/ SZÜLŐKNEK / Hogyan kezelje a kamaszko...
  2014-04-10

Hogyan kezelje a kamaszkori lázadást?

A KamaszPanasz egy rövid útmutatóval szeretne segíteni, hogy megértse, mi áll a kamaszok lázadásának hátterében, és azt is megtudhatja, hogy hogyan kezelheti azt. A legtöbb gyerek a kamaszévek során nyíltan megkérdőjelezi a szülei, illetve a felettük állók tanácsait, véleményét és hatalmát.

- hirdetések -

 
A lázadó tinik kezeléséhez az alábbi dolgok létfontosságúak: a konfrontáció kerülése, türelem, és annak a ténynek az elfogadása, hogy kamaszkorú gyermeket nevel. Emellett mindig tartsa észben, hogy gyermeke túl fog lépni ezen a korszakon, és újra normális, szabálytisztelő polgár lesz.

A lázadás okai

A tinik lázadásának fő oka, hogy próbálják megtalálni a helyüket a felnőtt világban, meg akarják tudni, hova is tartoznak. Csakúgy mint a kisgyerekek, a tinik sem ismerik a korlátaikat, amíg fel nem fedezik a saját határaikat. Senki sem születik a jó és rossz közötti különbség ismeretének birtoklásával - mindezt évek során tanuljuk meg. A tiniknek is csak időre és az élet által adott leckékre, 'pofonokra' van szükségük, hogy rájöjjenek, milyen is a helyes magatartás.
 
Hogy mindez miért kamaszkorban történik, és miért nem hamarabb? Azért, mert a kamaszok most azt tanulják, hogy hogyan legyenek felnőttek, nem pedig azt, hogy hogyan legyenek gyerekek. A felnőtteknek sokkal több szabadságuk van, ám ők többet értenek a világból, tapasztaltabbak, és tudják, hogy a szabadság felelőséggel és következményekkel is jár. Míg a kisebb gyerekeket gyakran a szüleik védik a követekezményekkel szemben, kamaszkorban már nem feltétlenül lehet mindezt megtenni.

A veszekedés nem segít, kompromisszum kell!

A kamaszokkal való konfrontáció szinte sosem működik - csak egy újabb lehetőséget ad nekik arra, hogy az akaratuk és erejük korlátait tesztelhessék. A viselkedésről, magatartásról való beszélgetés már hatékonyabb, de ez sem féltetlenül fog mindig működni. Ha a helyes viselkedésről beszélget gyermekével, mindig beszéljen a magartartásról általánosan, nem pedig kifejezetten gyermeke viselkedéséről - hiszen így nem fogja úgy érezni, hogy meg kell védenie magát. Akármiről is beszélget gyermekével, mindig legyen felkészült, hiszen a legtöbb alkalommal a kamasz az Ön összes állítását meg fogja kérdőjelezni. Ne felejtse el, hogy gyermeke mögött nem áll ott az a sok évnyi tapasztalat, melyből Ön tanult - így ne csak 'hirdesse' a bölcsességet, hanem inkább próbálja rávezetni arra gyermekét, lehetőleg higgadtan.
 
Fontos, hogy a lázadó tinik végiggondolják és felmérjék a veszélyeket. Amikor egy bizonyos dolgot szeretne megoldani, gondolja végig, hogy milyen súlya is van a helyzetnek. A tépett, lila haj tényleg olyan fontos dolog, ami miatt megéri veszekedni? Kire veszélyes az egész? Igen, nyilván megalázónak érezheti a gyermekével való sétálást az utcán, de a festett haj valóban veszélyes lenne? A társadalom egy idő után vagy elfogadja az adott hajstílust (és az elfogadással megszűnik a lázadás fő célja) vagy olyannyira megnehezíti gyermek életét, hogy ő maga akar majd változtatni a haján.
 
Természetesen, ha gyermeke valóban veszélyt jelent akár önmaga, akár másokra, akkor mindenképpen közbe kell lépnie - de ekkor sem feltétlenül a legdrasztikusabb módszerekkel.

Már nem gyerek, kezelje fiatal felnőttként!

A takarítsd ki a szobádat-dilemma
Csakis Önön, vagyis a szülőn múlik, hogy belemegy-e a gyermekével való állandó és kétséges eredménnyel járó csatározásba, vagy elébe megy a problémának és határozottan kiáll az önmaga igazáért és nem hagyja annyiban a dolgokat.

Tovább a cikkre

A türelem a tinikkel való együttélés során létfontosságú. Csakúgy, mint a megbocsátásra való képesség. A szülőknek szigorúnak, de igazságosnak kell lenniük lázadó gyermekükkel. A kulcs, hogy felnőttként kezeli gyermekét, de közben óvja is, és elég időt tölt vele otthon. Gyakran érdemes elmagyaráznia a tininek, hogy az adott viselkedésformát nem tűrné el egy felnőttől, de egyszeri alkalommal eltekint tőle. Ám ha a lázadás nem szűnik meg, akkor kezelje úgy, ahogy egy másik felnőttet is kezelne ebben a helyzetben - ha ez azt jelenti, hogy a gyermeke úgy beszélt Önhöz és/vagy olyanokat mondott, ami miatt most Ön nem állna szóba egy másik felnőttel, akkor válaszoljon normális hangsúllyal, majd ne foglalkozzon gyermekével.
 
Az ilyen finom módszereknek egy kis időbe telik, amíg hatásukat éreztetik, viszont működnek. Ám a kiabálás és a kemény szigor nem fog működni, hiszen azzal a kamaszok csak azt tanulják meg, hogyan kiabáljanak - jusson az eszébe, hogy gyermeke még mindig, a nap minden percében tanul.
 
A tinik abban a korban vannak, amikor a világ már nem tűnik többé hatalmasnak, és úgyanígy, az emberek akik eddig nagynak tűntek, már nem azok. A tinik már semmire sem reagálnak úgy, mint gyermekként tették. Sokszor az jelenti a problémát, hogy a szülők nem veszik észre, hogy a módszereik már nem működnek, hiszen a körülmények megváltoztak, gyermekük elkezdett felnőni. És mivel a gyerekek sokszor gyorsabban nőnek fel, mint ahogy a szülők mindezt észrevennék, tartsa észben, hogy a kamaszra már inkább fiatal felnőttként, nem pedig nagyranőtt gyerekként kell gondolnia.
 
Készüljön fel a változásokra, amikor gyermeke a kamaszkorhoz közeledik, nehogy túl későn vegye észre a folyamatot!
 
(Gy.A., http://www.essortment.com/)