Kollégisták súlygyarapodása: Akiknek túlsúlyos a szobatársuk, kevesebbet szednek fel
Ez a fél kiló összevetve az átlag elsőéves súlygyarapodással, ami másfél-három kilogramm, már sokkal barátiabbnak tűnik.
„Az eredmény elsőre ellentmondásosnak tűnhet, de van néhány jó ok arra, hogy miért is lehetséges ez”- magyarázza egy, a kutatásban résztvevő tudós.
A kövérebb szobatársak ugyanis, nagyobb valószínűséggel fognak diétába. Lehetséges, hogy emiatt többet is mozognak, étrend kiegészítőket használnak, vagy étkezési terv alapján esznek, hogy csökkentsék a fölös kalóriákat. "Igazából nem is a szobatárs testsúlya a fontos, hanem az a viselkedési forma, hozzáállás, amit ő képvisel. Ezek a viselkedési formák ugyanis könnyen terjednek.”'
Ez a kutatás az első, melyben az elsőévesek súlygyarapodásának hátterét próbálták meg feltárni, aminek nagyszerű alapot adott az Egyesült Államokbeli kollégiumok véletlenszerű szobabeosztása.
Korábban már végeztek kutatásokat azzal kapcsolatban, hogy ha valakinek túlsúlyos házastársa, barátja, vagy testvére van, az növeli a kockázatát az illető saját elhízásának is. De ezek a kapcsolatok nyilvánvalóan nem véletlenszerűek. Az emberek választják a barátaikat, és a házastársukat is, és gyakran magukhoz hasonló embereket választanak. És habár nem választhatjuk meg a testvérünket, a genetikai örökségen osztozunk, és a gyerekkori körülményeken is, ami később nagyban befolyásolják a felnőttkori testsúlyt.
A jelenlegi kutatásban, amit idén nyáron, az American Society of Health Economists (egészségügyi közgazdászok amerikai szövetsége) éves gyűlésén mutattak be a kutatók, száznegyvennégy kollégista elsőéves diáklányt vontak be, véletlenszerű életkörülményekkel. Az őszi szemeszter kezdetén a kutatód vizsgálták a nők testmagasságát,- és súlyát, és arról kérdezték őket, hogyan tartják magukat formában. Ehhez kapcsolódóan azt is megkérdezték tőlük, hogy próbáltak-e fogyni az előző év bármely szakában, hogy átlagban hányszor járnak edzőterembe hetente, vagy mozognak a szabadban, és hogy milyenek az étkezési szokásaik.
A lakótársak testsúlygyarapodásra, és súlykezelésre gyakorolt befolyása fontos, mivel a túlsúlyosság gyakorisága a tizennyolc és huszonkilenc év közötti fiatal felnőtteknél kilencvenhat százalékkal nőtt 1988-tól 2006-ra (az összes korcsoport közül ennél tapasztaltak a legnagyobb arányú növekedést).
Egy másik kutatásban, megállapították a gólyák, akiknek a kollégiumukban helyben voltak a menzák, több kilót szedtek fel, mint azok, akiknek házon kívül kellett étkezniük. Később, az ősszel a kutatók kiterjesztik ezt a kutatást, és nagyobb mintát elemeznek majd (azaz több diákkal végzik majd a kutatást) állami egyetemeken, hogy megvizsgálják, ott is fennállnak-e ezek a szobatársi szokások. Más környezeti befolyásokat is vizsgálnak majd, és figyelemmel követik, hogy az eredményeik meghatározóak-e rassz, etnikai hovatartozás vagy társadalmi-gazdasági hovatartozás szempontjából.
Ezzel a kutatássorozattal szeretnének gyakorlati eredményeket is elérni, és felkelteni az egyetemisták figyelmét az elhízás veszélyeire, és sokkal általánosabban társadalmi egészségügyi célja is lenne, mégpedig az elhízottak számának csökkentése.
(Sz.D.L.; Forrás: ns.umich.edu)
Kapcsolódó cikkek
