Verselünk ma egyáltalán? Rímekkel vesszük le a kedvesünket a lábáról? Vagy egészen más eszközökhöz folyamodunk? Karafiáth Orsolya költőt kérdeztük.

Saját maga kezdte el fejleszteni az írását, a stílusát, szerkesztőségekbe járt, ahol az éppen aktuális szöveggel foglalkoztak, tanulhatott a nagyoktól. A Magyar Költészet Napja kapcsán faggattuk a költőnőt.

Hogyan fogadják a mai kamaszok a verset?

- Ha megfelelően tálalják, akkor jól. De ma már nem lehet könnyekig hatni egy fiatalt például egy recsegő Latinovits Zoltán bakelittel. Sokszor hívnak gimnáziumokba rendhagyó irodalomórákat tartani, és ott látom a fiatalok gyanakvó tekintetét a kortárs költő felé. Aztán, ha olyat hallanak, amihez úgy érzik, nekik is közük lehet, eltűnik szemükből a jeges rémület, és előbb kíváncsiság lesz benne, majd lassan akár elmerülés is.

A zene jó út lehet, a Kávészünet például a te egyik versedet (Pókok) is megzenésítette...

- Húgom régi osztályán láttam: közük nem volt a lírához, aztán a testvérem kitartóan adagolt nekik megzenésítéseket, vagy például Varró Dánielt és Háy Jánost. Ezeket a fiatalokat máig látom a Könyvhéten, a rendezvényeken: rákaptak a dologra. Jó, ha elsőre a humor vagy a szerelem felől közelítünk, jó út a slam poetry is - mindenestre olyat kell elsőre nyújtani, ami megérinti őket. Aztán vagy bevonzódnak, vagy nem - de általában igen.

Él-e még a költészet a szerelemben, küldünk- e verssorokat sms-ben?

- Nem hiszem, bár a fórumokat nézegetve előjönnek a szerelmes sorok, de inkább a giccs hódít. Ma előbb küldjük el egy szép dal linkjét, mint mondjuk egy vers részletét, de nekem nincs ezzel bajom. A vers mindig megvan, ha olyan lesz a hangulat, vissza lehet térni hozzájuk. Egyébként például én sem írok könnyen idézhető sorokat, a küldözgetés pedig erről szól. Ne udvaroljanak Karafiáth-tal, de ha úgy adódik, elővehetik alkalomadtán.

(Szerző: TA - KamaszPanasz)

Karafiáth Orsolya: Az otthon éjjel

Pókok (részlet)

Én úgy alszom, hogy jól tudom,
mi zajlik éjjelente itt.
A pókok fogják, s megragadják
szobám szabályos sarkait.

Kifordítják, akár egy zsákot,
meggyűrik és továbbszövik;
a tér nyúlik, csücskét behúzzák
egész mélyre, az álomig.