Minden életkorban fontos, de különösen a kisiskolásoknál és a kamaszoknál jelentős, hogy fel tudjanak nézni valakire. Ennél a korosztálynál erős az igény a mintakövetésre, azaz szükségük van egy olyan példaképre, akinek az erkölcsi értékrendjével, viselkedésével azonosulni tudnak.

Az értelmező szótár szerint a példakép egy olyan mintául választott személy, akiben a választó különösen értékes, számára vonzó tulajdonságokat ismer fel, és azt követendő példaként éli meg. Ezek a tulajdonságok általában olyan pozitív jellemzők, mint a bátorság, az okosság, a szépség vagy a kedvesség.

A példaképek egy része örök erkölcsi értékeket képvisel, így az elmúlt évtizedekben sokáig a szülők voltak a legfőbb példaképek, majd az ő helyükre mesehősök és irodalmi alakok léptek. A serdülők szerettek saját korosztályuknak megfelelő hőst választani, így válhattak példaképpé a kötelező olvasmányok szereplői.

Az utóbbi években egyre erősebb tendencia, hogy a mai fiatalok már nem tudnak azonosulni ezekkel a szereplőkkel sem, nem tartják erénynek az ő pozitív tulajdonságaikat. Ráadásul a való világban szembesülniük kell azzal, hogy a klasszikus értékekkel nem tudnak érvényesülni, illetve a társadalom teljesen más mérce alapján ítél sikeresnek valakit, mint korábban. Ez a megváltozott világ az értékek válságához vezetett és lehetővé tette, hogy olyan emberek is példaképpé váljanak, akiket korábban egyértelműen elutasítottak.

Így lehetséges, hogy a viszkis rablóként megismert Ambrus Attilára is sokan tisztelettel tekintenek. Felnéztek rá bátorságáért, ügyességéért és azért a csalafintaságért, ahogy kijátszotta a rendőrséget. Imponáló számukra, hogy egy egyszerű, képzetlen fiatalember a bátorsága révén hatalmas vagyonhoz jut, és olyan életet tud élni, amit a fizetéséből soha nem engedhetne meg magának. Mindeközben számtalan alkalommal félrevezeti a hatalom képviselőit és álruhában fosztogatja a pénzintézeteket. Ambrus pozitív megítéléséért a média is felelős, hiszen a sajtó állította be a viszkist modern Robin Hoodként vagy az új Rózsa Sándorként.

A legendát és a valóságot azonban el kell választani egymástól. Minden külsőség és hírverés ellenére Ambrus Attila bűnöző, akit többrendbeli rablás miatt 17 év börtönbüntetésre ítéltek. A bank- és takarékpénztári rablásai során fegyvert is használt, így csak a szerencsén múlott, hogy komolyabb sérülést nem okozott. Pozitív tulajdonságait, a leleményességet, a bátorságot és a jó humorérzéket rossz ügy szolgálatába állította.

Képességeit a hirtelen meggazdagodásra, bűncselekmény elkövetésére és mások életének veszélyeztetésére használta, így őt példaképként kezelni meglehetősen veszélyes. Egyetlen egy ember sem hiheti komolyan, hogy az Ambrus Attila által képviselt erkölcsi értékek követendő példát jelenthetnek a fiatalság számára, és igaz ez napjainkra is, amikor teljes az értékválság.

A viszkis a börtnéveket tanulással, önképzéssel töltötte, ami dícséretes, de ennek valódi értéke csak akkor derül ki, ha visszatér a való életbe. A médiában való feltűnése egyelőre negatív hatással lehet a fiatalok értékrendjére, hiszen a viszkis a bűnözői múltja miatt vált ismertté, és jelen pillanatban is ezt az értékrendet képviseli.

Ambrust egyedül a jövő teheti valódi példaképpé. Ha képes visszailleszkedni a társadalomba, és törvénytisztelő, mértéktartó életet élni, akkor mutathat példát azoknak a börtönviselt fiataloknak, akik rossz útra tévedtek. Ha most képes új értékrenddel előállni és ezt sugározni a fiatalok felé, akkor lehet pozitív hatása a jövő nemzedékére.

(KamaszPanasz - V. D., Fotó: MTI)