Honnan tudom, hogy szerelmes vagyok?
Azt tudod, hogy csak a magyarban létezik külön szó a szerelemre és a szeretetre?
Ebből legalább két dolog következhet. Az egyik az, hogy a magyar egy különösen érzelmes vagy szerelmes fajta, hisz szükségét érezte egy új szót alkotni erre. (Az eszkimóknál például a hó játszik központi szerepet, ezért több tucat szót alkottak jelölésére. Mi magyarok meg a szerelmet részesítjük előnyben, legalábbis nyelvünk tanúsága szerint.)
A másik az a tény, hogy ezek szerint különbség van a szeretet és a szerelem között.
A szeretet jól megvan szerelem nélkül is. A szülők rajongása csemetéjük iránt olykor ugyan már súrolhatja a szerelem határmezsgyéjét, de csak elfajult esetekben. Normálisan mély szeretet jellemző rá. Mint a barátok, a kedves rokonok iránti kapcsolatokat is.
Szerelem viszont nehezen képzelhető el szeretet nélkül. Az igaz, hogy ide már társulhat sok más, akár vele ellentétes érzelem is. Így van az, hogy minden képtelensége ellenére még a gyűlölet is megfér mellette.
Micsoda? Hogy egyszerre szerethetek és gyűlölhetek valakit? Nemcsak Catullus híres epigrammája válaszol erre igennel, hanem mi magunk is. Akinek volt része abban a csodában, amit szerelemnek hívnak, azt tudja, hogy így van ez: szeretet és gyűlölet prímán elvannak egy társbérletben.
Már ebből is látni, hogy tényleg nem olyan egyszerű ez a szerelemnek nevezett mifene.
Óvodás korunktól arra készülünk, hogy szembetalálkozzunk VELE. Némelyeknek már akkor sikerül az ovi legmenőbb pasiját elhódítani. Másoknak várni kell még egy-két évet.
A másik nem iránti komolyabb vonzódás a kiskamasz évekre esik. A velük való tényleges találkozás későbbre.
A szeretetről erre az időszakra már bőven van élményünk. Egy nagymama, egy anyuka, egy apuka, egy tesó, vagy mindez egyszerre megtanított minket erre. Közben persze jöttek a saját tapasztalataink, s szorgalmasan gyakorolgattuk a szeretet művészetét egy baráton vagy barátnőn.
De egyszer csak jön egy pillanat, amikor azt érezzük, hogy ez a szeretet most nem ugyanaz, mint az eddig megszokottak voltak. Valami más történik itt. Valami újszerű vibrálás, aminek még nem adtunk nevet, de már életre kelt bennünk.
Az a baj ezzel a szerelmesdinek nevezett játékkal, hogy mindannyian rettenetesen várjuk a vele való találkozást. De mivel még nem ismerjük igazán, többször is csapdába eshetünk. Előfordul, hogy türelmetlen az ember. Ilyenkor könnyen eltéved, és esetleg olyanokat is kitüntet szerelmes érzésekkel, akik pedig egyáltalán nem érdemlik ezt meg. Vagy szerelemnek hisz olyan folyamatokat, amik messze nem azok.
Szóval, nehéz ügy. De itt az ideje végre sorba venni, mik azok a jelek, amik sejtetetik, hogy itt most több van puszta érdeklődésnél.
- az első dolgod, hogy megkeresed az illetőt az IWIW-en
- kérdezősködsz utána, úgy gyűjtöd róla az információkat, mint egy vérbeli nyomozó
- napjában gyakrabban merül fel képzeletedben a kiszemelted képe
- ilyenkor jól eső érzés fog el, egyfajta izgalom, ami teljesen újszerű és az eddigiekkel össze nem hasonlítható érzés
- mosolyra húzódik a szád, amikor rá gondolsz
- nehezebben megy a figyelés az órákon, és úgy általában
- úgy általában is a tárgyak és a személyek elmosódó ködében közlekedsz, pár centivel a föld fölött
- fantáziálni kezdesz róla, mindenféle szituációban látod magatokat, többször előveszed, és újraszínezed a történeteket
- ugyanilyen intenzitással képzeled el az első találkozást
- próbálod is megszervezni a „véletlen” összefutást
- gyakrabban sírsz, könnyebben érzékenyülsz el, mint máskor
Hát, nagyjából ennyi árulkodó jel után gyanakodhatsz. De ha csak három igaz rád, az is elgondolkodtató. Lehet, hogy ez a szerelem?
Kapcsolódó cikkek
- Intera -
2011-04-16 09:52:49
Viszont ő még nem tudja, hogy mennyire akarom. Szinte alig ismerjük egymást és nem is beszélünk olyan sűrűn. Évfolyam társak vagyunk, de sajnos nem az osztálytársam. Szerintetek most mit kéne tennem?
14/L (15 lesz májusban :))
