Ebben a cikkben, bár több evészavar van, mégis kettővel fogunk foglalkozni. Az anorexia nervosával és a bulimiával, amely a két leggyakoribb változat. Sajnos mindkettő érinti a tini korosztályt, ezért fontos, hogy ismerjétek a tüneteket.

Tudnivalók az anorexiáról

Hivatalos definíciója szerint az anorexia az energiabevitel korlátozását jelenti a szükséges energiaszükséglethez viszonyítva (a kor, nem, fejlődés és a testi egészség szempontjából), amelynek következtében a beteg testsúlya alacsonyabb lesz a normálisnál. Jelentősen alacsony testsúlynak az olyan súly számít, ami alacsonyabb, mint a minimálisan normális, vagy gyermekek és kamaszok esetén minimálisan elvárható. Konkrét számadatokban kifejezve BMI <17,5.

Mi az a BMI?

A BMI egy arányossági tényező amit úgy számítunk ki, hogy a kilogrammban mért testsúlyunkat elosztjuk a méterben mért magasságunk négyzetével. Normálértéke 18,5-24,5 között van. Fontos tudni azonban, hogy csak a BMI alapján nem lehet megállapítani, hogy valaki anorexiaban szenved vagy sem.

Az anorexia kísérőtünetei

Az anorexia nervosa a következőekkel jár még együtt:

• a testsúly-gyarapodástól való félelem
• testképzavar: a saját test észlelése torzult, nem fedi a valóságot
• a menzesz gyakori elmaradása

Az anorexiában szenvedő emberek félnek a testsúlyuk gyarapodásától, továbbá saját testképüket másnak látják a valóságosnál: elhízottabbnak ítélik meg magukat annak ellenére, hogy a legtöbb esetben kóros soványság áll fenn.

Mi állhat a háttérben?

Leginkább jellemző a körkörös ok okozat az anorexia megjelenésénél. Nagy szerepet játszik az anorexia kialakulásában a személyiség, az egyén környezete, valamint a kulturális tényezők.

Mi utalhat anorexiára?

• látványos törekvés az alacsony testsúly fenntartása,
• a fogyás sikerélményként való elkönyvelése,
• a gondolkodás teljes beszűkülése, a beteget jellemzően csak egy dolog érdekli (evés, nem evés), esetleg másfajta teljesítmény (pl. tanulás)
• elmagányosodás, elzárkózás a családtól, kortársaiktól
• ellenséges viselkedés azokkal szemben, akik próbálnak segíteni
• manipulatív viselkedés
• igyekeznek elrejteni a testüket (pl. bő ruhák viselésével)
• kerülik a közös étkezéseket, sokszor rituálés, kényszeres jellegűek a szokások

Mi az a bulimia nervosa?

A bulimia mintegy háromszor gyakoribb jelenség, mint a korábban egyedüli evészavarként elfogadott anorexia, és jóval nehezebb is felismerni a jeleit, ezért ebben az esetben még fontosabb, hogy ismerjük, pontosan mik utalhatnak a betegségre.

A bulimia visszatérő falási epizódokkal jár, amelyekre jellemző:

• adott időtartam (például két óra) alatt olyan mennyiségű étel elfogyasztása, amely biztosan nagyobb, mint amennyit a legtöbb ember megenne hasonló időtartam alatt és hasonló körülmények között
• az evés feletti kontrollvesztés érzése
• 3 hónapon át, minimum heti egyszer előforduló falási roham

A bulimiás beteg a súlygyarapodás megakadályozása érdekében ismétlődően alkalmaz kompenzáló viselkedésformákat. Ilyen az önhánytatás, a hashajtók és vizelethajtók használata, vagy más módszerek, például a koplalás vagy a túlzott testgyakorlás. Mind a falásroham, mind az kompenzáló viselkedés átlagban hetente legalább egyszer jelentkezik három hónapon keresztül.

A különbség a két betegség között az, hogy míg az anorexiában nincs betegségtudat (tehát nem ismeri be az anorexiás, hogy betegséggel küzd), addig a bulimiában ez részben már megjelenik. A bulimiások nem feltétlenül küzdenek súlyproblémával, ezért egy külső szemlélőnek nem feltétlenül annyira feltűnő, hogy probléma lehet. Mindkét evészavar társulhat depresszióval, valamint stresszel.

(Budapesti Orvostanhallgatók Egyesülete: semmelweis.hu/boe, BOE Facebook)