Kényszeres kézmosás
2015.08.25.
Tisztelt Szakértő!
A problémám a címből is jól kivehető, állandóan kényszert érzek arra, hogy kezet mossak, a ruhámhoz és a bőrömhöz semmi ne érjen hozzá. Gondot okoz bizonyos tárgyak megfogása/megérintése, pl. a kilincseket mindig a könyökömmel nyitom ki, az iskolában semmihez nem szeretek hozzáérni, még a padokhoz, székekhez sem. A tudat, hogy a füzet oldala a padhoz ért, és nekem azt meg kell fognom.... őszintén: beteges. Igaz, viszek magammal szappant és amikor rámjön már rohanok is a mosdóba. Itthon ugyanez a helyzet. Pl. a számítógépet nem csak én használom, és a tudat, hogy valaki más is megfogta az egeret eléggé „érdekes” számomra. Képtelen vagyok olyan törölközőbe megtörölni a kezem, ami egyszer már leesett a földre. Ha megsimogattam a kutyánkat, macskánkat nem elég egyszer megmosni a kezem. Van, hogy ez után kétszer-háromszor is megismétlem a folyamatot. Ha a bokámhoz hozzáér valami, akkor megyek a fürdőkádba és szappannal, vízzel azt is megmosom, nem bírom elviselni, hogy valami hozzáér a bőrömhöz. Még sorolhatnám. Nem tudom, hogy ez a betegségektől való félelem egy formája lehet-e vagy valami más. Egyetlen betegségtől félek, az a megfázás, aminek semmi köze a kézmosáshoz. Kis koromban soha nem volt ilyen problémám, sőt. A kényszer kb. 4 éve kezdődött. Akkor még nem volt olyan vészes. De egyre rosszabb lett. Most jutottam el oda, hogy szeretnék változtatni. Természetesen kell kezet mosni, de azért nem ennyire betegesen. Étkezés előtt, WC használat után mindenképp. Olvastam, hogy az számít kényszerbetegségnek, ami naponta több mint 1 órát elvesz az életünkből. Szerintem megvan az 1 óra. Édesanyám tanácsára néhány napja belekezdtem a Bach virágterápiába, ami szerintem már most nagyon hatásos. Biztos vagyok benne, hogy fejben is lehetne valamit kezdeni ezzel. Néha én is butaságnak tartom, amit csinálok, "Hogyan lehetnék már beteg ettől? Biztosan nem olyan baktériumok vannak a kezemen. Evés előtt úgyis megmosom". De valamiért nem hiszem el magamnak. Azt nem tudnám megcsinálni, hogy hozzáérek valamihez, aztán sokáig nem mosok kezet, csak ha közben nem érek hozzá a dolgaimhoz, különben olyan érzésem lesz, hogy beszennyeztem őket. Volt már Önnek ehhez hasonló esete? Mit tudna javasolni? Édesapámnak 10 évvel ezelőtt hasonló volt a problémája, neki is a virágterápia segített. Remélem nekem is fog, de ezen tudom, hogy fejben is lehet/kell változtatni, ez nem maradhat így. Sokat gondolkodtam már, hogy mi legyen, és a teljes gyógyulás érdekében kérem a segítségét, véleményét. Hálásan köszönöm előre is!
A problémám a címből is jól kivehető, állandóan kényszert érzek arra, hogy kezet mossak, a ruhámhoz és a bőrömhöz semmi ne érjen hozzá. Gondot okoz bizonyos tárgyak megfogása/megérintése, pl. a kilincseket mindig a könyökömmel nyitom ki, az iskolában semmihez nem szeretek hozzáérni, még a padokhoz, székekhez sem. A tudat, hogy a füzet oldala a padhoz ért, és nekem azt meg kell fognom.... őszintén: beteges. Igaz, viszek magammal szappant és amikor rámjön már rohanok is a mosdóba. Itthon ugyanez a helyzet. Pl. a számítógépet nem csak én használom, és a tudat, hogy valaki más is megfogta az egeret eléggé „érdekes” számomra. Képtelen vagyok olyan törölközőbe megtörölni a kezem, ami egyszer már leesett a földre. Ha megsimogattam a kutyánkat, macskánkat nem elég egyszer megmosni a kezem. Van, hogy ez után kétszer-háromszor is megismétlem a folyamatot. Ha a bokámhoz hozzáér valami, akkor megyek a fürdőkádba és szappannal, vízzel azt is megmosom, nem bírom elviselni, hogy valami hozzáér a bőrömhöz. Még sorolhatnám. Nem tudom, hogy ez a betegségektől való félelem egy formája lehet-e vagy valami más. Egyetlen betegségtől félek, az a megfázás, aminek semmi köze a kézmosáshoz. Kis koromban soha nem volt ilyen problémám, sőt. A kényszer kb. 4 éve kezdődött. Akkor még nem volt olyan vészes. De egyre rosszabb lett. Most jutottam el oda, hogy szeretnék változtatni. Természetesen kell kezet mosni, de azért nem ennyire betegesen. Étkezés előtt, WC használat után mindenképp. Olvastam, hogy az számít kényszerbetegségnek, ami naponta több mint 1 órát elvesz az életünkből. Szerintem megvan az 1 óra. Édesanyám tanácsára néhány napja belekezdtem a Bach virágterápiába, ami szerintem már most nagyon hatásos. Biztos vagyok benne, hogy fejben is lehetne valamit kezdeni ezzel. Néha én is butaságnak tartom, amit csinálok, "Hogyan lehetnék már beteg ettől? Biztosan nem olyan baktériumok vannak a kezemen. Evés előtt úgyis megmosom". De valamiért nem hiszem el magamnak. Azt nem tudnám megcsinálni, hogy hozzáérek valamihez, aztán sokáig nem mosok kezet, csak ha közben nem érek hozzá a dolgaimhoz, különben olyan érzésem lesz, hogy beszennyeztem őket. Volt már Önnek ehhez hasonló esete? Mit tudna javasolni? Édesapámnak 10 évvel ezelőtt hasonló volt a problémája, neki is a virágterápia segített. Remélem nekem is fog, de ezen tudom, hogy fejben is lehet/kell változtatni, ez nem maradhat így. Sokat gondolkodtam már, hogy mi legyen, és a teljes gyógyulás érdekében kérem a segítségét, véleményét. Hálásan köszönöm előre is!
Szakértőnk válasza a Kényszeres kézmosás kérdésre
Kedves Kerdezo! (sajnos nem all rendelkezesemre ekezets betus billentyuzet, elnezest)
A kenyszerbetegseg valoban egy psziches megbetegedes, aminek a hattereben all egy hajlam (pl. genetikailag oroklott), illetve egy kivalto tenyezo, aminek kovetkezteben fokozatosan erosodik fel a kenyszergondolat es a kenyszercselekves. A kezelesnek jo kilatasai vannak, ha az illeto onalloan latja be, hogy a kenyszere zavarja a minennapokban es szeretne is valtoztatni, de ebben az allapotban egyedul, segitseg nekul ez nagyon nehez. Minenkeppen javaslom egy pszichologus szemelyes felkereseset a viragtrapia mellett.
