A vesék rendkívül fontos szervek: feladatuk, hogy megszűrjék a vért, eltávolítsák a szervezetből a felesleges anyagokat és a salakanyagokat, valamint szabályozzák a folyadék- és sóháztartást. Emellett a vérnyomás szabályozásában, a vörösvértestek képződésének támogatásában és a csontok egészségének megőrzésében is szerepet játszanak. Éppen ezért a vesék megfelelő fejlődése és működése már a magzati élet során kiemelten fontos.

A vese fejlődési rendellenességei már a születés előtt kialakulnak. Egyes eltérések enyhék, és egész életükben nem okoznak különösebb problémát, mások azonban befolyásolhatják a vesék működését, illetve a vizelet elvezetését. Előfordulhat, hogy a rendellenesség csak egy későbbi vizsgálat során derül ki, mert sok esetben egyáltalán nem okoz észrevehető tüneteket.

Milyen fejlődési rendellenességek fordulhatnak elő?

A vese fejlődési rendellenességei között találunk olyat, ami az élettel összeegyeztethetetlen, ilyen például a kétoldali veseagenézia, amikor egyik vese sem fejlődik ki. Ha csak az egyik vese hiányzik, egyetlen egészséges vese is képes lehet ellátni a szervezet működéséhez szükséges feladatokat. A vese kisebb mérete esetén vesehipopláziáról beszélünk. Ez azt jelenti, hogy a szerv a fejlődés során nem éri el a megszokott méretét.

A vese fejlődési rendellenességei többféle formában jelentkezhetnek:

• Veseagenézia: az egyik vagy mindkét vese teljes hiányát jelenti. Ha csak az egyik vese nem fejlődik ki, a másik gyakran megnagyobbodik, és részben vagy teljesen átveszi a hiányzó szerv feladatait. A kétoldali veseagenézia nagyon súlyos állapot, amely a magzati fejlődést és a születés utáni életben maradást is veszélyezteti.
• Vesehipoplázia: az egyik vagy mindkét vese a szokásosnál kisebb méretű. A működőképesség attól függ, hogy mennyire fejletlen a szerv, illetve érintett-e a másik vese is.
• Vesediszplázia: a vese szövetei rendellenesen fejlődnek, ezért a szerv szerkezete és működése eltérhet a normálistól. Súlyosabb esetben ciszták is kialakulhatnak benne.
• Patkóvese: a két vese alsó pólusa a fejlődés során összenő, így a szervek patkó alakot vesznek fel. Ez önmagában nem feltétlenül okoz panaszt, de bizonyos esetekben vizeletelfolyási akadály vagy húgyúti fertőzés alakulhat ki.
• Vesén kívüli, vagyis ektópiás vese: a vese nem a megszokott helyére kerül, hanem például a medence területén helyezkedik el. Előfordulhat, hogy az eltérő elhelyezkedés ellenére megfelelően működik, de a vizelet elvezetése problémássá válhat.
• Policisztás vesebetegség: öröklődő betegség, amelyben több folyadékkal telt ciszta alakul ki a vesékben. A ciszták idővel növekedhetnek, és ronthatják a veseműködést. A betegségnek különböző formái vannak, amelyek eltérő életkorban és súlyossággal jelentkezhetnek.
• A vese üregrendszerének eltérései: a vese belső, vizeletgyűjtő rendszere is fejlődhet rendellenesen. Előfordulhat például kettős vesemedence vagy kettős gyűjtőrendszer.

A veséből kiinduló húgyvezeték esetében is lehetnek eltérések. Előfordulhat, hogy két húgyvezeték indul ugyanabból a veséből, ezt ureter duplexnek nevezzük. Az is lehetséges, hogy a húgyvezeték csak egy bizonyos szakaszon kettéágazik, majd ismét egyesül. Ezt ureter fissusnak hívjuk. Bizonyos esetekben a húgyvezeték beszűkülése vagy rendellenes csatlakozása akadályozhatja a vizelet szabad áramlását.

Hogyan ismerhetjük fel a vese fejlődési rendellenességeit?

A felismerés egyik legfontosabb nehézsége, hogy a fejlődési rendellenességek sokszor nem járnak egyértelmű tünetekkel. Előfordulhat, hogy valaki hosszú éveken keresztül teljesen egészségesnek érzi magát, miközben az egyik veséje kisebb, eltérő helyzetű, vagy csak egy vesével él. Más esetekben a problémára visszatérő húgyúti fertőzések, vizeletürítési panaszok vagy a veseműködés eltérései hívják fel a figyelmet.

A legfontosabb felismerendő jelek a következők:

• Visszatérő húgyúti fertőzések: ha valakinél gyakran jelentkezik húgyúti fertőzés, érdemes kivizsgálni, nincs-e a háttérben a vese vagy a húgyutak fejlődési eltérése. A vizelet pangása ugyanis kedvezhet a baktériumok elszaporodásának.
• Fájdalom a derék vagy az oldalsó hasi területen: bizonyos rendellenességek, például a vizeletelfolyás akadályozottsága, feszülést és fájdalmat okozhatnak a vese környékén. A fájdalom azonban önmagában nem bizonyít vesebetegséget.
• Véres vizelet: a vizelet rózsaszínes, pirosas vagy barnás elszíneződése vér jelenlétére utalhat. Ez többféle húgyúti vagy vesebetegség tünete lehet, ezért minden esetben orvosi kivizsgálást igényel.
• Magas vérnyomás: egyes vesefejlődési rendellenességek következtében a vérnyomás tartósan megemelkedhet. Különösen fontos a rendszeres ellenőrzés azoknál, akiknek ismert vesebetegségük van.
• Vizesedés, ödéma: a szem környékén, az arcon, a kézen vagy a lábon jelentkező duzzanat a veseműködés zavarára is utalhat. Ennek oka lehet például a szervezetben visszatartott folyadék vagy a vizelettel távozó túl sok fehérje.
• Habos vizelet: tartósan habzó vizelet esetén felmerülhet, hogy a vese a szokásosnál több fehérjét enged át a vizeletbe. Ez laboratóriumi vizsgálattal ellenőrizhető.
• Növekedési és fejlődési problémák: súlyosabb, tartós veseműködési zavar esetén a gyermekek és serdülők növekedése, étvágya és általános közérzete is érintett lehet.
• Vizeletürítési problémák: a szokásosnál gyakoribb vagy ritkább vizelés, illetve egyes esetekben a vizelettartási nehézségek is indokolhatják a kivizsgálást.

Fontos tudni, hogy ezek a tünetek nem kizárólag fejlődési rendellenességre utalhatnak. Más betegségek is okozhatják őket, és az is előfordulhat, hogy valakinek semmilyen panasza nincs, mégis fennáll egy veleszületett eltérés. A tünetek hiánya tehát nem zárja ki a problémát.

Már a magzati korban is felismerhető

A korszerű ultrahangvizsgálatoknak köszönhetően számos vese- és húgyúti fejlődési rendellenesség már a várandósság alatt felismerhető. A magzati ultrahang során az orvos megvizsgálja a vesék jelenlétét, elhelyezkedését, méretét és szerkezetét, valamint a húgyhólyag és a húgyutak állapotát. A magzatvíz mennyisége szintén fontos információt adhat, hiszen a magzati vizelet a terhesség előrehaladtával a magzatvíz jelentős részének kialakulásához járul hozzá.

Ha az ultrahangvizsgálat valamilyen eltérést mutat, további ellenőrzésekre lehet szükség. Ezek segítségével megállapítható, hogy valóban fejlődési rendellenességről van-e szó, és milyen mértékben befolyásolhatja a későbbi veseműködést. A születés után is szükség lehet ultrahangvizsgálatra, mert bizonyos eltérések pontos megítélése csak ekkor lehetséges.

Nem minden ultrahangon észlelt eltérés jelent súlyos betegséget. Az enyhe vesemedence-tágulat például sok esetben magától rendeződik, de a változásokat az orvos által meghatározott időközönként ellenőrizni kell.

Milyen vizsgálatokkal állapítható meg a rendellenesség?

A kivizsgálás során az orvos többféle módszert alkalmazhat. A megfelelő vizsgálat kiválasztása attól függ, milyen eltérésre gyanakszik, vannak-e tünetek, és milyen a vesék működése.

• Hasi és veseultrahang: az egyik legfontosabb, fájdalommentes vizsgálat. Segítségével megállapítható a vesék száma, mérete, elhelyezkedése, szerkezete, valamint a vesemedence és a húgyutak esetleges tágulata. A ciszták és egyes szerkezeti eltérések is felismerhetők vele.
• Vizeletvizsgálat: kimutatható vele a vér, a fehérje vagy a fertőzésre utaló eltérés. Szükség esetén vizelettenyésztést is végeznek, amely segít azonosítani a fertőzést okozó baktériumot.
• Vérvizsgálat: a kreatininszint és más laboratóriumi értékek alapján az orvos következtethet a vesék szűrőműködésére. A becsült glomeruláris filtrációs ráta (eGFR) szintén fontos információt ad a vesefunkcióról.
• Vérnyomásmérés: a tartósan magas vérnyomás vesebetegség következménye és egyben további károsodás kockázati tényezője is lehet.
• Speciális képalkotó vizsgálatok: bizonyos esetekben izotópos vesefunkciós vizsgálatra, mágneses rezonanciás képalkotásra (MR) vagy más célzott vizsgálatra is szükség lehet. Ezek pontosabb információt adhatnak a vesék működéséről és szerkezetéről.
• Húgyhólyag- és húgycsővizsgálat: ha felmerül a húgyhólyagból a vesék felé visszaáramló vizelet, vagyis a vesicoureteralis reflux gyanúja, speciális kontrasztanyagos vizsgálat is indokolt lehet.

A vizsgálatok nem mindenkinél szükségesek. Az orvos az egyéni állapot, az ultrahang eredményei és az esetleges panaszok alapján dönt arról, milyen további ellenőrzésre van szükség.

Mikor kell orvoshoz fordulni?

Ha visszatérő húgyúti fertőzést, véres vizeletet, tartós oldalsó vagy deréktáji fájdalmat, szokatlan vizesedést vagy tartósan habzó vizeletet tapasztalsz, mindenképpen érdemes orvosi vizsgálatot kérni. A magas vérnyomást sem szabad figyelmen kívül hagyni, különösen akkor, ha a családban már előfordult vesebetegség.

Ha láz mellett deréktáji vagy oldalsó fájdalom, hányinger, hányás vagy vizelési panasz jelentkezik, mielőbbi orvosi vizsgálat szükséges, mert vesemedence-gyulladás is állhat a háttérben. Jelentősen csökkenő vizeletmennyiség, gyorsan kialakuló ödéma vagy nehézlégzés esetén sürgős ellátásra van szükség.

Ha a családban előfordult öröklődő vesebetegség, például policisztás vesebetegség, ezt is érdemes megemlíteni az orvosnak. A családi előzmények alapján bizonyos esetekben célzott ellenőrzés vagy genetikai tanácsadás is indokolt lehet.

Milyen következményekkel járhatnak a fejlődési rendellenességek?

Általánosságban elmondható, hogy egy vesefejlődési rendellenesség akkor okoz problémát, ha a vese állománya károsodik, és ez a vesefunkció beszűkülését eredményezi, vagy ha a rendellenesség miatt szűkület alakul ki, amely akadályozza a vizelet elfolyását.

A pangó vizeletben könnyebben elszaporodhatnak a baktériumok, így húgyúti fertőzés, súlyosabb esetben vesemedence-gyulladás alakulhat ki. A tartós vizeletelfolyási akadály és az ismétlődő fertőzések a veseszövetet is károsíthatják, ami hosszú távon a veseműködés romlásához vezethet.

Egyes rendellenességek magas vérnyomást, fehérjevizelést vagy krónikus vesebetegséget is okozhatnak. A kockázat nagyobb lehet, ha mindkét vese érintett, vagy ha a másik vese nem képes megfelelően kompenzálni a kieső működést.

Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy nem minden fejlődési rendellenesség jár ilyen következményekkel. Sokan egyetlen egészséges vesével is teljes életet élhetnek, másoknál pedig a kisebb anatómiai eltérések nem befolyásolják érdemben a mindennapokat. A rendszeres ellenőrzés azonban ilyenkor is fontos lehet.

Hogyan kezelhetők a vese fejlődési rendellenességei?

A kezelés mindig az adott rendellenesség típusától és súlyosságától függ. Ha az eltérés nem okoz panaszt, és a vesék megfelelően működnek, sokszor elegendő a rendszeres orvosi ellenőrzés. Ilyenkor a vesék méretét és működését, a vérnyomást, valamint a vizelet összetételét is figyelemmel kísérhetik.

Ha húgyúti fertőzés alakul ki, annak megfelelő kezelésére van szükség. Vizeletelfolyási akadály, jelentős szűkület vagy bizonyos anatómiai eltérések esetén műtéti beavatkozás is szóba jöhet. A cél minden esetben a veseműködés megőrzése, a szövődmények megelőzése és az életminőség javítása.

A vese fejlődési rendellenességei sokszor más szervek fejlődési eltéréseivel is együtt járhatnak, és családi halmozódás is előfordulhat. Ezért bizonyos esetekben genetikai vizsgálat vagy több szakterület együttműködésével végzett kivizsgálás is szükséges lehet.

A legfontosabb tehát, hogy a vese fejlődési rendellenességeit időben felismerjék, és az érintettek megkapják a számukra megfelelő ellenőrzést és kezelést. A korai felismerés sok esetben segíthet megelőzni a későbbi szövődményeket, és lehetővé teszi, hogy az érintettek teljes, aktív életet éljenek.