Hogyan tegyem magam túl rajta?
2016.02.05.
Kedves Doktor Úr/Doktornő!
Szerelmi ügyben szeretnék segítséget kérni...
Minden 2014 nyarán kezdődött, egy táborban. Megismerkedtem egy lánnyal, amikor megláttam először, tudtam, hogy itt valami nagyon súlyos dolog lesz :-)
Egy hetet töltöttünk itt együtt és ezalatt sajnos teljesen beleszerettem... lenyűgözött az, hogy milyen aranyos lány volt és milyen gyönyörű. Mire vége lett ennek a tábornak, sikerült még a telefonszámát is megszereznem. Az egyedüli probléma csak az volt, hogy 3 év korkülönbség van köztünk, nem kifejezetten az én javamra. Ő abban a szeptemberben kezdte a főiskolát, én meg a 10. osztályt.
A nyár további része egyszerűen zseniálisan telt. Szinte napi szinten beszéltünk és nekem tényleg úgy tűnt, hogy minden mellettünk szólna. Augusztus 20-a felé, egyik késő este végül ő fordította komolyra a szót. Elmondta, hogy ő gondolkodott, igazából kettőnket illetően. Azt mondta, hogy egyik este gondolkodott kettőnket illetően és az a véleménye, hogyha csak az az egyedüli indoka ellenem, hogy fiatal vagyok, akkor az nagyon gyenge. Azt javasolná, hogy ismerjük meg egymást először, csak mint két ember és majd utána döntsük el, hogy hogyan tovább. Én itt írtam le neki először, hogy mit is érzek iránta valójában; Dórának hívják és én azt mondtam neki, hogy ,,szerintem egyáltalán nem véletlen ez, hiszen ez a név azt jelenti, hogy ,,az Isten ajándéka". Te az vagy!" Én ezen a nyáron , miután megismerkedtünk, nem is bírtam más lányra ránézni, mert hűséges akartam lenni hozzá, pedig igazában véve nem is jártunk együtt...
Az első dolog ami kicsit fura volt nekem, az szeptemberben történt. Görögországba kimentem egy hétre. Természetesen ott is mindennap beszéltünk. Egyszer, amikor megkérdezte, hogy hogy érzem magamat, azt válaszoltam , hogy jól, bár még jobban érezném, ha ő is itt lenne. Erre ő: ,,Hmm, ez kedves tőled :-)". Én ezt így utólag visszatekintve egyáltalán nem tudom hovatenni...
Még kb. két hónapig jó volt a helyzet viszonylag, bár így október közepe fele már sokkal többször volt olyan, hogy azt éreztem, hogy valahogy erőlködnöm kell ahhoz, hogy találjunk valami közös témát. November után pedig már gyakorlatilag egyáltalán nem beszéltünk. Eddig úgy ment, hogy ő is sokszor írt meg én is, volt például egyszer egy olyan, még szeptemberben, hogy betegen otthon voltam, és írt nekem vmi kapcsán hogy segítsek neki. Mondom oké, szívesen. Erre ő: ,,Mindegy, lényegtelen, igazából csak tudni akartam, hogy mi van veled.
Szóval decemberben még egy két alkalommal írtam neki, de nagyon szűkszavúan válaszolt, szinte már bunkó volt. A legutolsó az az volt, amikor írtam neki szilveszter este egy BUÉK SMS-t. Erre már semmit nem reagált.
Márciusban megtudtam, hogy barátja van, ez teljesen letaglózott. Aztán júliusban megint találkoztunk abban a táborban. Önkéntesekként voltunk ott, ő többször is tanácsot kért tőlem. De egyszer véletlenül összenéztünk, ő pedig rámmosolygott sajnos, előtörtek belőlem a régi emlékek...A tábor után, augusztusban véget ért a kapcsolata. Itt csillant meg bennem a remény, hogy hátha...a legjobb barátom mondta nekem, hogy ő úgy látta a táborban, hogy voltak rám olyan nézései, amik sokat sejtetőek lehetnek.
Most szeptemberben viszont ismét összejött a barátjával. Teljesen padlóra kerültem. Azóta, amikor meglátok egy közös képet a barátjával, vagy egy közös kiírásukat a Facebookon, teljesen összetörök. Elkezd remegni a lábam, görcsölni a hasam és összeszorul a torkom. Elég valószínűnek tartom, hogy össze fognak házasodni.
Én viszont, sosem voltam erőszakos, nem ,,üldöztem őt a szerelmemmel", mert ez nagyon undorító dolog lenne...
Az a helyzet, hogy mindig azt hiszem, hogy el tudom engedni őt érzelmileg... de úgy érzem, hogy nem sikerült... Úgy érzem, hogy aznap este én túlságosan beleéltem magam abba, hogy lehet valami köztünk... Ebben szeretnék segítséget kérni.
Előre is köszönöm, üdvözlettel,
Bakos Bence
Szerelmi ügyben szeretnék segítséget kérni...
Minden 2014 nyarán kezdődött, egy táborban. Megismerkedtem egy lánnyal, amikor megláttam először, tudtam, hogy itt valami nagyon súlyos dolog lesz :-)
Egy hetet töltöttünk itt együtt és ezalatt sajnos teljesen beleszerettem... lenyűgözött az, hogy milyen aranyos lány volt és milyen gyönyörű. Mire vége lett ennek a tábornak, sikerült még a telefonszámát is megszereznem. Az egyedüli probléma csak az volt, hogy 3 év korkülönbség van köztünk, nem kifejezetten az én javamra. Ő abban a szeptemberben kezdte a főiskolát, én meg a 10. osztályt.
A nyár további része egyszerűen zseniálisan telt. Szinte napi szinten beszéltünk és nekem tényleg úgy tűnt, hogy minden mellettünk szólna. Augusztus 20-a felé, egyik késő este végül ő fordította komolyra a szót. Elmondta, hogy ő gondolkodott, igazából kettőnket illetően. Azt mondta, hogy egyik este gondolkodott kettőnket illetően és az a véleménye, hogyha csak az az egyedüli indoka ellenem, hogy fiatal vagyok, akkor az nagyon gyenge. Azt javasolná, hogy ismerjük meg egymást először, csak mint két ember és majd utána döntsük el, hogy hogyan tovább. Én itt írtam le neki először, hogy mit is érzek iránta valójában; Dórának hívják és én azt mondtam neki, hogy ,,szerintem egyáltalán nem véletlen ez, hiszen ez a név azt jelenti, hogy ,,az Isten ajándéka". Te az vagy!" Én ezen a nyáron , miután megismerkedtünk, nem is bírtam más lányra ránézni, mert hűséges akartam lenni hozzá, pedig igazában véve nem is jártunk együtt...
Az első dolog ami kicsit fura volt nekem, az szeptemberben történt. Görögországba kimentem egy hétre. Természetesen ott is mindennap beszéltünk. Egyszer, amikor megkérdezte, hogy hogy érzem magamat, azt válaszoltam , hogy jól, bár még jobban érezném, ha ő is itt lenne. Erre ő: ,,Hmm, ez kedves tőled :-)". Én ezt így utólag visszatekintve egyáltalán nem tudom hovatenni...
Még kb. két hónapig jó volt a helyzet viszonylag, bár így október közepe fele már sokkal többször volt olyan, hogy azt éreztem, hogy valahogy erőlködnöm kell ahhoz, hogy találjunk valami közös témát. November után pedig már gyakorlatilag egyáltalán nem beszéltünk. Eddig úgy ment, hogy ő is sokszor írt meg én is, volt például egyszer egy olyan, még szeptemberben, hogy betegen otthon voltam, és írt nekem vmi kapcsán hogy segítsek neki. Mondom oké, szívesen. Erre ő: ,,Mindegy, lényegtelen, igazából csak tudni akartam, hogy mi van veled.
Szóval decemberben még egy két alkalommal írtam neki, de nagyon szűkszavúan válaszolt, szinte már bunkó volt. A legutolsó az az volt, amikor írtam neki szilveszter este egy BUÉK SMS-t. Erre már semmit nem reagált.
Márciusban megtudtam, hogy barátja van, ez teljesen letaglózott. Aztán júliusban megint találkoztunk abban a táborban. Önkéntesekként voltunk ott, ő többször is tanácsot kért tőlem. De egyszer véletlenül összenéztünk, ő pedig rámmosolygott sajnos, előtörtek belőlem a régi emlékek...A tábor után, augusztusban véget ért a kapcsolata. Itt csillant meg bennem a remény, hogy hátha...a legjobb barátom mondta nekem, hogy ő úgy látta a táborban, hogy voltak rám olyan nézései, amik sokat sejtetőek lehetnek.
Most szeptemberben viszont ismét összejött a barátjával. Teljesen padlóra kerültem. Azóta, amikor meglátok egy közös képet a barátjával, vagy egy közös kiírásukat a Facebookon, teljesen összetörök. Elkezd remegni a lábam, görcsölni a hasam és összeszorul a torkom. Elég valószínűnek tartom, hogy össze fognak házasodni.
Én viszont, sosem voltam erőszakos, nem ,,üldöztem őt a szerelmemmel", mert ez nagyon undorító dolog lenne...
Az a helyzet, hogy mindig azt hiszem, hogy el tudom engedni őt érzelmileg... de úgy érzem, hogy nem sikerült... Úgy érzem, hogy aznap este én túlságosan beleéltem magam abba, hogy lehet valami köztünk... Ebben szeretnék segítséget kérni.
Előre is köszönöm, üdvözlettel,
Bakos Bence
Szakértőnk válasza a Hogyan tegyem magam túl rajta? kérdésre
Kedves Bence! Érdemes volna nyíltan beszélned a lánnyal, hogy milyen érzéseket táplál irántad. Ha nem alakul ki kapcsolat köztetek, akkor segíthet, ha lezárod az érintkezési felületet köztetek- legalább egy időre. Ilyenkor érdemes minden tárgyat szem elől elrakni, ami rá emlékeztet, facebook-on nem követni...stb., hogy ne legyen "élő" a kapocs köztetek. Ha van lehetőséged, érdemes új társasághoz csatlakoznod, hogy új embereket ismerj meg.Sajnos vannak ilyen emberek az életében mindenkinek, akik bár mély nyomot hagynak, mégsem teljesen pozitív a hozzájuk fűződő élmény. A ti esetetekben a korkülönbség által eredményezett életvitelbeli különbségek lehettek az akadályozó tényezők. A ti korotokban ez gyakran előfordul. Bár ez egyelőre nem jelent vigaszt, de túl leszel rajta idővel.
