/ Szakertő válaszol / Lelki problémák / Depresszió? Mit tegyek?
  

Depresszió? Mit tegyek?

ora 2014-06-22 00:34:58
Tisztelt szakértő!
Elnézést kérek, ha az előző levele(i)met is megkapta, de azt hiszem, hogy én bénáztam el valamit, ezért teszek még egy utolsó próbát az üzenet elküldésében.
17 éves koromban voltam először pszichológusnál, és pszichiáternél. Kevert szorongásos depressziót állapítottak meg, gyógyszert szedtem, illetve terápiára is járnom kellett. Mikor betöltöttem a 18. életévemet a gyermek pszichiátriáról átkerültem a felnőtt ellátásba egy pszichológushoz, ekkor már nem szedtem gyógyszert. A pszichológus nő nagyon kedves volt, próbált segíteni, azonban én nem voltam elég nyitott. Azt mondta, hogy ennek így nincs értelme, megadott egy telefonszámot, hogy ha úgy gondolom nyugodtan kérjek időpontot, és ő fogad. Ez kb. 5 hónapja történt. Azóta többször is beütöttem már a számot, hogy kérek időpontot, de végül sose hívtam fel. Nem akarom, hogy az legyen, hogy elmegyek hozzá, és képtelen leszek megnyílni előtte. Az előtte lévő pszichológusok/pszichiáterek előtt is nagyon nehezen kezdtem elmondani a dolgokat. Mindössze 2 pszichiáterben tudtam megbízni, de mire sikerült, addigra már hetek, hónapok óta jártam hozzájuk.
Érdemes még rólam tudni, hogy nagyon szorongó és idegeskedő vagyok még mindig. Ezt nem akarom beismerni magamnak, de biztos, hogy így van, mert az nem normális, hogy sokszor félek elmenni a boltba is, viszont máskor meg nem félek semmitől. Azt is mondják még, hogy kevés önbizalmam van. Ebben a kérdésben sem tudom, hogy mi az igazság, mert néha én is így érzem, de máskor hatalmas önbizalmam van, és senki sem tudja romba dönteni. Nincs barátom, mert nem akarom megcsókolni, illetve később levetkőzni előtte, úgy érzem képtelen lennék rá, pedig 18 évesen már nagyon szeretnék egy barátot., és minden barátnőm ezzel piszkál, hogy még sose volt. Mindig rosszkedvűen ébredek, el akarok bújni a világ elől, de közben élvezni is akarom azt. Mindenkit irigyelek, akivel törődnek, én egyedül érzem magam, pedig tudom, hogy nem egy olyan ember van az életemben, akiben megbízhatok, és bármikor szívesen beszélhetnék vele. Profi sportoló vagyok, sokszor lenyugtat a sport, de nagyon sok feszültséggel is jár, főleg a nemzetközi versenyekre való felkészülés, és persze maga a részvétel is. Már jó ideje nem voltak öngyilkos gondolataim, és nem is vágtam meg magam. A falcolást feszültség levezetésre használtam. Most pedig kitaláltam, hogy hogyan tudom büntetni magam, hogyan tudok még mélyebbre süllyedni az önsajnálatba, az önsanyargatásba, mert tudom, hogy sokszor ezt teszem. Újabban, ha meg akarom büntetni magam, akkor nem eszek, ami sportolóként nem igazán jó megoldás. Továbbra is megvannak bennem azok az érzések, amik akkor voltak bennem, amikor még depressziós voltam.
Kérem segítsen, hogy mit tegyek! Hívjam fel a pszichológust? Ettől félek, hogy nem tudok megnyílni előtte, és megint megkér, hogy majd esetleg később keressem meg. Azon is gondolkodtam, hogy felkeresek egy kineziológust, de itt is attól tartok, hogy teljesen be fogok zárkózni. Ön szerint mit tegyek? Egyébként még mindig depressziós vagyok? Egyáltalán ki lehet abból teljesen gyógyulni valaha?
Így sokadszorra már elég összeszedett lett az üzenetem, nagyon várom a válaszát, és előre is nagyon szépen köszönöm!

Szakértőnk válasza a Depresszió? Mit tegyek? kérdésre

Kedves Levélíró!

Ha minden igaz, tényleg megválaszoltam már a kérdésedet, bár elképzelhető, hogy eltévedt útközben.

Érezhető a leveledből, hogy tele vagy gátakkal, szorongásokkal. Ezek ráadásul rengeteg mindenben akadályoznak is, gondolj csak a fiúkkal való kapcsolatteremtésre. Le lehet győzni a szorongást is és a depressziót is, bár nem könnyű és a legtöbb esetben szükség van hozzá szakember segítségére. Ezért azt javasolnám, hívd fel a pszichológust és kérd meg, hogy először is abban segítsen, hogy a terápiás helyzetben meg tudjál nyílni annyira, hogy tudjatok együtt dolgozni a problémáidon. Ha jól értem, azt mondta, akkor kezdjetek el együtt dolgozni, amikor te úgy érzed, készen állsz rá! Talán ideje lenne önmagad bántása helyett arra koncentrálnod, hogy szeresd magad, értékeld magad és lehetőséget adj magadnak arra, hogy jobban érezd magad az életedben! Addig is, hasznosítható információ lehet számodra, hogy a szorongással a leghatékonyabban úgy lehet küzdeni, ha szembeszállunk vele és nem engedjük, hogy akadályozzon abban, amit el szeretnénk érni. A legtöbbször így ki is derül a szorongáskeltő ingerről, hogy annyira nem is félelmetes. Próbálj meg közeledni a fiúhoz, aki tetszik és derítsd ki, jól érzitek-e magatokat egymás társaságában. Ha minden rendben lesz köztetek, jön majd magától az a csók is és utólag valószínűleg nem is fogod érteni, miért féltél tőle!

Minden jót!



Pyreschitz Anna, pszichológus Pyreschitz Anna, pszichológus
Hirdetések