nemi élet - orvosi szemmel vs. lélektan

Az lenne a kérdésem, hogy orvosi, egészségügyi szempontból, egy lánynak milyen korig javasolt elveszíteni szüzességét? 20 évesen csodálkozott a nőgyógyász, és azt mondta, ne halogassam sokat, de miért? Még annyit mondott, hogy nagyon óvatos legyen a fiú, mert valami van a szűzhártyámmal, (talán szűk a nyílás), ami fájdalmat okozhat. Lehet valami baj később, ha nem vagyok rajta túl? Lelkileg hogyan hathat ez ki, hosszabb távon? Testileg mostanában (max egy éve) kezdek nőiesedni, vagy csak most figyeltem meg magamon. Nehéz kibékülni magammal, elfogadni, hogy szép és nőies vagyok. Érdemes lenne már megtenni az elsőt, olyannal akiben kevesebb a bizalom, nem esélyes komoly kapcsolat, nincs szerelem, csupán szeretet és ragaszkodás, és minimális kémia, de tapasztalt, és állítása szerint tudna rám vigyázni, nem mint egy szintén kezdő, esetleg túlhevült fiatalabb srác (16 évvel idősebb, fiatalok nem igazán érdeknek, nem tudok velük tárgyalni)? Nekem kicsit felelőtlenségnek és kihasználni akarásnak tűnik részéről, de voltak pillanatok, amikor tényleg éreztem, hogy szeret ő is. Szeretnék erős kapcsolatot, intimitást, de félek tőle, és ebben a korban nehéznek találom az ismerkedést. Még legalább egy évig lennék magányos és őrlődnék magam miatt, a jelenlegi állás szerint. Nem voltam még szerelmes, nem vonzott senki, racionális ember vagyok, de sokszor ez szomorít el, hogy nem tudok ellazultan szociális életet élni. 24 éves szűz lány.