/ SZÜLŐKNEK / Lehet, hogy túl szigorú a...
  2016-04-14

Lehet, hogy túl szigorú a gyermekével? 8 jel, ami erre utal

A nevelési és fegyelmezési problémák szinte állandó fejfájást okozhatnak a legtöbb szülő számára. Honnan tudhatja Ön, hogy nem lépi-e át az ésszerűség határát a gyereknevelés során, vagy épp ellenkezőleg, túl lazán fogja-e a gyeplőt? Mindkét esetben a nevelés hatásossága, eredményessége válik kérdésessé. Kulcskérdés, hogy mennyire szabad fizikailag vagy verbálisan fegyelmezni, elnyomni, korlátozni egy gyereket.

- hirdetések -

Vannak szülők, akik elfelejtik, hogy a túl nagy szigornak is megvannak a maga veszélyei: például a szülő önmaga ellen fordíthatja a gyerekét, vagy épp a gyerek életét lehetetleníti el, előfordulhat, hogy a gyerek felnőttkorára érzelmileg instabillá, depresszióssá (esetleg anyafüggővé) válhat. Senkinek sem jó az, ha a gyerek úgy nő fel, hogy közben szorongásokkal teli és döntésképtelen lesz, nem tudja majd megtenni a legapróbb lépést sem a saját elhatározásából. Ha a következők olvasása során magára ismer, akkor ideje változtatnia a nevelési stratégiáján.

Túl sok szabályt alkot

szigorúEz egyértelmű jele annak, hogy Ön túl szigorú. Lehet, hogy jóakaratból szabja meg, hogy gyermekei mit tehetnek meg és mit nem, azonban ezzel a lépéssel nem fogja felelősségteljes és önálló gondolkodásra, helyes döntéshozatali képességre nevelni gyerekeit. Egy jól lefektetett szabályrendszer egyszerűvé és kényelmessé teheti a szülő életét, főleg ha meg van határozva a szabályok megszegéséért járó megfelelő büntetés is.

Azonban ennek is megvannak a maga hátulütői, például a gyerek nem lesz képes döntést hozni (főleg jó döntést) önmagától, mindig függeni fog valakitől. Inkább kevesebb szabályt hozzon, és tanítsa meg gyermekét alkalmazkodni, előre gondolkodni. Nagyon fontos, hogy rendszeresen visszajelezzen gyermekének (közvetlenül és közvetve), hogy most jó vagy rossz döntést hozott, mert csak így tanulhatja meg azt, hogy mi az az önállóság és a saját magáért való felelősségvállalás. Ne feledje, hogy az természetes dolog, ha valaki hibázik, még a felnőttek sem tévedhetetlenek. Az a nem mindegy, hogy hogyan javítja ki az adott hibát a gyerek.  

Túlzásba viszi a fenyegetőzést

Nem szép dolog olyasmiket mondani egy gyereknek, hogy: ”kidobom az összes játékodat.” De nem is fog működni, mert ha a gyerek rávágja, hogy „rendben”, akkor Ön nem tudja majd, hogy mit is tegyen. Dobja ki a drága pénzért vett játékokat, vagy szép csendben húzódjon vissza? Mindkét esetben Önt fogja veszteség érni, az utóbbinál ráadásul a tekintélye szenvedhet csorbát, ami minden szülő rémálma. Amit Ön így tesz, az csak üres fenyegetőzés, ami arra sarkallja a gyereket, hogy nyugodtan tehet bármi rosszat, úgysem lesz rá nézve negatív következménye. (Egy lehetséges megoldás az, ha visszavonhatóvá teszi a fenyegetés tárgyát, vagy olyasmit ígér, amit könnyen kivitelezhet, komolyabb hátrány nélkül. Például nem kidobja a gyerek szerte-szét heverő holmiját, hanem bezsákolja és eldugja előle.)

Komoly gond az, ha olyasmit mond vagy tesz, amiből nem egyszerű kihátrálnia, miközben Ön is jól tudja, hogy hibázott. A legnagyob baj pedig az, ha már Ön sem hisz abban, amivel fegyelmezni szeretné a gyerekét. Ez könnyen összezavarhatja a gyereket. Legyen mindig határozott, és ne lépjen vissza, inkább kisebb horderejű, könnyebben kivitelezhető dolgokkal próbálja meg rávenni gyerekét a helyes viselkedésre (például tévé, számítógép megvonása, korlátozása).

A szabályok túllépik a szülői hatáskört

A szülők hozhatnak (kell is hozniuk) olyan szabályokat, melyekkel a megfelelő keretek közé szoríthatják gyerekük viselkedését, vagy épp az ő biztonságát hivatottak szolgálni. A felmerülő biztonsági és morális kérdésekre választ adó szabályok helyénvalóak, de azok, amelyek a személyi szabadságot korlátozzák, már nem feltétlenül azok.

Az élet (és az élet által hozott helyzetek) nem éppen feketék vagy fehérek, hiszen nem mindig tud a szülő és a gyerek egyetérteni abban, hogy az adott kérdés épp milyen jellegű (a gyerek személyét sérti, vagy a biztonságát védi). Gyakori, hogy a gyerekek minden ellenük irányuló intézkedést a személyük elleni sértésnek vesznek, még akkor is, ha az épp az ő érdeküket szolgálná (például a gyerek öltözködése, zenei ízlésvilága).

Az Ön szeretete feltételhez kötött

Például olyan kijelentéseket tesz a gyereke előtt, hogy: „Csak akkor szeretlek, ha ezt és ezt megteszed, betartod. Nem az én gyerekem vagy, ha azt megteszed”. Az ilyen, és ehhez hasonló kijelentések igen rossz hatással vannak a gyerekre nézve, az önérzetét, önbecsülését rombolják. Ne mondjon rosszat a saját gyerekéről, és ne mérje a szeretetét kilóra, mert azzal önmagát minősíti, valamint elismeri, hogy szülőként megbukott. Ne zsarolja gyermekét, főleg a szeretetével ne, mert azt mindenkor, minden körülmények között megérdemli a gyerek.

Nem figyel oda arra, hogy mit mond

Nem csak az számít, hogyan mondja, hanem az is, hogy mit. Hiába mondja nyugodt hangsúllyal, ha közben szavaival megsérti a gyerekét. A nyugodt hangon közölt sértő szavak még bántóbbak, mint ha ingerülten mondaná, mivel azt jelzi a gyereknek, hogy ezeket komolyan is gondolja. Sokkal fontosabb a tartalom, mint a körítés, ha a gyerekével szándékozik közölni valamit.

A jó munkához idő kell, ám ezt néha elfelejti

Amikor arra kéri a gyermekét (netán utasítja), hogy valamilyen nehéz feladatot oldjon meg vagy komolyabb munkát végezzen el, akkor segítsen neki, felügyelje, hogy mit csinál, ahelyett hogy ráparancsolna, és magára hagyná. A jó és eredményes nevelés a belefektetett időtől-energiától nagymértékben függ, ezt ne feledje.

Szigorú szülők
Íme, néhány hír a szülők és a tizenévesek számára. A szülő uralkodik. Ezt gyakran nehéz elhinni, és igaz, hogy a fiatalok nem mindig tartják be a szabályokat. Kutatások viszont kimutatták, hogy azok a fiatalok, akiknek a szülei határokat szabnak, előnyben vannak azokkal a fiatalokkal szemben, akiknek nem állítanak korlátokat.

Jó, ha a szülő szigorú?

Folyton a gyermeke sarkában van, faggatja és figyeli minden lépését

Amennyiben az említett hozzáálláson van a hangsúly a nevelési metódusa során, akkor Ön bizony szigorú szülő. Koncentráljon a gyereknevelés jó oldalára és szépségeire is. Ne vigye túlzásba a gyereke zaklatását, hagyjon elég teret neki, és ha kell, segítsen neki!

A gyermeke gyakorta kihagyja Önt a dolgaiból

Amennyiben azt veszi észre, hogy a gyermeke egyre kevesebbet és kevesebbet beszélget Önnel, főleg a saját magával kapcsolatos dolgokat kerüli, elsikkad a részletek fölött, akkor ez valószínűleg annak a jele, hogy túl szigorú vele szemben. A gyereke ugyan megteszi azokat a dolgokat, amikre kéri, de nem nyílik meg, nem avatja be a saját dolgaiba (nem osztja meg Önnel az örömét, bánatát, félelmeit) így szépen lassan eltávolodnak egymástól, ami rossz szülő-gyerek kapcsolathoz vezethet. Legyen megértő és őszinte gyermekével, ha kérdéssel fordul Önhöz, akkor hallgassa meg, és segítsen neki, szervezzenek közös programokat, családi napokat, hogy jó kapcsolatot ápolhassanak egymással!

(KamaszPanasz - webmd.com)