Egyik alkalommal nagyon szomorúan érkezett hozzám egy tizenéves fiú. Megkérdeztem, hogy mi bántja, elmondta, hogy meghalt ismerőse. Idén már a második barátja.

Hogyan segíthetünk a gyászban? Sokan már igen korán megtapasztalják a veszteség fájdalmát, talán ők tudják, hogy mit érezhet a másik ember. Azonban emberi kapcsolataink egyediek, mindenkihez sajátos élmények, emlékek fűznek. Hiányukra mindannyian máshogy reagálunk. Van olyan, aki mély fájdalmában keservesen sír, akad olyan, aki zavarában nevet, és van, aki titkolja érzéseit, közömbösen próbálja a hétköznapokat élni. A következő tanácsokat nem csak haláleset, hanem bármilyen veszteség esetén lehet alkalmazni.

Hagyd sírni!

Gyakori tanács a „ne sírj”. A sírásnak helye van mély fájdalom esetén. Zokogás közben érezhetsz nyomást arra, hogy megnyugtasd, hogy vigaszt nyújts. De nehéz szavakat találni, különösen, ha neked hasonló élményed nem volt. A csöndes együttlét is megadja azt a támaszt, amire szüksége van. A „légy erős” tanácsot is úgy szokták értelmezni, hogy ne sírj, azaz fojts el magadban mindent. Az erősség pont abban nyilvánul meg, hogy érzéseinket át merjük élni.

Veszteségét nem lehet pótolni

Szakítás vagy egy házi állat elvesztése során szokták azt tanácsolni, hogy „ne aggódj, majd lesz másik, sok hal úszik a tengerben, találsz majd másikat.” Az elvesztett személlyel vagy állattal egyedi volt a kapcsolata, megismételhetetlen. Olyan emlékek fűződnek hozzá, amit egy új kapcsolat nem pótolhat. A veszteség élmény feldolgozásával persze egyre felszabadultabb lesz, egyre inkább képes lesz valami „újnak” helyet adni.

Támasznyújtás

Krízis helyzetben befelé fordulhat a gyászoló, ha konfliktusos volt a kapcsolata, könnyen hibázatja önmagát. Maradhattak befejezetlen ügyek, amiben őrölődve nehezebben dolgozza fel a veszteséget. Amíg megtalálja belső békéjét meghallgathatod, biztosíthatod arról, hogy mellette állsz.

Idő

Az idő önmagában nem oldja meg a problémát, ha parlagon hever a gyász, attól nem múlik el a fájdalom. Ezért fordulhat elő, hogy akár még hosszú évek múltán is olyan fájdalommal gondol vissza az ember és azonnal sírva fakad. Nem tanácsos ezért azt mondani, hogy „az idő majd mindent megold”.

Karácsonyi ünneplések közepette, gondolhatunk mindazokra, akik nem lehetnek velünk.

(Börcsök Gyöngyi)