/ LÉLEK / Így karácsonyoznak Tinisz...
  2012-12-24

Így karácsonyoznak Tiniszerkesztőink

Év közben ők írják és fordítják a KamaszPanasz cikkeit. Most azonban – Karácsony alkalmából – a KamaszPanasz tiniszerkesztői meséltek az ünnepről, és arról, hogy mi a legkedvesebb emlékük. Békés és Boldog Karácsonyi Ünnepeket Kíván minden kedves olvasójának a KamaszPanasz csapata.

Érzések, illatok, ízek, különleges hangulatok. A KamaszPanasz tiniszerkesztői: a három testvér, Anna, Peti és Zoli, a Simon ikrek, valamint Győrfi Rebeka, Béres Kamilla és Hamza Ildikó. Ők így kívánnak Nektek Békés, Boldog Karácsonyt!

- hirdetések -

A Gyarmati családhoz Télapó jár, nem pedig Jézuska. Gyermekkorunk meséiben mindig a "Nagyszakállú" mászott be a kéményen vagy a kulcslyukon át a házba. Igen, amíg lakótelepen éltünk, az a hír járta, hogy a varázsbotja segítségével a kulcslyukon keresztül jut be a lakásba, hogy elhozza az ajándékokat – meséli Zoli. Amikor az idősebb testvérünk, Anna kételkedni kezdett ebben, jött Harry Potter és mindent megoldott – teszi hozzá.  

Peti szívesen emlékszik vissza 2006 telére. „Kaptunk egy levelet, amelyben azt üzente a Télapó, hogy mivel nagyon elfoglalt, csak postán tudja elküldeni az ajándékot, amely nem volt más, mint egy szentpétervári utazás. Ekkor kezdődött el nálunk az a szokás, hogy minden karácsonykor elutazunk valahová, ez a családi ajándék, az igazi meglepetés.”

Az első utazásunk apropóját az adta, hogy már évek óta nem volt itthon havazás, Peti nem is emlékezett rá, milyen az – meséli a középső testvér, Zoli.

„Kitalálták a szüleink, hogy utazzunk Szentpétervárra, mert ott mindig esik a hó, ráadásul az oroszokhoz szilveszterkor utazik a Télapó, mert ugye sok a dolga, messze van és csak addigra ér oda, így dupla karácsonyuk lesz. Nos, hó nem volt, láttunk azonban versenyúszást a jeges folyóban, talpig arany mozaikkal díszített templomot, nem műszakállas télapót, valamint megnéztük a Téli Palotát, amelynek már a neve is elvarázsolt bennünket.”

Nálunk már 23-án karácsony van

Anna szerint azért kiválóak ezek a téli utazások, mert ilyenkor nemcsak leeresztünk az egész év fáradalmait kipihenve, hanem szűk családi körben, nyugodtan, egymással foglalkozva tölthetjük el ezt a néhány napot.

Természetesen otthon is ünnepelünk, egyfajta "elő-karácsonnyal" – teszi hozzá a tiniszerkesztő. „Mi korábban díszítjük fel a fát, megtartjuk a karácsonyi vacsorát, gyertyát gyújtunk, zenét hallgatunk, átadjuk egymásnak az ajándékokat."

Peti beavatott minket a nagy titokba. „Mindig feltűnt, hogy anya olyan sokáig öltözködik. Később kiderült, hogy ő csempészte a karácsonyfa alá az ajándékokat, azért időzött annyit a szobában. "

Az ünnepi menü évről évre változik, kivéve a karácsony reggeli speciális meggyes sütit, amely kókusszal megszórva idézi a havat, a telet, az ünnepet.

Anna úgy véli: a Karácsony nagyon fura ünnep, évről évre változik nálam a megítélése, annak függvényében, hogy elkap-e az a bizonyos "karácsonyi-láz", az ünnepi hangulat. Amennyiben igen, akkor már október végétől ebben az állapotban vagyok, minden apró karácsonyos dolgot elkezdek kiélvezni, előszedem az ünnepi CD-válogatásokat, megiszom a szezon első forralt borát, elkezdem tervezni a dekorációt, az adventi koszorút, várom az első havat.

Az igazi értelme az ünnepnek

„Sajnos az egész ünnep elvesztette az alapvető értelmét, és már régen nem a szeretetről vagy a meghittségről szól, sokkal inkább a tárgyiasságról. Az utcák megtelnek hatalmas reklámokkal, elviselhetetlenek lesznek a bevásárlóközpontok, mindenhol stresszes emberek rohangálnak.

Győrfi Rebeka úgy véli, a Karácsony "elvesztette az eredeti értékét és jelentését. A sok rohanás, az üvöltő karácsonyi zene, valamint a „vedd meg, mert ha nem, akkor nem fog szeretni a családod” hozzáállás egyre több embert megfertőz. Számomra az ünnep sajnos már nem jelent várakozást, hiszen tudom, hogy mire számíthatok.”

„Minden évben apával vásárolunk fát, elméletben közösen választjuk ki, a végén pedig mégiscsak az lesz, amit ő akar. Délután kezdődik a karácsonyfa díszítése, majd ezek után mindenki készülődik. Estefelé mama is megérkezik, és megkezdődik az ajándékozás, majd a közös vacsora, este pedig sokáig beszélgetünk és filmezünk. Karácsony másnapjára mama készülődik sok-sok finomsággal, ilyenkor találkozik az egész család, a régen látott unokatesók is.”

Illatok és érzések

Rebeka elárulta azt is, hogy a karácsonyt legszívesebben egy távoli helyen töltené a gondolataival, egy jó könyvvel, esetleg egy kandalló mellett ücsörögne egy bögre forralt borral.

Vannak azonban olyan apróbb dolgok, amelyek engem is utolérnek ilyenkor. Imádom a karácsonyi vásárokat, a maguk békebeli hangulatával, a sok kellemes illattal, finomsággal. Szeretek a hóesésben mászkálni, figyelni a sok-sok kicsi fényt, a karácsonyi égőket. A hó valahogy megnyugtatja és elcsendesíti a rohanást – vallja be Rebeka.

„Nagyon szeretnék ezen a napon egy ingyen konyhán vagy egy árvaházban dolgozni, hiszen van, akinek egyetlen boldog karácsony sem jut. Ennek az ünnepnek éppen arról kellene szólnia, hogy az ember visszanyerje a hitét önmagában és az emberek jóakaratában.”

Grincs és társai az ikreknél

Simon Zitának már egészen kicsi kora óta a kedvenc ünnepe a Karácsony. „Családi körben ünnepeljük, ha utazunk is valahová, akkor biztos, hogy valamelyik távolabb lakó rokonunkhoz megyünk. Ez szerintem így van rendjén, a szeretet ünnepén együtt kell lennünk, elvégre egész évben alig van egymásra időnk."

Szentestén a vacsora rendszerint hal vagy aszalt szilvával töltött hús, mindenféle körettel. Miután jóllaktunk, jön az ajándékosztás és utána mindig megnézünk egy-két örökzöld karácsonyi filmet, a Grincs és a Reszkessetek betörők című sorozat nagy kedvenc. Régen tudjuk már a történetet, idézni tudunk a filmből, de mindez nem számít, a varázsából alig veszít valamit. Szeretünk társasjátékozni is ilyenkor – teszi hozzá Zita testvére, Anna.

Szerinte a karácsony előtti nagy készülődés megéri az árát, az izgalom, a várakozás elhozza az ígért örömöt, mindenki elássa ilyenkor a csatabárdot, visszaköltözik belénk a gyermek, a kidíszített utcák fényeivel együtt a mi szemünk is elkezd csillogni, lelkünk is ünneplőbe öltözik.

December 25-én együtt lesz a nagy család, mindenki sürög-forog, előkerül még pár szék, lassan a földön is ülnek családtagok, de senki sem bánja. Újabb ajándékosztás következik, előkerülnek „a nem biztos, hogy eltalált” ajándékok, de őszinte a „köszönöm szépen” és a mosoly, amit kivált. Éjszakába nyúló beszélgetések zajlanak, mielőtt kiürül a ház. Van valami csodálatos abban, hogy ilyenkor mindenkinek eszébe jut, hogy kimutassa a szeretetét, ez az, ami nem képes lekopni erről az ünnepről az évek során – meséli Zita.

Anna elárulta azt is, hogy mindenki kiöltözik ilyenkor, nem követelmény, de megtiszteljük egymást és az ünnepet ezzel a gesztussal. Béke honol a nappaliban és mindenki felszabadultan nevet. A romok eltakarítása másnapra marad, furcsán hangzik, de mosolyogva mosogatunk és takarítunk, a karácsony ereje erre is képes – teszi hozzá a tiniszerkesztő.

Együtt lehetünk…

Hamza Ildikó és családja nem szokott elutazni az ünnepek idejére. Azt hiszem, ez a mi családi hagyományunk – meséli. „December 24-én együtt díszítjük fel a fát apával, közben anya főzi az ünnepi menüt. Este 6 és 7 óra között érkezik Jézuska az ajándékokkal. Karácsony első és második napján a nagyszülőkhöz szoktunk átmenni, együtt ebédelünk.”

„Szeretem az ünnepben azt, hogy sokkal meghittebb a hangulat, mint máskor, és kicsit könnyebb mindenkinek kikapcsolnia, a másikkal törődnie. Jót tesz, hogy legalább ezen a pár napon együtt tudunk lenni, bár természetesen nem pótolja a sok kiesett időt. Szeretem benne még azt is, hogy lehet sütni és nagyokat enni, nem bűn ilyenkor a sok kóstolás, süteményezés. Nem vagyok egy nagy konyhatündér, viszont a sütést nagyon szoktam élvezni.”

Ildikó elárulta azt is, hogy nem szereti az ünnepben a telet. Bentről természetesen nagyon szép a havas táj, tényleg ünnepi hangulatot varázsol, de amikor ki kell menni a fának az alját méretre alakítani, hogy beleférjen a tartóba – akkor még sem olyan szerethető a hó. Összességében nagyon jó a hangulat karácsonykor, ezért nagyon gyorsan eltelik az idő, és mire észbe kapunk, már lehet újra tanulni és visszaszokni a koránkeléshez.

Adni örömmel!

Béres Kamilláéknál a karácsony elsősorban a családról szól. „Mivel számomra nem az a legfontosabb, hogy ilyenkor mit eszünk vagy iszunk, hanem hogy mind együtt vagyunk, nem ragaszkodok a hagyományokhoz. A mézeskalácssütés azonban elmaradhatatlan része az ünnepnek, a húgom és az öcsém nagy örömére. Noha nem vagyok egy nagy konyhatündér, ilyenkor azért én is próbálok segíteni anyukámnak a sütésben és a főzésben. Az ünnep első napját szűk családi körben töltjük, másnap pedig a nagyszülőknél vagyunk.”

Kamilla úgy véli: gyerekként inkább ajándékot kapni szeretünk, de az évek alatt én is megtanultam, hogy adni és örömet okozni mennyivel jobb érzés.

A Karácsonnyal kapcsolatban csak az a kép zavaró, amit a média és a fogyasztói társadalom kreált belőle. A városomban egyenesen odáig fajult a dolog, hogy egy tavalyi reklámplakáton a karácsonyt egyszerűen a vásárlás ünnepének titulálták, ami enyhén szólva is felháborító. Sajnos az a szomorú tény, hogy manapság sok embernek tényleg ennyit jelent az ünnep. Azért még remélem, hogy idővel mindenki rájön: kicsit kevesebb villogással még ragyogóbb lehet az ünnep – teszi hozzá Kamilla.

Békés és Boldog Karácsonyi Ünnepeket Kíván minden kedves olvasójának a KamaszPanasz csapata.

KamaszPanasz

  Kapcsolódó cikkek