A 2012-es Olimpia kapcsán a KamaszPanasz egy érdekes gyűjteménnyel jelentkezik - az Olimpián résztvevő Európai kontinens országainak zászlajait, illetve azok történetét gyűjtöttük össze nektek egy cikkbe.

Luxemburg

Luxemburg zászlaja három egyenlő vízszintes sávból áll, amelyek felülről lefelé rendre piros, fehér és világoskék színűek. A nemzeti lobogó színei közül igen fontos kiemelni, hogy az alsó sáv világoskék színű, ugyanis egyébként nagy hasonlóságot mutat a holland zászlóval. A két nemzeti lobogónak mindemellett semmiféle közös gyökere nincs.

Macedónia

Macedón Köztársaság zászlaját a szkopjei parlament 1995. október 5-én fogadta el az ország hivatalos lobogójának. A ma használatos nemzeti lobogó a sárga napot ábrázolja, amely a hajnali égbolton kel fel. A felkelő nap nyolc sárga sugara piros háttér előtt jelenik meg. Ez a motívum jelenik meg a nemzeti himnuszban is, a Ma Macedóniában kezdetű műben. Itt a felkelő napot a szabadság új napjaként említik meg.

Magyarország

Színei a korábban rögzült magyar címerből származnak (az ezüst vágások színe a heraldika szabályai szerint a zászlón fehér), és a magyar nemzet színeiként értelmezve zászlón ebben az összeállításban csak a reformkorban jelentek meg. 19. századi romantikus értelmezés szerint a piros sáv az „erőt”, a fehér a „hűséget” és a zöld a „reményt” szimbolizálta. A trikolór (három szín szerinti tagolás) ugyanakkor a francia forradalomban született francia nemzeti zászló nyomán a forradalomra is utalt.

Málta

A máltai zászló a helyiek legendái szerint igen nagy történelmi múltra tekinthet vissza, azonban mégis a szigetcsoport hivatalos lobogójaként csak az ország függetlensége óta, 1964. szeptember 21-e óta szerepel. A lobogó függőlegesen két egyenlő részre van felosztva. A bal fél fehér színű, míg a jobb oldal piros. A fehér rész bal felső sarkában egy különleges motívum látható, a György-kereszt.

Moldova

A mai lobogó a középkori Moldova hagyományaiból eredeztethető. A címer tulajdonságairól lentebb tennék említést, a színeknek azonban azon felül, hogy a nagy szomszédos ország nemzeti színeit reprezentálja, más jelentése is van. 1848-ban, amikor a kék-sárga-piros trikolor megjelent, a román lobogót úgy értelmezték, hogy a piros szín Moldovát jelképezte, a kék Olténiát, míg a sárga Munténia jelképe volt. Ennek az összetartásnak az emlékére vette át Moldova ezt a trikolort. (Igaz ma a román színeket úgy értelmezik, hogy a három szín Moldvát, Erdélyt és Havasalföldet reprezentálja.)

Monaco

Színei megegyeznek a Grimaldi család (rombusz alakú) hercegi címerének színeivel (fehér és vörös). A zászló a 17. század óta fehér, és a címerpajzs díszíti. A zászló mai formáját 1881. április 4-én nyerte el. Érdekesség, hogy így a zászló Indonézia zászlójával egyezik meg.

Montenegró

A montenegrói zászló a címert ábrázolja vörös háttérben, arany szegéllyel. A ma hivatalosan elfogadott montenegrói zászlóban látható címer valószínűleg I. Miklós király uralkodói jelképe volt, amely már Montenegró első uralkodói háza, a Crnojević-dinasztia idejében is hasonló motívumokkal rendelkezett. A kétfejű sas valószínűleg a szerb címerben is látható címerállattal közös gyökereket mutat. Az aranyszínű, vörös nyelvű sas jobb lábával egy jogart, bal lábával az országalmát tartja. A sas közepén egy címerpajzs látható, amelyen a zöld mezőn és kék ég alatt egyik mellső lábát felemelő oroszlán látható. Ez a montenegrói királyok uralmát szimbolizálja, ugyanúgy mint a montenegrói királyi korona a címer felett.

Nagy-Britannia

Az Egyesült Királyság zászlaja egy végleges formáját 1801-ben elérő lobogó, amely feltehetőleg a világ legismertebb zászlói közé tartozik. A lobogó hivatalosan Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának zászlaja, avagy népszerű nevén Union Jack. A lobogó az 1800-ban aláírt brit és ír egyesülési szerződés után jött létre. Az akkori Brit Nemzetközösségben is ez a lobogó volt használatban, ezért több ma már független ország is hivatalos vagy félig-hivatalos lobogójaként használja.

Németország

A fekete-vörös-sárga színek eredetéről alapvetően kétféle teória létezik. A legelterjedtebb verzió alapján a három szín a lützowi önkéntes csapatok egyenruháját idézi fel. A lützowi egységben túlnyomórészt egyetemisták harcoltak, méghozzá Poroszország védelmében a napóleoni háborúk idején. A hősiesen küzdő fiatalok fekete zubonyt viseltek, amelynek vörös hajtókája volt és arany gombjai. Egy másik nézet szerint a mai német zászló a Német-római Birodalom császári címerére utal. Az uralkodói jelvényben ugyanis egy fekete sas volt látható arany háttérrel. A vörös szín pedig arra utal, hogy később a sas csőrét és karmait vörösre festették. Megint mások szerint a vörös szín eredetileg nem volt a császári címer része, ezért az a szabadság jelképeként került rá a német zászlóra.

Norvégia

Norvégia zászlaja a többi skandináv országhoz hasonlóan az északi keresztet, vagy skandináv keresztet ábrázolja piros háttérrel. A kereszt kék színű, amelyet fehér sáv fut körbe. A norvég nemzeti jelkép kialakulása erősen kötődik az ország történelméhez, és ezáltal további két északi ország, Svédország és Dánia nemzeti jelképeihez. A mai lobogót az osloi parlament 1898. december 15-én fogadta el, és további egy évbe tellett, míg azt országszerte használni kezdték.

Olaszország

A lobogó az 1789-es francia forradalom hatására alakult ki. A forradalmi hangulatba sodort Itália a Francia Köztársaság lobogóját vette át, amelynek szélső sávjának színét kékről zöldre változtatta meg. A színeknek ezért nincsen valódi jelentéstartalmuk, de Olaszország nemzeti színeit mégis tartalommal töltötték meg. Az egyik nézőpont szerint a lobogó zöldje a síkságok és dombok színét idézi. A fehér szín az Alpok havas bérceit jelképezi, a piros pedig a hazafias forradalmárok vérére emlékeztet, akik a hazáért ontották vérüket. A keresztény valláshoz közelebb álló felfogás szerint a zöld a reményt, a fehér a hitet, a piros pedig a könyörületességet, emberszeretetet szimbolizálja.

Oroszország

A színek nem bírnak hivatalosan elfogadott tartalommal, de a zászló történetét kutatók többféle értelmezéssel is szolgálnak. Az első és egyben legelterjedtebb magyarázat szerint a fehér szín Oroszországban a nemesség és az őszinteség szimbóluma, míg a kék az erkölcsösség, a hűség jelképe, a piros pedig a bátorságot, vitézséget, nagylelkűséget és a szerelmet reprezentálja. A 19. század forradalmi eszméi más értelemmel telítették az orosz lobogó színeit. Eszerint a fehér a szabadság és a függetlenség eszméjét hirdeti, a kék a Szűzanya jelképe, és a piros az önkormányzat szimbóluma. A cári időkben is született egy a kor megfelelő ideológiái szerinti magyarázat:

Ebben az esetben a fehér Isten jelképe, a kék szín a cárt szimbolizálta, míg a piros az orosz népet. Ezáltal egyértelmű volt, hogy az uralkodó Isten és a nép között közvetít, és rangban is köztük áll. Az az elképzelés is aktívan él Oroszországban, hogy a három szín a három keleti szláv népet jelképezi. A piros az orosz nép metaforája, a kék az ukránok megfelelője, míg a fehér a fehéroroszok szimbóluma. És végül akad egy interpretáció, amely az univerzumot véli felfedezni az orosz nemzeti színekben. A piros az anyagi világot, a földet jelképezi. A kék az eget, végül a fehér az isteni világot, a mennyeket szimbolizálja.

Örményország

„A vörös az Örmény-felföldet, a kiontott vért, a kereszténységet, az örmény függetlenséget és szabadságot jelenti. A kék szimbolizálja az örmény nép akaratát és a kék eget. A narancssárga szimbolizálja a kreativítást és az örmények kemény munkáját.” Egy másik indoklás szerint a vörös szín az önálló nemzeti létért folytatott küzdelemben kiontott vért jelképezi. A kék az eget, a reményt, és a föld, az ország változatlanságát jelöli. A narancssárga a nép, az emberek bátorságára utal.

Portugália

A zászló színeit többféleképpen is magyarázzák a portugálok. A leginkább elterjedt nézet szerint a vörös a hazáért és szabadságért vérüket ontó honfitársak jelképe, míg a zöld a reményt fejezi ki. Bár ez a színek magyarázatának legelterjedtebb verziója, korántsem biztos, hogy ez megfelel valódi eredetüknek. Egy másik lehetséges változat a vöröset a portugál felfedező hajók fölött felkelő és lenyugvó nap allegóriájának értelmezi. Tisztelegve az ország méltán híres felfedezői és tengerészei előtt a zöldnek is adtak hasonló értelmet, miszerint ez a hajók által világszerte szelt óceánokat jelképezi. A hősies értelmezéseken túl meg kell jegyezni, hogy a 20. század elején az Ibériai-félszigeten ezzel a két színnel rendszerint azokat jelölték, akik a szociáldemokrata szellemiséggel rokonszenveztek.

Románia

A román nemzeti színek története a hagyomány szerint egészen a 6. századig nyúlik vissza. Az akkoriban a Keletrómai Birodalom uralma alatt fekvő terület számára I. Justinianus császár egyik művében utal a dákok által használt három színre. Ezeket a színeket használták fel a román lobogó megalkotásakor is. A mai Románia területén később, a 10. században is megjelent a kék-sárga-piros színű címer, de a történelem viharos századaiban újra feledésbe merült. Később az Oszmán Birodalom uralma terjedt ki a románok lakta vidékekre. Ezért leghamarabb a török uralom elleni szövetkezés és a függetlenség kivívásának idején jelent meg ismét a trikolór. 1834-ben az ország kormányzója elérte, hogy a szultán elismerje a kék-sárga-piros (ekkor még vízszintes sávokkal megalkotott) lobogót Románia hivatalos jelképének.

Az uralkodó ebbe beleegyezett, mert akkoriban ez a trikolór még nem telítődött nemzeti tartalommal. Az 1848-as függetlenségi harcok nyomán a megalakult román kormány 1848. július 13-án a függőleges sávozású lobogót fogadta el. 1859-ben a zászlót újra vízszintes sávokkal látták el. 1867-ben a megalakuló Román Királyság is új zászlót vezetett be. A kék-sárga-piros színeket újra függőleges rendbe szedte és a sárga sávban a királyi címer kapott helyet. 1948-ig ez volt Románia nemzeti lobogója, ám ekkor a szovjet befolyás alá került országnak le kellett váltania az uralkodói címert, és helyére egy kommunista jelképeket tartalmazó címert kellett helyeznie. A mai zászló csak a vasfüggöny leomlása után válhatott ismét nemzeti jelképpé.

San Marino

San Marino zászlaja az egyik legrégebben fennálló, mindmáig létező köztársaság lobogója. Európa harmadik legkisebb független állama már a 10. század előtt is használta a zászlaján feltüntetett jelképeket. A lobogó mai formáját 1862. április 6-án fogadták el, és azóta kisebb változtatásokkal jelképezi az itáliai miniállamot. A zászló két egyenlő vízszintes sávból áll. Az alsó világoskék színe a köztársaság feletti eget szimbolizálja, míg a felső fehér az országot uraló Monte Titano havas csúcsait jelképezi. A lobogó közepén pedig az állam címere foglal helyet.

Spanyolország

Spanyolország zászlaja jelenlegi formáját 1981. december 19-én kapta meg. A királyság hivatalos lobogója piros-sárga-piros csíkokból áll, amelyeknek aránya 1:2:1. Ez a különleges arány régen arra szolgált, hogy a spanyol hont még ebben is megkülönböztesse a többi európai államtól. A zászló rúdrészén az ország címere van elhelyezve.

Svájc

Svájc zászlaja a világon használt két négyzet alakú lobogó egyike. A zászló mai formáját 1889-ben érte el, és az alapvető motívumai is legkorábban a 14. században körvonalazódhattak. A svájci lobogó piros háttér előtt egy egyenlő téglalapokból álló fehér keresztet formáz. A kereszt arányait pontosan rögzíti az ország alkotmánya. Ezek szerint a kereszt középpontja pontosan a négyzet átlóinak metszéspontjában van, és karjainak hossza hatszorosa szélességéhez viszonyítva.

Svédország

Kék háttér előtt egy arany színű, fektetett kereszt látható. (A többi skandináv ország nemzeti lobogójához hasonlóan, ez az úgynevezett skandináv kereszt). A forma a dán zászló keresztény hagyományait örökíti meg, míg a színek az uralkodói címerre utaltak.

Szerbia

Szerbia nemzeti jelképe a forradalmi időkre tekint vissza. Amikor 1804. február 4-én az első szerb felkelés kitört az Oszmán Birodalom uralma ellen, a függetlenedni kívánó szerbek Oroszországba mentek segítségért. A cártól ugyan katonai segítséget nem kaptak, de a küldöttség azt kérte az uralkodótól, hogy harcban engedje meg az orosz zászló használatát, amely a szláv hatalmat jelképezné a csatákban. A történelmi források itt kettéágaznak. Az egyik krónika szerint a szerb követség megkapta az engedélyt a zászló használatára, de elfelejtették elhozni a lobogót, vagy út közben elhagyták azt. Mire hazaértek csak a színekre emlékeztek, de a sorrendet elfelejtették, ezért fordított sorban alkották meg a zászlót. A másik történet szerint a cár nem adta meg az engedélyt, ezért a szerb csapatok az orosz zászlót szándékosan fordítva használták.

Szlovákia

A szlovák zászló három egyenlő, vízszintes sávból áll, amelyek a pánszláv színeket átvéve rendre fehér, kék és piros színűek. A lobogó bal részén mindhárom sávba benyúlva látható Szlovákia nemzeti címere. A ma is hivatalosan használatban lévő nemzeti zászlót 1992. szeptember 3-án fogadta el a szlovák parlament alkotmányozó ülése.

Szlovénia

A színek részben a szláv trikolórból való, részben pedig Szlovéniát jelképezik. A zászló rúdrészén, a fehér és kék sávok határán az ország címere helyezkedik el. A címer egy kétoldalt vörös szegélyű kék pajzs, amin a Triglav hegység csúcsai láthatók, alatta két hullámos sávval, ami az ország két legnagyobb folyóját a Drávát és a Szávát jelképezi, ugyanakkor e két hullám a tengerre is utal. A pajzs felső részén látható három aranyszínű, hatágú csillag Celje város címeréből származik.

Törökország

Törökország zászlaja egy piros háttérben fekvő fehér félholdat és egy szintén fehér csillagot tartalmaz. A nemzeti lobogó közel hétszáz éve használatban van, így eredetét illetően sokszor bizonytalan forrásokra támaszkodhatunk. A régi jelkép még az Oszmán Birodalom idején alakult ki. Azóta tulajdonképpen csak a félhold és a csillag fekvésén, arányain változtattak.

Ukrajna

A mai zászlót már 1918-ban hivatalos nemzeti jelképpé nyilvánította az ukrán nemzetgyűlés. Ekkor az ország lobogóját úgy jellemezték, hogy a felső kék szín az ország feletti tiszta égboltot szimbolizálja. A kék egyébként a béke jele is. Az alsó, sárga sáv a hatalmas búzamezőket idézi, amelyek Ukrajna gyarapodásának szimbólumai.

(Gy.A., Wikipedia alapján)