók vagyunk és velünk nem történhet meg. De a világ nem igazságos hely. Ártatlanokkal is történhetnek szörnyű dolgok.

Az erőszak erőszak marad

Szörnyűség az, amit tett és pont. Nincs értelme keresni a hibásokat. Az átélt élmények végigkísérik az áldozatot egész életében. A legmélyebben az bántja az embereket, ha azt élik meg, hogy nem számítanak embernek. Azt, hogy a többi ember tárgyként tekint rá, azt tehetnek vele, amit szeretnének. Elfelejteni nem lehet, és nem is kérhetjük tőle (bár nagyon szeretné). Nagyon nehéz feldolgozni azt, hogy az erőszak vele esett meg, nehéz újra megtalálni a biztonságot a világban. Amit a személy eddig magáról, a világról, más emberekről hitt, megkérdőjeleződik és ezt nagyon nehéz visszailleszteni az élettörténébe. A tüneteket ezt követően az emlék elszigetelődése tartja fenn, mindig ott motoszkál az agyában. Olykor kialakulhat post traumás szindróma is, amikor a személy újra és újra átáéli a traumát, álmodik vele, gyakran kísértik visszatérő gondolatok. Ajánlott szakember felkersése mindenképpen, mert nem tudhatjuk, hogy mi rejtőzik még a mélyben, milyen félelmek és hogyan befolyásolja majd a későbbi életet. A szégyent és a félelmet le lehet győzni, a sebek beforrnak, de az ilyen hegek bizony megmaradnak.

(Börcsök Gyöngyi, pszichológus)