/ LÉLEK / A szülő halála
  2010-11-01

A szülő halála

A szülő halálánál rosszabb nem is igazán történhet veled. Nem sok különbséget jelent, hogy a szülő hirtelen, vagy hosszú szenvedések után távozott el, hiszen mindkettő rengeteg bánattal, szomorúsággal, megrendüléssel jár.

A legtöbb gyerek képtelen felfogni, hogy az anyukája, vagy apukája meghalt. Néha, például olvasás közben megfeledkezik erről, azt hiszi, hogy ott van a házban, eltervezi, hogy mit fognak csinálni, majd hirtelen rájön, hogy már nincs is ott. Ezek szörnyű, megrázó érzések.

- hirdetések -

Nagyon nehéz megbirkózni a ténnyel. A legjobb, ha nem vagy egyedül, legalább az első nap és éjszaka. Ha vannak testvéreid, legyél velük, illetve a másik szülőddel. Normális, hogy rémült, és bizonytalan vagy, de nem szabad pánikba esned.

Feldolgozás

Meg kell próbálnod feldolgozni a történteket. Ez persze nem egyszerű, de mindig kell, hogy legyen valaki, akinek elmondhatod, hogy mit érzel. Lehet ez a személy egy felnőtt, egy barát, de akár egy szakember is. Ha úgy érzed, hogy szükség van rá, ne félj szakemberhez fordulni!

A temetés

Egyes felnőttek megpróbálhatnak megvédeni a megrázkódtatástól, így nem támogatják, hogy részt vegyél a temetésen. Ha el akarsz menni, akkor mindenképpen menj el. Vigaszt nyújthat, ha szépen elbúcsúzol tőle, tudod hová temetik, meglátogathatod a sírját. Így majd közelebb érezheted magad, gyorsabban túljuthatsz az egészen.

Érzelmeid

Nem akarsz kibújni a szobádból, egész nap csak bent ülnél, és sírnál. Nem akarsz senkivel sem beszélni, találkozni, üresnek érzed az életed. Nem jelent sokat a rokonok, testvérek vigasztalása.  Órák telnek el csendben, te nem mozdulsz, csak gondolkozol. Nem akarod megérteni, nem akarod elfogadni a történteket, szeretnéd visszatekerni az időt. Rosszul, vagy alig alszol, nem eszel.

Ez a magatartás jellemző lehet, az első 2-3 hétben.  Kérd meg a többieket, hogy hagyjanak túljutni a dolgokon, ne bántsanak, hiszen nem hiányzik még az is, hogy piszkáljanak. Maradj egyedül a gondolataiddal, de ne sokáig. Hidd el, az elzárkózás nem vezet semmi jóhoz. A második hét végén menj el a barátaidhoz, kezdd el nézegetni a tankönyveidet, nézz meg egy jó filmet, olvasgass. A lényeg, hogy kezdj el visszatérni a normális kerékvágásba.

Lehet, hogy félsz az egyedülléttől, a magánytól, az is gyakori, hogy hirtelen újra elkezdesz félni a sötéttől. Ezt ne szégyelld bevallani, kérj meg valakit, hogy legyen melletted, próbáljon felvidítani.

A barátok

A barátok igazán nem tudják, hogy hogyan viselkedjenek veled, nem említik az egészet, mert félnek, hogy akkor kétségbe esel, elkezdesz sírni. Akkor sem érezheted jól magad, ha sajnálnak, mert igazán senki sem szereti, ha sajnálják. A legjobb, ha segítesz nekik, mondjuk egy ilyen mondattal: Tudjátok, hogy meghalt az anyukám, de nem kell most erről beszélni, már túl vagyok rajta! Így nyitottabbak lesznek, nem fogják úgy érezni, hogy ezzel felizgathatnak, feszélyezhetnek.

Mit tehetsz?

  • Írj naplót! Sokat segíthet, ha elkezdesz naplót vezetni, amiben leírod a gondolataidat, érzéseidet, a lényeg, hogy ezeket kiadd magadból!
  • Sírj!  A sírás mindig segít, főleg ha nem egyedül, hanem például a másik gyászoló szülővel teszed. Ilyenkor nagyon közeli kapcsolatba kerülhettek, ami mindkettőtöknek segít ebben az időszakban.
  • Sok apróság aggaszthat. Próbálj ezeken túllépni, nem foglalkozni velük, és egyszerre csak egy-egy problémával foglalkozz!
  • Sose érezz lelkiismeret furdalást azért, mert nem gondolsz az eltávozott szülőre minden pillanatban, vagy azért, mert sikerült túllépned. Ez épphogy azt jelenti, hogy jól haladsz, hiszen mint már említettem a szülő halála bármilyen tragikus is, el kell fogadnod.

(Gy.A.)