/ LÉLEK / Mi mindenre tanít meg min...
  2015-11-24

Mi mindenre tanít meg minket Harry Potter?

Gyerekek és felnőttek millióit bűvölte el Harry Potter világa, ami máig töretlen sikernek örvend. Itt az ideje, hogy a rajongók egy kicsit más szemszögből is nézzék a történetet és szintén itt az ideje, hogy az ellenzők is meglássák a mese bűvöletében rejlő csodákat. Milyen segítséggel szolgálhat nekünk a hétköznapi életben ez a hihetetlen történet? A pszichológus véleménye.

- hirdetések -

Dementorok: a szomorúság fojtogató volta

A dementorok a varázsvilág legvisszataszítóbb lényei, akiknek kiszívják a levegőből, a békét és a boldogságot. Még a varázstalan emberek is megérzik őket, holott számukra láthatatlanok. Elvesznek az embertől minden boldog pillanatot és gondolatot, az ember csak legkellemetlenebb élményeire tud gondolni. Nem marad más a nyomukban csak szomorúság.

Ugyanilyen hatással van ránk a depresszió is. Mélyebb lehangoltság során nehezen tudunk kellemes emléket felidézni, csupa negatív gondolat kavarog az ember fejében. Dementorok ellen az írónő megoldást is ad: patrónus bűbáj képében. Fel kell eleveníteni egy kellemes emléket, minden apró részletet, ami ahhoz az emlékhez köt minket és hagyni, hogy átjárja a szívünket. Ezt a technikát bárki alkalmazhatja rosszabb pillanatában. Milyen egyszerű és egyben nagyszerű módszert ad a gyerekek kezébe, hogy hogyan kezeljék a szomorúságot.

Edevis tükre: a legmélyebb vágyainkj. k. rowling

A varázsvilág tükrébe nézve mindenki a legmélyebb vágyát látja visszatükröződni. A bölcs mágus, Dumbledore azonban egy jó tanáccsal látja el az olvasót: „Rossz úton jár, aki álmokból épít várat, s közben elfelejt élni.” Sokan haltak már bele, hogy beletemetkeztek a tükör illúziójába, de ezáltal vágyaik soha sem teljesülhettek. A tükörbe, ha magunkba nézünk, megtalálhatjuk legtitkosabb legbelsőbb vágyainkat, de ugyanakkor él az írónő a figyelmeztetéssel is, hogy nem elég tudni a vágyakat, beteljesülésükhöz tenni kell, élni kell. Az, aki a múltban él, örökké szomorú, mert dolgai lezáratlanok maradnak, az ki a jövőben él, örökké szorong, hiszen a jövő bizonytalan, állandóan változik. Éljünk a jelenben úgy, hogy szem előtt tartjuk a tapasztalatokat és a tükör képét, mint lehetséges jövőt.

Mumusok a szekrényben: a belső félelmeink

Harry Potter világának mumusai a legközelebb álló ember félelmei szerint változnak át. Így pl. Ron retteg a pókoktól, ezért a mumus pókká változik, Ron édesanyja attól fél, hogy elvesztheti gyermekeit ezért a mumusa azt a pillanatot mutatja, amikor ők meghalnak. Természetesen az írónő, J. K. Rowling megoldása igen találó, is szintén használható a hétköznapi életben: viccessé kell tenni a félelem tárgyát. Egy kicsit más szemszögből nézve a dolgok már nem is olyan ijesztőek. Egyszer egy kisfiú azzal fordult hozzám, hogy nagyon rosszat álmodott, egy gonosz néni kergette. Ezt a „gonosz nénit” fogtuk és átvarázsoltuk egy vicces nénivé, aki így már csöppet sem volt félelmetes számára.

Szembenézni a halállal

Mind a hét kötet központi témája a halál, a halállal való megküzdés, a gyász, a veszteség fájdalma. Hasznos útmutatóul szolgálhat olyan gyermekek számára, akik elvesztettek valakit. Csakúgy, mint több más történetben a főhős árva gyerek, és élete során többször szembe néz ezzel a fajta fájdalommal. Többször igen dühös és bosszúra szomjazik, de a hetedik könyv végére megtanulja ezt kezelni, sőt mi több képessé válik szembenézni saját mulandó voltával is. A könyvekben ezek a belső folyamatok egyre hangsúlyosabbá válnak, ahogy Harry felnő.

Az egyik legtanulságosabb történet (és a történet szempontjából nagyon meghatározó) a Három testvér meséje. Három testvér, három különböző módon próbálják kicselezni a halált. A legidősebb azt hiszi, hogy lehet erősebb a halálnál, a középső úgy gondolja, hogy ki lehet játszani a halált, ha képessé válik visszahozni a holtakat, míg a legkisebb elfogadja a halál tényét és idős korában önként és dalolva adja át magát neki, tudván, hogy a láthatatlanná tévő köpeny megvédi fiát, míg el nem érkezik az ő ideje is.

A három testvér meséje párhuzamba hozható, három fő karakterrel is. Voldemort, a fő gonosz, aki nem tudja elfogadnia a halált, fél és retteg tőle, mindent elkövet, hogy halhatatlanná váljon. Perselus Piton, kinek szívét a gyász felemésztette és a múltban él, halott szerelme árnyékában. Végül Harry, aki elfogadja a halált és feláldozná magát szeretteiért.

Harry példáján keresztül talán könnyebben fel lehet dolgozni szerettünk elvesztését.

Fekete és fehér, jó és rossz

Első olvasatra úgy tűnhet, hogy a mesében jót és rosszat egyértelműen szét lehet választani. Azonban a türelmes olvasó (aki talán együtt nőtt fel Harryvel és elolvasta a hetedik könyvet is) láthatja, hogy a képlet nem ilyen egyszerű. Csakúgy, mint a való életben az emberek összetettek, van jó és rossz oldaluk, követnek el hibákat (pl.: a barátok is gyakran összevesznek). A könyv arra is hoz számos példát, hogy hogyan lehet az elkövetett hibákat kijavítani, megbánni a bűnöket.

Kiközösítve

Sajnos sok diáknak kell manapság a kiközösítéssel és a megszégyenítéssel szembenézni. Ebben a mese világban, Harry és Luna Lovegood szintén többször ki van téve a többiek csúfolódásának. Harry nyugalommal és kevés megmaradt barátjába kapaszkodva próbálja túlélni ezt az időszakot, míg Lunát könnyed humorra segíti. Akik átéltek már hasonlót könnyes szemekkel, megnyugodva olvashatják, hiszen, bármilyen reménytelennek tűnik a helyzet, a főszereplők megoldották, tehát talán valahogy a való életben is meg lehet oldani ezeket a helyzeteket. Nem kell az egész iskolával jóban lennünk, elég csupán egy-két igazi, hű barát, aki a bajban segít.

Végezetül a mese végső tanulsága, hogy ahol barátok és szeretet van, ott mindig van holnap, egymást segítve bármit át lehet vészelni.

(Börcsök Gyöngyi)