/ SZÜLŐKNEK / Létezik jó válás is?
  2016-05-30

Létezik jó válás is?

Kamaszkorban a szülő szerepe óriási, hiszen a gyerek mindennél jobban vágyik a szeretetre. Azonban a szülők saját konfliktusaikat sem mindig tudják megoldani, hiányzik belőlük a tolerancia, empátia. Válás során gyakran használják fel a gyereket egymás ellen, akiben a krízis hatására pszichoszomatikus betegségek jelentkeznek. Van azonban olyan válás, ami megkímélheti a gyermekeket és a szülőket is.

Kamaszkorban megváltozik minden, így a szülőkhöz való viszony is átalakul. Már nem fogad el a gyerek mindent, csak azért mert a szülő mondja. Vitatkozik, érvel és érveket vár. Leválni igyekszik és mindennél jobban vágyik az odafigyelésre, éppen ezért a tizenéves korban elszenvedett családi krízis jellege és teljes folyamata nagy hatást gyakorolhat a gyermek jelenlegi és jövőbeni lelkiállapotára.

Indulatok hálójában

A kamasz törekszik arra, hogy tekintsék partnernek, de eszközei még kialakulatlanok, így gyakran nem tud sikeresen érvelni, vagy kiállni a saját akarata mellett. A szülő szerepe ebben az időszakban nagy jelentőséggel bír. A baj csak az, hogy a szülők sem állnak a helyzetük magaslatán. Gyakran nem tudnak indulataikon uralkodni, nem, vagy alig képesek együttérzésre, vagy arra, hogy a másik személy helyzetébe beleéljék magukat (ezt a képességet nevezzük empátiának). Éppen ezért a saját konfliktusaikat sem tudják megoldani. A kamaszodó gyerek tőlük tanulja el a jót és a rosszat is. Ha a kríziseket nem érveléssel, megbeszéléssel oldják meg, hanem kiabálással, veszekedéssel, ordítozással, vagyis agresszív indulatokkal, akkor a szükségesnél gyakoribb esetben döntenek úgy, hogy elválnak.

Mivel ez esetben az egymás közötti le nem rendezett konfliktusokat, ki nem beszélt sértettségeket tovább hordozzák és tovább növesztik, nem tudnak segíteni gyermeküknek abban sem, hogyan viselje el, sőt, hogyan értse meg, mi a gond közöttük, mért borul fel a gyermek által biztonságosnak vélt családi közeg.

Gyakran használják a gyereket eszközként, egymás bántására, bosszúra. Állásfoglalásra késztethetik a kamaszt, amely helyzetnél nincs nehezebb egy gyerek számára, akárhány éves is legyen!

Kiszolgáltatottság

Akadályozzák a serdülőt a természetes leválási folyamatban, hiszen a szüleit szerető gyermek nem tud, nem mer kortárskapcsolatokat próbálgatni, nem meri képességeit kipróbálgatni, mert erejét, gondolkodását megterheli a ránehezedő krízis. Megtapasztalja tehetetlenségét, kiszolgáltatottságát. Ilyenkor gyakran elhatalmasodik rajta valamilyen pszichoszomatikus betegség. Ezáltal átmenetileg elterelődhet a figyelem a szülők közti konfliktusról, vele foglalkoznak, érte aggódnak, vagy a megbetegedéséért egymást hibáztatják!

Ez növeli a gyerek bűntudatát, félelmét, szorongásait.

Előfordul igen sokszor, hogy a gyermek, nem bírván a megterhelő helyzetet, kilép a szituációból, csavarogni kezd, tanulmányi eredménye romlik, rossz irányba működő társaságokhoz csapódhat (szekták, drog, alkohol, játékgép, prostitúció stb.)

Van jó válás is

A válást a család minden tagja megszenvedi, de mégis elmondható, hogy van jó és van rossz válás. A jó válás esetén a szülők különös gondot fordítanak arra, hogy a gyereket ne terheljék a szükségesnél jobban. Megbeszélik vele, mi vezetett ide, mi mindent próbáltak, és miért nem maradt más megoldás, mint a válás. Biztosítják arról, hogy azért mert ők már nem szeretik egymást, őt, a gyermeküket változatlanul szeretik, a másik féllel való kapcsolattartásban megegyeznek, azt rugalmasan kezelik. Nem nevelik a gyermeket egymás ellen! Nem eszközként, hanem partnerként viszonyulnak hozzá. Szeretetüket kifejezik iránta, indulatait megértik, levezetésében segíteni tudnak.

Ez azonban csak akkor működhet így, ha erre ők maguk is képesek! Ehhez kellő önismeret, tolerancia (türelem), empátiás készség és konfliktuskezelésre való képesség szükséges. Fontos, hogy ha szükséges, forduljanak szakemberhez, pszichológus sokat segíthet!

(Kazimir Ágnes)

a rovat legfrissebb cikkei