Főoldal / SZÜLŐKNEK / Amikor a szülő stresszes...
  2017-03-25

Amikor a szülő stresszes...

A minket érő stressznek sok oka lehet, akár a felgyorsult élet, akár a saját gyermekkori sebeink. Sajnos megesik, hogy emiatt megfeledkezünk arról, hogy a gyermekünk csak egy gyerek és csak hibázott, nem bűncselekményt követett el.

Tökéletes szülő nem is létezik. Mind követünk el hibákat és megvannak a saját élettapasztalataink. Az életben minden rossz lépésünknek megvan a maga célja és oka, a következményeivel nekünk kell megbirkózni. Minden ballépésből tanulunk valamit. Ez tény, csak senki sem szereti hallani és a szülők is folyton megfeledkeznek róla.

- hirdetések -

Bizonyára Önnek is volt már olyan őrült napja, amikor - mielőtt észrevette volna - az addig visszafojtott feszültséget közvetlenül a gyermekén töltötte ki, aki egyszerűen csak ügyetlen volt.

Ha ez megtörténik, ne ostorozza magát, próbáljon inkább arra emlékezni, hogy ez tanulság mindkettőjük számára, Önnek is, a gyereknek is. Nem szabad elfelejteni, hogy az élet „Nem arról szól, hogy mi történik veled, hanem arról, hogy hogyan reagálsz rá”.

Ugyanígy van ez a szülőséggel is. Ahogy a szülők reagálnak a gyerekükre, az meghatározhatja, hogy milyen irányba mennek a dolgok a jövőben. A gyerekek az alapján tanulnak az életről, ahogy a szüleik beszélnek velük.

Egy fontos kérdés, amit tegyen fel magának

Szülőként két út van a helytelenítés és a vélemény közlésére.

  1. Az egyik út, ha a szülő felemeli a hangját, ami kifejezi a benne lévő stresszt, feszültséget, a kontroll hiányát és a mérget, amit érez.
  2. A másik út az, ha olyan hangszínen közli a helytelenítését és véleményét, ami határozott, mégis nyugodt. Így lehetőséget ad a gyereknek, hogy csökkentsen a „Nem figyelek” falon, amit általában a kiabálásra adott válaszként emel.

Hogy kezdjen el a második pont alapján viselkedni a kiabálás helyett? Kezdje azzal, hogy megkérdezi magától, „A gyermekem iránti szeretetem elég erős-e ahhoz, hogy ösztönözzön a magamon való változtatásra?”. A válasz természetesen igen. Utána kérdezze meg magától, hogy „Arra használom a gyerekem neveletlenségét, hogy levezessem általa a feszültséget és haragot?”

Ha a kamasznak szóló helytelenítéseket és megjegyzéseket mérges, bosszús vagy ellenőrző hangon közli, akkor a kamasz – csakúgy, mint egy felnőtt – a felsoroltak egyikét fogja majd választani:

  • nem fog figyelni azért, hogy védje magát a felé áramló érzelmek intenzitásától,
  • vagy fokozza az érzelmi reakcióját, míg az az Önéhez hasonló nem lesz, azért, hogy rávegye Önt, hogy meghallja, ő mit akar.

Emlékezzen rá, a gyerek csak visszatükröz, utánoz! Ha kiabál vele, amikor ő azt próbálja kifejezni, mit szeretne, akkor ő is kiabálni fog!

Ha azt akarja, hogy gyermeke hagyja abba a kiabálást és figyeljen, akkor mutassa  neki ugyanezt a magatartást Ön is, újra és újra!

S.Z.