/ LÉLEK / A női dühkitörésekről
  2018-01-19

A női dühkitörésekről

Már-már elcsépelt filmjelenet, mikor a dühös nő tányért vág a falhoz, kiborul, vagy egyszerűen csak a sértődött hercegnőt játssza. Pedig a problémakezelésnek számos más módja is van.

- hirdetések -

Az önmarcangolás nem segít

Annak ellenére, hogy egy teljesen természetes emberi jelenségről van szó, sok ember egyszerűen nem tudja kezelni a harag érzését. Különösen igaz ez a lányokra, nőkre, akik hajlamosak arra, hogy saját magukat okolják azért, mert a dolgok nem mennek teljesen problémamentesen. Hosszú távon ugyanakkor az ilyen magatartás erős lelki terhelést jelent, és depresszió kialakulásához, vagy önpusztításhoz is vezethet. Az érzések figyelmen kívül hagyása és lenyelése nem megoldás, mint ahogy az sem, hogy az érintett saját maga ellen fordítja dühét.

A lila köd veszélyes!

„Nagyon fontos, hogy képesek legyünk arra, hogy a haragunkat pozitív hatások elérésére tudjuk felhasználni” – erősíti meg Peri Kholghi, bensheimi pszichológus, a terület szakértője is. „A harag minden esetben arra utal, hogy valamiféle hiány forog fenn, amelyet felderítése után megfelelően orvosolni kell”.

Míg a pszichológusok többsége mindezidáig azt javasolta a hozzájuk tanácsért fordulóknak, hogy „egész egyszerűen adjanak utat haragjuknak, és engedjék ki azt”, mára megváltozott a tudományosan elfogadott, helyesnek ítélt módszer: „bár ki lehet engedni a felgyülemlett gőzt és indulatokat, ám az esetek többségében azt tapasztaltuk, hogy az érintett sokkal rosszabbul érzi magát az ilyen kitörések után, mint előtte” – mondja Kholghi. Amikor ugyanis az a bizonyos lila köd uralkodik el agyunkban, hajlamosak vagyunk olyan dolgokat tenni, vagy mondani, amelyeket ugyanolyan gyorsasággal meg is bánunk, mint ahogy megtettük, vagy kimondtuk, és ennek kellemetlen következményei lehetnek. Nem ritka, hogy az első reakció után egyből szégyelljük is magunkat, és a haraghoz már megbánás is párosul.

Gondold végig!

„A harag sok esetben arra utalhat, hogy az érintett úgy látja, semerről sem kap segítséget” – magyarázza Martina Kern, karlsruhe-i pszichoterapeuta. „Arról van szó, hogy egy olyan problémával szembesülünk, amelyre nincs kéznél megoldásunk. ’Miért idegesít ennyire ez az ember? Miért érzem magam kényelmetlenül?’ Valahogyan így hangzanának a kérdések, amelyeket ilyenkor feltehetnénk magunknak, ám a harag mögött rejlő igazi érzések tudatosítása sajnos nem ennyire egyszerű” – teszi hozzá Kern.

A terapeuta azt javasolja, hogy a felgyűlt feszültséget tartsuk magunkban, ám amint lehet, gondoljuk végig a haragot kiváltó lehetséges tényezőket, hogy gondolatainkat és érzéseinket rendezve a legmegfelelőbb választ tudjuk adni. Fontos, hogy megteremtsük annak a lehetőségét, hogy rendbe tudjuk szedni magunkat, hogy a problémával kicsivel később foglalkozzunk, és higgadtan és ésszel tudjunk cselekedni.

„Feltétlenül komolyan kell venni a belülről kitörni készülő feszültséget” – nyomatékosítja Kholghi is: „csak aki tudatosítja magában érzéseit, az lesz képes a mögöttük lévő igényeit is felismerni, és azoknak megfelelően cselekedni. A düh tulajdonképpen jó jel, amely arra szólítja fel énünket, hogy a nyomasztó terheken változtasson” – teszi hozzá a szaktekintély. Ám a cselekvés csak akkor sikerül, ha a vihar elcsitultával újra hideg fejjel tudunk gondolkodni.

Melyik típus vagy?

Akinek mindenképpen arra van szüksége, hogy kiengedje, ami felgyülemlett benne, annak meg kell tanulni a haragkezelés stratégiáit, és kiválasztania azt, amelyik hozzá leginkább illik:

  • Egyesek séta közben a szabad levegőn tudják végiggondolni helyzetüket,
  • míg mások egy homokzsákot püfölve,
  • vagy hangos zenét hallgatva.
  • Számos nő esetében a ’haragoslevél’ írása bizonyult a legjobb terápiának – egyszerűen le kell írni mindazt, ami a szívünkön van, és nyomasztja azt. Miután a levél elkészült, természetesen nem kell elküldeni…

Aki gyakran kerül vitás szituációkba, vagy úgy érzi, hogy állandóan hátrányosan kezelik, annak azt javasolják a szakemberek, hogy egy hozzá közel álló baráttal beszélgessen el a haragot kiváltó tényezőkről. „Az őszinte barátok, vagy rokonok kívülállóként el tudják mondani, hogy látják a szituációt, és ez már segíthet a reakció megválasztása során. Ez természetesen néha nagyon fájdalmas is lehet, főleg, ha a külső szemlélő is jogosnak látja a kritikát, és ezt nyíltan el is mondja, ám erre is szükség van” – mondja Kholghi.

A vitás kérdéseket rendező beszélgetésekhez pedig konstruktív hozzáállás szükséges, hogy az ne torkolljon újabb viszályba:

  • tárgyilagosan ismertessük a szituációt, szerintünk mi is okozta a nézeteltérést;
  • beszéljünk érzéseinkről anélkül, hogy egyből a beszélgetőtárs fejéhez vágnák, hogy mindenért ő a hibás;
  • és végezetül a megoldásra is tegyünk javaslatot.
  • Megsértődéssel vagy fenyegetésekkel nem oldjuk meg a problémát.

Hallgass legbelső megérzéseidre, és tedd fel magadnak a következő kérdéseket:

  • Hogy is alakul az életem?
  • Minden úgy megy, ahogy én szeretném?
  • Mit kell tennem annak érdekében, hogy (még) boldogabb legyek.

„Azok a nők, akik tudják, hogy mit is akarnak, és hogyan érhetik el azt, amit szeretnének, az érzéseikkel is pozitívabban és nyíltabban tudnak bánni” – véli a szakember.

(fókuszbananő)

  Kapcsolódó cikkek