Főoldal / Szakertő válaszol / Lelki problémák  / Családalapítás(s)ok
  

Családalapítás(s)ok

ora 2021-12-28 22:11:40

Tisztelt doktornő! Tisztelt doktor úr!
Jómagam e hét vasárnap (január 2.) leszek 20 éves, míg a barátnőm mához két hétre (január 11.) tölti a 19. életévét be. Valentin napon lesz 5 éve, hogy hivatalosan is egypár vagyunk. Előtte majdnem 1 évig csak randizgattunk.
A barátnőm szeptemberben kezdte, míg én tavaly szeptemberben kezdtem el az egyetemet, mégpedig kereskedelmi vonalon. Júliusban költöztünk hivatalosan össze, de már a tavaszi digitális oktatás során is legtöbbször nálam és a haveromnál volt az albérletünkben, annál az egyszerű okból, hogy 4 testvére van, akik mind iskoláskorúak, így az ilyen jellegű otthoni tanulás igencsak nehézkes lett volna. (Nekem 5 testvérem van)
A sokkhatás először augusztusban jött, amikor a hónap első felének a végén először közölte Edina, hogy késik a menstruációja. Először nem vettük még elég komolyan a dolgot. Aztán, amikor már szeptemberben is mondta, hogy késik és köztes időben már szédülésre is panaszkodott, akkor elmentünk a legközelebbi gyógyszertárba, hogy vegyünk egy terhességi tesztet. Azt visszaérve az albérletbe, megcsináltuk a tesztet. Az eredmény sokkolt bennünket, hisz pozitív lett. Megpróbáltunk keresni mielőbb egy nőgyógyászt, ami sikerrel járt. Végül szeptember 16-án voltunk nőgyógyásznál, aki megállapította, hogy a barátnőm a terhesség 9. hétében jár. Kisebb sokkot kaptunk.
Aztán december 10-én jeleztük a családnak, hogy szeretnénk velük komolyan beszélni. Ennek folyományaként december 23-án a szüleinknek, nagyszüleinknek, keresztszüleinknek, testvéreinknek bejelentettük, hogy Edina 23 hetes terhes. Először mindenki meglepődött, majd sok boldogságot kívánva gratulált. A 16 éves (novemberben töltötte) húgom ájulása riasztott meg mindenkit. A barátja is ott volt és eléggé lesápadt ő is Ági ájulásakor. Még akkor nem sejtettük azt, hogy közli a testvérem, hogy ő is várandós, mégpedig 13 hetes már. Nem mondom engem is lesokkolt. A szüleinkről, nagyszüleinkről nem is beszélve. Aztán először apánk közölte, hogy a húgom ne is álmodjon róla, hogy megtarthatja a gyereket. Csakhogy ezután közölték a tesómék, hogy ők mindenképpen megtartják a kicsiket, merthogy ikerterhességről van szó. Ez már végképp betette anyuéknál a kaput.
Mi is kétségek között őrlődünk, hogy a jelen helyzetben – ide értve a COVID helyzetet és sok mást – hogy szerencsés-e vagy sem a gyermekvállalás. Emiatt több kisebb szóváltás is volt, mert eleinte elakartam vetetni a kicsit, még ő végig a megtartás mellett volt. Az elmúlt pár napban pedig ő vetette fel az abortusz lehetőségét, viszont jelenleg nincs rá olyan ok, ami miatt ez elvégezhető lenne. Ennek én csak örülök. Eközben a szüleim úgy döntöttek, hogyha már a húgom várandós, akkor nincs más út, minthogy legalább költözzön oda a barátja is (a fiú hozzám hasonlóan január 2-án ünnepli születésnapját, csakhogy a 18-at), ami ellen érdekes módon a szülők sem tiltakoztak. Sőt!
A húgom nagyjából 1 hónapja könyörög, hogy hagy költözzön hozzám. Egészen múlt csütörtökig nem értettem. Sajnos ismerve édesapánk véleményét a korai gyermekvállalásról valamint általában a szüleink véleményét Ági barátjáról, Tóniról, ami elég becsmérlő. Azért hozzáteszem, hogy sajnos a fiú szívbetegsége nyílt titok, ami mindig kockázatossá teszi. Ráadásul a srácnak van egy ikertestvére (Jani) is. Tónin a „lebukáskor” vagy bejelentéskor először sokkot, majd megnyugvást, majd zavarodottságot láttam. A húgomon először megnyugvást vagy fokozódó félelmet láttam. Biztos vagyok benne, hogy sem Ági, sem a fiú nem akart ilyen korán szülővé válni. Beszéltem mindkettejükkel. Azt állították, hogy minden aktus idején védekeztek. Én ezt el is tudom képzelni. Édesanyám annyit mondott, hogy ő már sejtette, hogy valami nem stimmel, mert gyakoriak voltak a hangulatváltozások, az étkezési szokások változásai, a fokozódó reggeli rosszullétek, szédülés, hányás és hányinger miatt. De ez még a „rémálmában” sem fordult meg, hogy a húgom terhes, bár azt is sejthette, hogy talán már él szexuális életet. Ha apám felfogását nézem és a húgom életkorát valamint, hogy ikerterhességről van szó, így elgondolkodtató a költözés.
Ön szerint a folyamatos lelki nyugalom okán célszerű lehet, hogy a húgom és a fiú hozzám költözzön? (Hely van, és a suliba is betudnak járni, bár igaz, hogy kicsivel korábban kellene kelniük és indulniuk) Mennyiben lenne ez tényleg segítség a húgoméknak? A bejelentéskori (lebukáskori) reakcióik mennyire természetesek? A barátnőm (19) és én (20) sem vagyunk túl idősek, mennyiben lennénk mi segítség Ágiéknak?
ui: A barátnőm ötödik napja rágja emiatt a fülemet. Én is hajlanék rá, de nem akarok túl sok konfliktust a szüleimmel sem. Főleg nem apámmal.
A megtisztelő válaszait előre is köszönöm!
(2021. december 28.)
Üdvözlettel:
Miki
egy leendő édesapa

Szakértőnk válasza a Családalapítás(s)ok kérdésre

Kedves Miki! Gratulálok az apasághoz,sok erőt és jó babázást kívánok!Nagy kihívás lesz ez az időszak mindenkinek a családban. Éppen ezért fontos végiggondolni, hogy ki milyen és mennyi felelősséget tud felvállalni. Lehet rövid és hosszabb távú megoldásokban is gondolkodni (nem mindegy, hogy 1-2 hónapra költözne oda a testvéred, amíg mondjuk lenyugszanak a kedélyek vagy a ti babátok is úgy születik, hogy ők is ott laknak; anyagi szinten mi hogyan oldható meg...stb.) A legcélravezetőbb az volna, ha családilag lehetne kialakítani egy stratégiát, hogy hogyan küzdötök meg ezzel a "krízissel": ha nyíltan lehet beszélni az érzésekről, lehetőségekről, határokról, akkor mindenkinek megfelelő rendszert lehet kialakítani.

Máténé Áfra Viktória - klinikai gyermek- és ifjúsági szakpszichológus Máténé Áfra Viktória - klinikai gyermek- és ifjúsági szakpszichológus

- hirdetés -