/ SZÜLŐKNEK / Tud magára főzni a gyerme...
  2011-10-08

Tud magára főzni a gyermekem?

Egy tinilány édesanyjaként, gyermekem utolsó középiskolai éveiben rengeteg kérdés foglalkoztat, sok álmatlan éjszakát okozva. Bejut az egyetemre? Ki tudjuk majd fizetni? Boldogul majd egyedül? És mi is nélküle?

- hirdetések -

És még egy aggasztó kérdés motoszkál a fejemben: Ha nem leszek ott mellette, hogy főzzek rá, akkor mit fog enni ez a gyerek?

Egy ínyenc családban, ahol mindenkit annyira foglalkoztat az, hogy mi lesz vacsorára, a legidősebb lányom kilóg a sorból. Csontsovány, mindig éhes, bármit felfal, amit elé rakok, de nem hajlandó venni a fáradtságot, hogy elkészítse magának. Iskola után beront a házba, ledobja a könyveit és első útja rögtön a konyhába vezet. „Éhezem!” - nyöszörgi olyan drámai hangon, hogy tényleg elhiszi az ember, hogy az éhhalál küszöbén áll.

És a kulináris tudománya kimerül abban, hogy kinyitja a hűtőt. A hűtő tele lehet bármennyi étellel: érett, zamatos kézműves sajt zsírpapírba csomagolva, zsenge zöldségek a piacról, papírvékony olasz füstölt sonka szeletek, amik arra várnak, hogy egy grissino bagett köré csavarják őket. De hiába van egy tál kész étel a hűtőben, ha az nem egy tányér meleg tortellini, amihez csak a kanalát kell megemelnie. Inkább hagyja az egészet, és elrágcsál egy kekszet.spagetti

Kénytelen voltam rájönni, hogy bár nagyon okos, ügyes, szervezett ember, de a lányom nem egy konyhatündér. Fél a sütőtől, ötlete sincs, hogy hogyan kell egy salátára a dresszinget elkészíteni, és nem tud feltörni egy tojást úgy, hogy a fehérjének a fele ne a padlón landoljon. Ez hogy történhetett? Hogy lehet, hogy egy ilyen ínyenc családban a lányunk, aki már lassan felnőtt ekkora gasztronómiai analfabéta?

Valószínűleg (főleg) az én hibám. Soha nem tudtam ellenállni neki, bármit megfőztem, amire csak abban a pillanatban vágyott. „Csinálnál nekem muffint reggelire?” kérdezte hízelegve egy vasárnap reggel. „Kérlek! A muffinod annyira finom!” És bár már mindenki megreggelizett, és a konyha is már üres volt, én rögtön nyúltam is a habverőért. Egy reggel pedig iskola előtt, késésben voltam a munkából, de könyörgött nekem: „Tudnál nekem olyan tésztás frittatát csinálni, hogy elvigyem ebédre? A menzakaja olyan undorító.” És valahogy azon kaptam magam, hogy ott állok a tűzhely felett, és már a száraz spagetti tésztát pirítom egy kis olajon.

De azért a gyerekek életvitele is hozzájárul ahhoz, hogy ez így alakul.

Iskola után rögtön edzésre, zenekari próbára rohannak. Este hazaesnek, és felvánszorognak a szobájukba angol fordításokat csinálni, vagy a másnapi kémia dolgozatra tanulni. Amire középiskolások lesznek, a szabadidő megszűnik létezni. Vége van már azoknak az időknek, amikor hosszú órákon keresztül nézték a szüleiket, nagyszüleiket a konyhában, főzés közben. Segítő kezet nyújtottak, lenyalták a kanalat, elrágcsálták a sütemény széleit. Ahogy egyre több tevékenység kerül a mindennapi életükbe, úgy egyre kevesebb időt töltenek a konyhában. És mire a szülők észbe kapnak, addigra a gyerekük már lassan 18 éves, és fogalmam sincs, hogyan mozogjon otthonosan a konyhában.

Van azért kivétel. A kisebbik lányom például otthonosan mozog a konyhában. Amikor 10 éves volt, és Olaszországban éltünk, azt mondta, hogy ő ’tagliatelle al ragú’-t szeretne vacsorára. Amikor azt mondtam neki, hogy más terveim vannak, elment a boltba, a henteshez és a zöldségeshez, és egyedül elkészítette.

Viszont nem tudom, hogy a nővére valaha is el fogja majd készíteni élete első raguját.

Így elhatároztam, hogy lépéseket kell tennem ez ügyben. Főzőleckéket adok neki. A kedvenc ételeit főzzük meg.  Főztünk már együtt pár finomságot eddig.

Tapasztalható némi javulás. Már elkészített magának egy tál spagettit, a szendvicsébe pedig egy kis fűszeres majonézre vágyott, így a segítségemmel azt is összedobta.

És még mindig nem vagyok valami elégedett. „Olyan éhes vagyok!” - siránkozott múlt vasárnap reggel. Fasírtot akarok, és fetasajtos omlettet.” Ellenálltam. „De az olyan könnyű.” „Jó, akkor vedd ki a hozzávalókat, és elmondom, hogyan kell.” Kinyitotta hűtőt és állt ott egy percig, végignézett a friss tojásokon, a vajon és a fetán. Majd bezárta az ajtót. „Ó, mindegy, eszem inkább egy kis csipszet.”