Szorongás és homofóbia

Eléggé el vagyok bizonyodva a szexuális vonzódásomat illetően. Az egész történetem egy aplasztikus anémia nevezetű betegséggel kezdődött, ami miatt október másodika óta itthon vagyok kényszerülve lenni. Nem mehetek iskolába, és nagyobb közösségekbe. Maximum csak maszkkal.És bár most úgy látszik, hogy csontvelő átültetés nélkül megúszom, nagyon félek a visszaeséstől, a magánytól és az eljövendőtől. És ezenkívül attól is, hogy leszbikus vagyok. Nem tudom miért gondolok mostanában erre, miért félek ettől ennyire nagyon? Csak, mint a derült égből a villámcsapás jöttek elő ezek a félelem gondolatok, amik nem hagynak nyugodni, és nagyon félek, hogy az egészségemre is kihatnak. Mivel szorongok. Ráadásul nem kis mértékben. Szeretnék ezen változtatni, szeretném ha ez a félelem elmúlna, és az életem visszatérne a normális kerélvágásba. Amikor ránézek egy nőre belső feszültséget érzek. Belsö feszültséget, mivel rá vagyok stresszelve az érzéseimre és nem tudom, hogy hogy kellene érezzek. Eddig a fiúk vonzóttak. Bár komoly kapcsolatom még nem volt, mivel csak 14 éves vagyok (lány) es jelenleg elzárva a külvilágtól, de tetszettek már testileg és érzelmileg is egyaránt. Mostanában kezdtem el ezen rágódni. Félek, hogy nekem nem jut majd ki egy olyan normális hetero életből, mint a társaimbak. Kicsi korom óta a hercegemre vágyom, aki megért és leélhetem vele az életem, gyermekeim lehetnek tőle. Miért érzek most így? Miért vagyok ilyen bizonytalan? Kérem segítsen nekem ezeknek a kényszergondolatoknak a leküzdésében, mert félelemmel és szorongással tőletenek el, ezzel megkeserítbe a napjaimat és lassítva a gyógyulásomat! Én nem akarok ilyenekre gondolni.