ex-visszaszerzés, kétségbeesés
2016.12.05.
Kedves Doktornő!
Nikolett vagyok.
Párkapcsolati kérdéssel fordulok Önhöz.
Nemrég, 4hete ért véget egy 3éves kapcsolatom.
Még januárban szakítottunk egy hónapra, de újra megpróbáltuk, hátha működik. És én csúnya módon elrontottam. Túlságosan pórázon tartottam, elkezdtem hisztizni és bunkó lenni vele, amikor szóba jött, hogy ő a barátaival elmegy valamerre. És még nem is arról van szó, hogy elmegy, és másnap hajnali 2-3kor ér haza, hanem arról, hogy elment 4-5fele, és este 9re nem ért haza. Ezmiatt önző módon eltaszítottam magamtól, mert féltékeny voltam, hogy azt az időt nem velem tölti. Utólag minden letisztázódott bennem, tudom, hogy máshogy álltunk volna mindketten ehez az egészhez, ha a “durcizás” helyett annyit mondtam volna, hogy “menj csak, érezd jól magad, majd úgyis beszélünk ha hazaérsz”. És tudom, hogy otthon lett volna 10-11re maximum, mivel másnap suliban volt, és neki se jutott volna eszébe hogy elmegy, és hajnalig iszogat. Mivel nem iszogatott, csak átment a haverjához, játszottak a gépen, vagy elmentek a városba csavarogni, beszélgetni, pletykálni valamiről, nem pedig elment és ivott, esetleg berúgott volna, soha.
Meg beleszóltam a családi dolgaikba, mindig véleményt nyilvánítottam, rosszkor, rossz helyen. Vagy ha nem beleszóltam, akkor felemlegettem a régi sérelmeket. Meg belekötöttem, hogy hogy kéne intézniük a dolgaikat, az én meglátásom szerint. És ezekkel nagyon nagy hibát követtem el.
2hete mondta, hogy ő kiszeretett belőlem, sok volt már nekünk ez, és kiábrándítottam a viselkedésemmel a kapcsolatunkból. És ezt teljes mértékben megértem.
Most, tiszta fejjel nagyon sok mindent máshogy csinálnék.
Amikor szakítottunk, mondta, hogy ő nem akarja elvágni az összes kötelet kettonk kozott, és nem haragban akar elválni. Azóta beszélgettünk, és a mai napig nem látok kiutat/megoldást, hogy visszaszerezzem, mivel mindig azt bizonygatta, hogy nem tud mar ógy hozzám állni. Normálisan tudunk beszélni egymással, de félek, hogy ez tényleg csak azért van, mert egy fontos emberként tekint rám, viszont nincs már semmi szikra benne, csak tényleg nem akar haragban elválni.
Nagyon szeretem ezt az embert.
Abban bízok, hogy ez csak egy “időszak”, és arra van szüksége, hogy megélje azokat a dolgokat a barátaival, amit velem nem tudott. És hogy csak időre és szabad térre van szüksége.
Nem tudom, hogy helyre tudom-e hozni, és meg tudom-e valahogy oldani, hogy átgondolja a dolgokat. Elkezdtem változtatni a dolgaimon, nagyon sok mindent helyreraktam magam körül de még mindig azzal kelek és azzal fekszek le, hogy hogyan tudom bebizonyítani, hogy én képes vagyok egy normális kapcsolatra, ahol megtarthatja a szabadságát.
Ő azt mondja, hogy érez irántam még valamit, mivel 3 év nem tud csak úgy elmúlni, de nem szeret már és véleménye szerint nem akarja már megpróbálni velem többször.
Szeretném tudni, hogy van remény, hogy valaha is vissza tudnám szerezni? És ha igen, hogy?
Válaszát előre is köszönöm
Nikolett vagyok.
Párkapcsolati kérdéssel fordulok Önhöz.
Nemrég, 4hete ért véget egy 3éves kapcsolatom.
Még januárban szakítottunk egy hónapra, de újra megpróbáltuk, hátha működik. És én csúnya módon elrontottam. Túlságosan pórázon tartottam, elkezdtem hisztizni és bunkó lenni vele, amikor szóba jött, hogy ő a barátaival elmegy valamerre. És még nem is arról van szó, hogy elmegy, és másnap hajnali 2-3kor ér haza, hanem arról, hogy elment 4-5fele, és este 9re nem ért haza. Ezmiatt önző módon eltaszítottam magamtól, mert féltékeny voltam, hogy azt az időt nem velem tölti. Utólag minden letisztázódott bennem, tudom, hogy máshogy álltunk volna mindketten ehez az egészhez, ha a “durcizás” helyett annyit mondtam volna, hogy “menj csak, érezd jól magad, majd úgyis beszélünk ha hazaérsz”. És tudom, hogy otthon lett volna 10-11re maximum, mivel másnap suliban volt, és neki se jutott volna eszébe hogy elmegy, és hajnalig iszogat. Mivel nem iszogatott, csak átment a haverjához, játszottak a gépen, vagy elmentek a városba csavarogni, beszélgetni, pletykálni valamiről, nem pedig elment és ivott, esetleg berúgott volna, soha.
Meg beleszóltam a családi dolgaikba, mindig véleményt nyilvánítottam, rosszkor, rossz helyen. Vagy ha nem beleszóltam, akkor felemlegettem a régi sérelmeket. Meg belekötöttem, hogy hogy kéne intézniük a dolgaikat, az én meglátásom szerint. És ezekkel nagyon nagy hibát követtem el.
2hete mondta, hogy ő kiszeretett belőlem, sok volt már nekünk ez, és kiábrándítottam a viselkedésemmel a kapcsolatunkból. És ezt teljes mértékben megértem.
Most, tiszta fejjel nagyon sok mindent máshogy csinálnék.
Amikor szakítottunk, mondta, hogy ő nem akarja elvágni az összes kötelet kettonk kozott, és nem haragban akar elválni. Azóta beszélgettünk, és a mai napig nem látok kiutat/megoldást, hogy visszaszerezzem, mivel mindig azt bizonygatta, hogy nem tud mar ógy hozzám állni. Normálisan tudunk beszélni egymással, de félek, hogy ez tényleg csak azért van, mert egy fontos emberként tekint rám, viszont nincs már semmi szikra benne, csak tényleg nem akar haragban elválni.
Nagyon szeretem ezt az embert.
Abban bízok, hogy ez csak egy “időszak”, és arra van szüksége, hogy megélje azokat a dolgokat a barátaival, amit velem nem tudott. És hogy csak időre és szabad térre van szüksége.
Nem tudom, hogy helyre tudom-e hozni, és meg tudom-e valahogy oldani, hogy átgondolja a dolgokat. Elkezdtem változtatni a dolgaimon, nagyon sok mindent helyreraktam magam körül de még mindig azzal kelek és azzal fekszek le, hogy hogyan tudom bebizonyítani, hogy én képes vagyok egy normális kapcsolatra, ahol megtarthatja a szabadságát.
Ő azt mondja, hogy érez irántam még valamit, mivel 3 év nem tud csak úgy elmúlni, de nem szeret már és véleménye szerint nem akarja már megpróbálni velem többször.
Szeretném tudni, hogy van remény, hogy valaha is vissza tudnám szerezni? És ha igen, hogy?
Válaszát előre is köszönöm
Szakértőnk válasza a ex-visszaszerzés, kétségbeesés kérdésre
Kedves Levélíró! Dicséretes az önkritikád, hiszen a hibáidból sokat tanultál és valószínűleg képes is volnál módosítani (ha nem is minden téren) a viselkedéseden. Azonban elképzelhető, hogy valóban akkora teher volt ez a párod számára, hogy az érzelmei megváltoztak, elveszíthette a bizalmát benned. ...És ez egy ördögi kör, hiszen csak akkor tudnál bizonyítani, ha együtt volnátok, de nem lehettek együtt, mert nem hisz a megváltozásodban... Jelen helyzetben talán az vezethet eredményre, ha adsz neki időt. Azzal, hogy tartjátok a kapcsolatot, "barátként" megmutathatod, hogy tudsz türelmes lenni, hogy nem követelőzöl...stb., de mellette vagy, ha szüksége van valakire Ha az érzelmei megmaradtak, akkor lehet, hogy idővel túl tud lépni a sértettségén és adhat még egy esélyt, de ezt neki kell kezdeményeznie. Viszont fontos, hogy túl hosszú ideig ne ragadj benne ebben a reménykedésben. Adj magatoknak pár hónapot, de ha nem változik a helyzet, akkor el kell majd fogadnod a történteket és tovább kell lépned, hogy egy következő kapcsolatban bizonyítsd be (főleg magadnak), hogy képes vagy máshogy is viselkedni egy kapcsolatban.
