Kedves Doktornő! Az én problémám ugyan nem olyan hatalmas, de mégiscsak jó lenne rá valamilyen megoldást taláni. Mások általában örülnek, hogy vége az iskolának, kitört a nyár, mindenki azt csinál, amit akar stb. De én ennek egyálatlán nem örülök.

14 éves vagyok, és a nagypapám halála óta (4 éve) egyre inkább fokozódik az ellentét a nagymamám és apukám köszött. Apukám nem magyar származású. Szóval, ez az egész ott kezdődött, hogy a nagypapám halálakor a nagymamám sokszor érezte egyedül magát, (hiszen majdnem ötven évig voltak házasok), és mi Anyával megpróbáltuk őt minél többször látogatni. Ez azonban Apának nem tetszett, sokszor nem is beszélt hozzánk, annyira mesértődött. Ha viszont Apával vagyok többet, arra a nagymamám mindig megjegyzéseket tesz.

Ez nekem borzasztó rosszul esik, de akármit szólok, mindig én maradok a kis 14 éves taknyos. Nagyon faramuci helyzet, mert olyan nagyon ritkán van, hogy mindkét fél tökéletesen egyetért egymással. Viszont van egy negyedik variáció is: mikor egyikkel sem töltök sok időt, tanulok vagy a legjobb barátnőmmel elmegyek sétálni, vagy egyszerűen csak találkozunk. Ez utóbbi havi rendszerességű, a tanulást viszont fontosnak tartom. Ilyenkor általában mindkettő megsértődik, és "neveletlen kamasznak" könyvelnek el, aki lázad a családja ellen. Pedig ez nem így van, bár ha ezt sokáig folytatják, akkor fordul a kocka... Válaszát előre is köszönöm.