Főoldal / Szakertő válaszol / Lelki problémák  / Ez már depresszió?
  

Ez már depresszió?

ora 2010-11-30 12:08:57

Lassan érzem, hogy depressziós leszek. Tudom, hogy ennek a barátom az oka, mert 100%-ig biztos vagyok benne, hogy megcsal. Ennek ellenére, még annyira ragaszkodom hozzá érzelmileg, hogy képtelen vagyok szakítani vele. Ő mindig is ilyen volt, sosem volt neki elég egy nő, pedig már 30 éves. Mindent megkap tőlem nem csak érzelmileg, szexuálisan is. (Inkább én vagyok az, aki 21 évesen talán néhány alkalommal többet igényelne.) Persze nem panaszkodom, mert ő is minden téren megfelel nekem, mindent megtesz értem, számíthatok rá. De mégis megcsal. Már arra is gondoltam, hogy neki kellene orvoshoz fordulnia, hogy ennyi idősen sem képes egy normális kapcsolatra.
Szóval egyre kevesebbet mosolygok, erős hangulatingadozásaim vannak, pár hét alatt 5 kilót fogytam. Nincs étvágyam, nem kívánok semmit. Ahogy ránézek valamilyen ételre, még ha imádom is, felfordul a gyomrom és egyből eszembe jut, hogy nem én vagyok az egyetlen. Valahogy összekapcsoltam a két dolgot. Tisztában vagyok a helyzettel, úgyhogy szerintem annyira még nem vészes a dolog, de tudom, hogy a napi egyszeri falatozással tönkreteszem magam. Főleg, hogy mellette ugyanúgy hetente kétszer kemény edzésem van, dolgozom és iskolába járok.
Nem tudom mi tévő legyek. Hiába vannak a barátnők, és anyukám, aki mellettem áll, már nem akarom őket traktálni, hogy megint mire jöttem rá. Inkább hallgatok és egyedül sírok, amikor nem lát senki. Persze ők megértenek, mondják, hogy hagyjak nyugodtan időt magamnak, de tudom, hogy csak az időt húzom, egyre rosszabbul vagyok és egyre többet fogyok. Most már sikerült egy hüvelyi fertőzést is összeszednem, vitaminhiányom van és bujkál is bennem valami, bár biztos az állandó idegeskedés is hozzájárul, hogy hasmenésem van. Éjjel alig bírok elaludni, állandóan rám jön a bőghetnék.
Próbáltam beszélni a barátommal, de mindent tagad. De én akkor is tudom. (Szőke hajszálak az ágya környékén, én fekete vagyok, állandóan cipeli magával a telefonját zuhanyzás alatt is stb.) Szóval 100%, hogy hazudik. És mégis képtelen vagyok szakítani. Egyik pillanatban azzal győzködöm magam, hogy úgyis minden pasi félrelép, akkor miért ne lehetnék olyannal, akivel stimmel minden? Máskor meg oltári nagy baleknak tartom magam, hogy így hagyom, hogy hülyét csináljon belőlem.
Nem akarok evési zavarokkal küszködni, nem akarok többet fogyni, csak boldog szeretnék lenni, lehetőleg vele. :(
Kérlek ne mondd, hogy aki "megcsal az nem szeret", mert tudom, hogy ő szeret. Nem vagyok tök naiv, sőt tanulom is ezt a részét a dolognak. Tisztában vagyok vele, hogy a pasik teljesen másképp állnak ezekhez a dolgokhoz. Tudom, hogy azért hazudik, hogy engem megvédjen a fájdalomtól és hogy megtartsom magának de talán ő nincs tisztában vele, hogy nem veszem be a meséjét, hogy nem vagyok olyan naiv, mint az előző barátnői, akiket éveken keresztül csalt fűvel fával. Én ennyit nem fogok bírni. :(
A témához kapcsolódóan még lenne egy olyan kérdésem, hogy van olyan, hogy valaki "szenvedélybetegség szerűen" űzi a megcsalást? Köszönöm a válaszod.

Szakértőnk válasza a Ez már depresszió? kérdésre

Kedves Levélíró!

Nagyon jól átlátod a helyzetedet, valóban, a leírt testi és lelki problémáid leginkább ezzel a helyzettel függhetnek össze. Valaki általában akkor lép félre, ha valamit nem kap meg a kapcsolatában, valami hiányzik neki. Ez az általános. De vannak azok, akik a saját önbizalomhiányukból, vagy hasonló személyiségbeli problémájuk miatt gyűjtik a skalpokat. Kell nekik a folyamatos megerősítés, csak akkor hiszik azt el magukról, hogy valakik, hogy jó pasik. A skalpgyűjtés mellett persze fontos, hogy legyen egy olyan ember is, aki szereti őt. Így biztosan szeret is téged, fontos vagy neki, nem akar elveszíteni, de emellett, ha az önbizalomhiányos csoportba tartozik, elképzelhető, hogy vannak más lányok is az életében. És itt nagyon fontos az, hogy aki kívülről baromira magabiztosnak is látszik, attól még lehet teljesen bizonytalan belül – ezért is a nagyon határozott külső. Teljesen normális a reakciód, természetes, hogy mérges vagy rá, csalódott, megbántott. Ne félj kifejezni az érzéseidet neki is és a környezeted felé. Nincs semmi okod, hogy megkíméld a környezetedet a problémáidtól, hiszek mondták is neked, hogy segítenek! Valóban igaz, tökéletes férfi nincs. De olyan van, aki mellett boldog leszel, és egészséges. És attól még nem kell tökéletesnek lennie. A szervezeted is jelzi neked, hogy ez a kapcsolat nem tesz téged boldoggá. Azért vannak a betegségek, hogy üzenjenek nekünk: valami nem jó a jelenlegi életünkben, valamin változtatni kell. És ha nem hallgatunk meg az enyhébb tünetekre, akkor csak egyre több jelet próbál küldeni, ezért tapasztalod te is, hogy egyre több betegséged van, és egyre nagyobb benned a lelki feszültség. Ezen a helyzeten csak TE változtathatsz. Mivel a fiú szeret téged, ő sosem fog elhagyni, főleg, mert melletted még csajozhat is kedvére. Tehát a te döntésed, hogy mi fog történni. Találd ki, neked mire van szükséged, mi tenne téged boldoggá, és hogy mit teszel a saját magad boldogságáért. Mit teszel ebben a hónapban, mit teszel ezen a héten, mit teszel ma? Azt a kérdést pedig tedd fel magadnak, hogy neked miért olyan nehéz elhagynod őt, ha ennyire biztos vagy abban, hogy megcsal? Ez már önismereti kérdés, és ha megtalálod erre a választ, könnyebben tudod ezt a lépést megtenni. Ha nehézségeid támadnak ezekben a kérdésekben, azt javaslom, keress fel egy pszichológust, mielőtt még a testi és lelki problémák súlyosabbra fordulnának!

Minden jót és nagy lelkierőt kívánok!



<a target=Ujpál Zsófia, pszichológus" height="60px" /> Ujpál Zsófia, pszichológus

- hirdetés -