Milyen az énképed?
Az önmagunkról kialakított képet énképnek nevezzük. Ebbe bele van foglalva mindaz, ahogyan magunkat értelmezzük: beállítódásaink, önmagunkra vonatkozó elképzeléseink, észleléseink, érzelmeink, értékeink. Ez az önmagunkról kialakított kép lehet pozitív vagy negatív is. Például vegyünk egy kitalált személyt, nevezzük Bellának, aki szeret otthon ülni, tanulni, olvasni. Magát úgy határozza meg, hogy jó tanuló lány, aki kicsit molett és kevés barátja van, inkább visszahúzódó természet.
Én ideálnak nevezzük azt a képet, amivé válni szeretnénk. Ilyen képet is szinte mindenki kialakít magában, ez viszi előre, fejlődik a személyisége. Képzeljük el, hogy Bella én ideálja a következő: a boldog lányok magasak, szőkék és csinosak. Nagyon sok barátjuk van, mindig eljárnak bulizni. Sikeresek mindenben, olyanok, mint a „cheer leaderek” és ő is ilyen szeretne lenni. Vágya, én-ideálja az, hogy ilyen legyen. Hogy érezheti magát Bella a mindennapokban? Valószínűleg levert, hiszen egy olyan képet üldöz, ami ő sohasem lehet. Minden, amit tesz kétségbeesett törekvés ennek a képnek a megvalósítására, de túl nagy a különbség a vágy és a valóság között.
Negatív szűrőn keresztül
Ha ezen az úton halad tovább, akkor sikertelenségre van ítélve. Saját magát folyton ehhez a képhez hasonlítja, aminek következtében elkezd szorongani, lehangolt lesz, hiszen állandóan kudarccal szembesül. A külső megjelenést hangsúlyozza önmaga megítélése során, mely a lányoknál könnyen okozhat alacsony önértékelést. Az alacsony önértékelés miatt a későbbiekben alul értékelheti magát és képességeit, mivel nem látja reálisan azokat. Ha már kialakult egy ilyen negatív önkép, nagyon nehezen lehet megváltoztatni. Hiszen ha valami pozitív történik, akkor azt a szerencsének vagy a véletlennek tudja be, torzítva látja a világot, egyfajta „negatív szűrőn keresztül”.
Bella a tulajdonságait pozitívan is megfogalmazhatja: ő egy olyan inkább otthon ülő lány, akinek bár kevés barátja van, de ők igazán mély barátságot nyújtanak számára. Én ideálja, a nő akivé válni szeretne, egy olyan ember, aki megérti és elfogadja a többieket, okos és értelmes, aki számára fontosabb a fejlődés, mint a múló örömök és a kinézet. Ebben az esetben magáról kialakított kép és az én ideálja kellően közel esik egymáshoz, ez a cél elérhető bizonyul, de nem is valósult még meg, így van miért küzdenie. Ebben az esetben önmagáról pozitívabban gondolkodik, kiegyensúlyozottabb, hiszen vannak sikerei is. Bella ebben a helyzetben saját mércét állított fel, és nem csupán a külső tulajdonságokat tartja szem előtt, hanem a belsőket is. Ismeri önmagát, tisztában van saját képességeivel és gyengeségeivel is, felismerte korlátait ezért önértékelése a valóságot tükrözi. Ezáltal magabiztosabb, hiszen tudja, hogy miben jó.
Tizenéves korban elsőre nehéz az énkép kialakítása. Ennek több oka is van: másik iskolába kell beilleszkedni, mások az elvárások, megváltozik a test is, a szülőkkel is megváltozik a viszony és még sorolhatnánk. Éppen ezért ebben a korban megjelenthet a „többszörös én”. Pl.: Bella különféle helyzetekbe különféleképpen szokott viselkedni. A szüleivel még jól nevelt lány, a barátaival menő, sokat fecsegő kiscsaj, a srácokkal félénk. Hogy lehet az ember egyszerre félénk és fecsegő is? Úgy, hogy éppen azon a nemes úton jár, hogy megtalálja az igazi énjét.
Kapcsolódó cikkek
