/ MOZGÁS / Miért épp a futás?
  2016-07-13

Miért épp a futás?

A rendszeres testmozgás fontosságát nem lehet eleget hangoztatni. Ha másra nincs is időnk, lábaink mindig "kéznél vannak": a futás az egyik legegyszerűbben végezhető testmozgás, ám van néhány, a köztudatban tévesen élő hiedelem vele kapcsolatban. Tényleg okosabbak is lehetünk általa? A szex komolyan elnehezíti lábainkat, és a futás nem biztos, hogy fogyást is eredményez? Nézzük szépen sorban...
Bizonyára nagy elhatározás szükséges ahhoz, hogy valaki a futást válassza teste karbantartásához – főleg, hogy az elején még vízhólyagokra is számíthat. A szakértők ennek ellenére a szabad levegőn végezhető mozgásformák közül leginkább a futást javasolják. A legtöbb esetben azzal érvelnek, hogy közben izmaink 70 százaléka végez munkát, s minden mozgások legegyszerűbbjéért cserébe edzett testet kapunk, ám nem minden mellékhatás nélkül…

- hirdetések -

A futás által okosabbak is lehetünk?

Régóta keringenek feltételezések azzal kapcsolatban, hogy a rendszeresen futók agya hatékonyabban működik. A testmozgás és az aközben tapasztalható gyorsabb vérkeringés következtében agyunk vérellátása is javul; nem véletlen, hogy a profi sportolók nagyon jól tudnak egy-egy dologra összpontosítani. A rendszeres mozgás tehát elménket is formában tartja, mivel agyunk sportolás közben óriási koordináló tevékenységet fejt ki.

A németországi Ulm városának kutatói annak a kérdésnek néztek utána tudományos eszközökkel, hogy a sportolók tényleg jobban gondolkodnak-e. „Bizonyosságot nyertünk arról, hogy a sportolás hatékonyabbá teszi agyunk működését” – erősíti meg Manfred Spitzler, az Ideggyógyászati Kutatóközpont vezetője.

Rendszeres testmozgás mellett agyunk szürkeállománya gyorsabban és hatékonyabban dolgozza fel az oda érkező ingereket - mutatták ki az ulmi tudósok egy kerek száz résztvevő segítségével elvégzett kísérlet során. Már a futás megkezdése után hat héttel is megtapasztalható a pozitív változás a vizuális-térbeli emlékezőképesség és a koncentrációs készség terén. Ezt egy 17 hétig tartó edzésprogram is alátámasztotta, amely pszichológiai tesztek, az agy elektromos aktivitásának mérése és genetikai/molekulabiológiai vizsgálatok során objektív módszerekkel is megmutatkozott.

A leginkább az döbbentette meg a sokat látott kutatókat, hogy a sportolók agya jóval kitartóbbnak bizonyult, ugyanis meg tudta akadályozni, hogy az agyi teljesítmény szempontjából igen fontos dopamin szintje csökkenjen. A hormon koncentrációja akkor szokott esni, amikor valamilyen külső körülmény hatására agyunk erőteljes munkába fog.

Tény tehát, hogy a sportolók agya ugyan hatékonyabban működik, ám a tanulás folyamata során mégsem élveznek előnyöket: például egy idegen nyelv szavainak megjegyzéséhez nekik is ugyanannyi munka szükséges.

A sportolás fogyást eredményez

Nem minden kutatás igazolja a tudósok előzetes feltételezéseit, s gyakran előfordul, hogy a kutatók valami egészen mást bizonyítanak be este, mint amiért reggel bekocogtak munkahelyükre.

Ezt történt a chicago-i Loyola Egyetem munkatársaival is: bár másra keresték a választ, arra kaptak kétség kívüli tudományos bizonyítékot, hogy a rendszeres testmozgás önmagában – ha nem párosul csökkentett kalóriabevitellel – nem garantál fogyást minden esetben.

Az amerikai kutatók ezt azzal az – amúgy vitatott – módszerrel állapították meg, hogy 149 nigériai és 172 afroamerikai, Chicagoban és Maywoodban élő nőt hasonlítottak össze. A nigériaiak esetében átlagosan 57,6 kilót, míg az amerikaiaknál 84,5 kilót mutatott a mérleg.

A tudósok első feltételezése szerint a jelentős különbség azzal magyarázható, hogy  az afrikaiak jóval többet mozogtak, ám ez a gyanú tévesnek bizonyult: az amerikai nők szervezete átlagosan 760 kilokalóriát égetett el naponta, miközben az afrikaiaké sem sokkal többet, átlagosan 800-at. A különbség olyan csekély, hogy statisztikailag nem tekinthető mérvadónak. „A minimális testi aktivitás önmagában nem tehető felelőssé a népbetegségnek számító elhízás esetében” – mondja Amy Luke, a tanulmány szerzője.

Bár a sportolók teste több energiát használ fel, ők ezt azzal kompenzálják, hogy több kalóriát visznek be szervezetükbe. „Szívesen mondanánk azt, hogy a sportolás pozitív hatással van a fogyásra, ám ez nem minden esetben állja meg a helyét” – fűzi hozzá Richard Cooper a tanulmány társszerzője is.

Az amerikai és nigériai nők testsúlyának feltűnő eltérése tehát minden kétséget kizárólag a táplálkozásbeli különbségekből fakad: míg az afrikaiak bőségesen fogyasztanak szénhidrátot, kevés zsír- és fehérjebevitel mellett, addig az amerikaiak egy-egy étkezésének 40-45 százalékát a zsírok teszik ki, amelyet főleg készételekkel pumpálnak magukba. „Aki tehát nem változtat étkezési szokásain, csupán sportolással nem fog lefogyni” – hangsúlyozza Amy Luke.

A sportolás csökkenti a rákos megbetegedés kialakulásának kockázatát

A rendszeres és lehetőleg intenzív testmozgás az egyik legfontosabb tényező a daganatos megbetegedés kialakulásának elkerülésekor. Egy amerikai tanulmány arra is ráirányította a figyelmet, hogy a testi erőfeszítés a nők mellrákos megbetegedésének esélyét is csökkenti. Az Amerikai Nemzeti Rákkutató Intézet ezt megerősíti: azoknak a nőknek, akik sokat mozognak, és különösen próbára teszik szervezetüket, és emellett rendszeresen legalább hét órát alszanak naponta, különösen hatékony védettségük van a rák minden fajtájával szemben. Az alváshiány viszont csökkenti a sport pozitív hatását.

A szex nehezíti a futást

Számos foci- és bokszedző tiltja le versenyzőit a fontosabb mérkőzések előtt a szexről. A tudomány jelenleg nem képvisel egységes álláspontot a szex efféle feltételezett hatásával kapcsolatban. Legalábbis úgy tűnik, hogy más-más tanácsokkal kell ellátni a női és férfi versenyzőket.

Az Oxfordi Egyetem a Londoni Maraton 2000 résztvevőjének bevonásával elkészített tanulmánya azt az eredményt hozta, hogy azok a nők, aki a sportesemény előtt szexuálisan aktívak voltak, átlagosan öt perccel hamarabb teljesítették a távot, mint inaktív konkurenseik. Ez azzal magyarázható, hogy az aktus után – a férfiakkal ellentétben – a nők tesztoszteronszintje (férfi nemi hormon) növekedett, s ez eredményezte a nagyobb teljesítményt.

A férfiak esetében az aktus után csökken a tesztoszteron koncentrációja, s ezzel a fizikai teljesítőképesség és agresszió (is) lankad. Emellett a felszabaduló boldogsághormonok ellazulást és túlzott higgadtságot okoznak, s a sportoló férfi nem veti be magát kellő aktivitással a sporteseménybe.

(Fókuszban a Nő)

 

  Kapcsolódó cikkek