/ LÉLEK / Egy hétig kevés pénzből k...
  2012-05-30

Egy hétig kevés pénzből kreatívan: íme, az eredmények

Városi lányként Rebeka is tisztában van azzal, hogy mennyi minden csábítás vásárlásra. Legújabb kísérletével szeretné bebizonyítani, hogy pénz nélkül is jól érezhetjük magunkat.

A mai világban sajnos egyre nagyobb a szakadék a nélkülözők és a mértéktelenül pazarlók között. Ha te is körülnézel a környezetedben, biztos ismersz olyan diákokat, akiknek sajnos nem telik drága dolgokra. Városi lányként tudom, hogy mennyi csábítás és lehetőség van a pénzköltésre. Néha úgy tűnik, hogy pénz nélkül semmit sem lehet csinálni, nem lehet programokat szervezni. Sok olyan diákot látok, akik lelkiismeret-furdalás nélkül szórják a szüleik pénzét, nem is gondolva arra, hogy van, akinek nem jut annyi, mint nekik.

- hirdetések -

Ezen a héten megpróbálok minél kevesebből minél többet kihozni, és megmutatni, hogy mik az igazán lényeges dolgok a mindennapokban, anélkül, hogy a pénzköltésre gondolnék. 1500 forint tartalék pénzt raktam be a pénztárcámba, ha esetleg bármi történik, akkor tudjak magamon segíteni (persze nem az összegen van a hangsúly, ez csupán szimbolikus). Ám a cél az, hogy ebből a lehető legkisebb összeg fogyjon el. Gondolj bele te is, hogy mennyit költesz el egy héten, és számolj utána, mennyi munka volt ez a szüleidnek vagy neked! Ha tudsz, akkor segíts a kevésbé szerencsés társaidnak, például lehet, hogy valaki tudná még használni a megunt könyveidet, ruháidat.

Íme, az első nap összefoglalója

pénzÁltalában rohanok reggel a suliba, így csak egy kávét iszok. Persze ez azzal is jár, hogy az ennivalómat vagy az italomat otthon felejtem. Ilyenkor beugrok a büfébe vagy a sulihoz közeli boltba rohanok utánpótlásért. Ma reggel azonban gondosan beraktam mindent a táskámba, és még a büfé 5 méteres körzetébe se mentem.

A legjobb barátnőm megszánt, amikor orromat lógatva ültem a kedvenc kávézómban, egy pohár csapvíz előtt (ez nem került semmibe). Inkább meghívott egy életmentő kávéra (nagy szerencsém van, a barátaim nagylelkűek). A nap további részében rengeteg dolgom akadt, el is fáradtam kissé, így észre se vettem szinte, hogy a közeli pékségben álldogálok és egy sajtos rolót kérek. Csak akkor eszméltem, amikor a 200 forintos érmét nyújtottam át... Így jártam. Sikerült az első nap egy kis figyelmetlenséggel 1300 forintra csökkenteni a heti összeget.

Második nap

Még csak a második napon tartok, de kezdem megtapasztalni, és főleg átérezni azt az érzést, amikor tényleg minden egyes 10 forinttal el kell számolnod. Nem azért, mert annyira szeretnél, hanem mert nincs más lehetőség. Őszinte csodálattal nézek az olyan emberekre, akik kevés pénzből vészelik túl a mindennapjaikat, és mégis csodás életük van.

A mai napon majdnem sikerült elkerülnöm a pénzköltést, de csak majdnem. A napi élelmet sem felejtettem otthon... Csak egy dologgal nem számoltam, hogy ma egy 3 órás táncpróba vár rám, illetve érettségi konzultáció. Tehát a napom a suliban 8 órától egészen este 6-ig vagy egy kicsivel tovább tart. Kénytelen voltam tehát egy csomag puffasztott rizset venni a boltban (170 forint). Így a budget lecsökkent 1130 forintra. A hétvégére jó hír, hogy biciklitúrára indulunk, tehát a pénzköltés lehetősége minimális. Ennek nagyon örülök (meg persze a sport sem árt, főleg ilyen jó időben).

Harmadik, negyedik, ötödik nap

Sajnos nem voltam internet közelben a hétvégén, túrázni indultunk. Mit ne mondjak remekül sikerült, hiszen 3 nap alatt összesen 400 forintot költöttem, mindet palackozott vízre (sajnos a térségben, ahol voltunk borzalmas a csapvíz, szinte ihatatlan (és büdös), szóval erre kénytelen voltam költeni!

Bár nem éppen a tűsarkúkon járt az eszem, amikor a 60. kilométert tapostam. Ilyenkor az ember lánya egy korty víznek, vagy egy müzli-szeletnek is jobban tud örülni, mint egy szuper táskának. A hétvége kapcsán a túlélésért való küzdelem jutott az eszembe, illetve az, hogy hogy eshet annak az embernek az én pénz-szórásom, aki nem engedheti meg magának ezt. Kicsit lelkiismeret-furdalásom támadt az elköltött 750 forint miatt is...

Lehet, hogy tényleg még ennél is jobban kellene figyelnem? Mi lesz, ha vége lesz a hétnek, a próbának? Vajon megtudom-e tartani a takarékossági módszereket? Megszoktam azt, hogy nincs nálam pénz, és a boltban már nem is nagyon kacsingatok más dolgok felé, csak azt próbálom meg beszerezni, ami feltétlenül szükséges.

Hatodik nap

Vasárnap persze az összes bolt zárva volt (pünkösd alkalmából), továbbá ma se lesz nyitva sok üzlet, így hát a hosszúhétvégét 730 forinttal a zsebemben zárom. Már csak a holnapi nap van hátra. Sajnos betegen itthon fekszem, és bizony jól esik a forró tea meg a gyógyszer (amire nem kellett költenem... de, ha nem lett volna itthon, akkor ki sem tudtam volna fizetni a patikában, ami azért eléggé borzasztó).

Hetedik nap

A mai napon igazán elcsábulhattam volna, hiszen reményeimet túlszárnyalva nem nulla forint van a zsebemben, hanem bizony 700! Egy kávéra és egy tábla keserű csokira gondoltam, de aztán eszembe jutott, hogy ez bizony nem így megy mindenkinél. Szóval azzal a lendülettel tettem vissza a csokit, és igyekeztem kikerülni a boltból, és egy másik útvonalon indultam el, nehogy belefussak egy kávézóba. Elgondolkodtató, hogy mi mindenről kell lemondania egy embernek.

A héten rengeteg mindent tanultam, főleg azt, hogy vigyázni kell minden egyes forintra. Az ember sohasem tudhatja, hogy mikor kerül szorult helyzetbe, vagy mikor kell másokat megsegítenie. Az önkéntes élményeimből kiindulva a pénz nem az élet elsődleges mozgatórugója. Sokszor a szeretet vagy egy-egy kedves szó nagyobb örömet okoz, mint sok tízezer forintos szülinapi ajándék, vagy egy halom új ruha.

A 700 forintot, bár nem sok, de valamiféle jótékony célra szánom (persze majd még gyűjtök hozzá), ezzel is segítve az olyan embereket, akiknek nem adatott meg több. Ha teheted, te is segíts, add oda régi ruháidat, játékaidat valaki olyannak, aki ennek nagyon örül. Nagy örömet okoz majd a sok mosolygó arc gondolata. Hidd el, megéri segíteni, a boldogság itt rejlik.

További tapasztalatairól és korábbi kísérleteimről a Rebeka kipróbálta blogban olvashatsz.

(Gy. R.)

  Kapcsolódó cikkek