Főoldal / Szakertő válaszol / Betegségek és fertőzések / Térdpanaszok, érettségi
  

Térdpanaszok, érettségi

ora 2021-04-16 06:54:24
Tisztelt Dr. Nő/Úr!
Jó napot kívánok! Én 18 éves leszek heteken belül. Érettségire készülök!
Életkortól függetlenül, vannak az életben olyan napok, amiket az ember vagy örömteli, vagy sajnos negatív dolgok miatt nem tud elfelejteni. A szüleimmel 2018. július közepén, apai nagyapám halála után költöztünk haza, mert anyu mindenképpen elakarta kerülni, hogy mama egyedül maradjon vagy idősotthonba kerüljön, így jött az a megoldás, hogy hazaköltöztünk, viszont apám így újra ingázó lett.
Szóval 2017. március 22-én már az iskolai focikupa-elődöntőjére került sor. Már ennek belső reklámja volt, mert 2014. március 20-a óta még elődöntőt sem játszott 8. évfolyamról érkező osztály. És már a március 31-i sportnapon sorra kerülő döntőt is reklámozták, hisz 2009. március 27-e után újra lesz 8-os osztály a döntőbe.
Persze jó érzés volt, hogy az iskola többsége nekünk drukkolt, de– még az osztálytársaim közül is – néhányan elég lekezelően viszonyultak az elődöntős ellenfélhez, akik ugyanúgy bizonyítani akarták, hogy nem véletlenül jutottak el 36 csapatból a legjobb 4 közé. És sajnos néha a kelleténél is merészebbek, esetleg durvábbak is voltak. Ennek a 07.03.22-i meccset követően talán 3-4 napig én is éreztem utóhatását. A döntőbe jutásnak viszont örülhettem én is a társaimmal. A fekete leves viszont a döntő véghajrájában ért. Már csak kb. 6 perc volt hátra, amikor egy szögletre készülve, óhatatlanul is kinézett mindenki az un. zsűri asztalon levő eredményjelzőre. Színek alapján beazonosítható volt, hogy mi vezetünk 3 góllal, és mi készültünk szöglethez. (Udvaron és salakpályán zajlott a meccs) A szöglet utáni kirúgást még elfejeltem, majd a talajfogás után, ahogy fordulni akartam, a bal lábam letapadt. A térdemben egy pár másodpercig kisebb fájdalom keletkezett, majd az először elmúlt, aztán úgy jött elő, hogy lépni sem tudtam. Aztán valahogy (máig nem emlékszem, hogy miként) bejutottam a betegszobára és lefektettek, a térdem eközben egyre jobban fájt, már szinte mozdítani sem tudtam a lábam. Mentőt hívtak, majd az beszállított a kórházba. Ott megállapításra került, hogy a bal térdemben az elülső keresztszalag részlegesen elszakadt. A következő 6 hét fekvőgipszben telt, majd egy ortézis több hetes hordása és a gyógytorna fokozatos megkezdése követett. Mivel akkoriban, ott kint igazolt sportoló voltam, így a gyógytorna ideje alatt már bizonyos értelembe megkezdődött a sportág specifikus gyakorlatok végzése is. (Persze nem azonnal)
Aztán 2018. február 21-én, egy fociedzésen megint beütött a krach. Megint megsérült a bal térdem. Ekkor viszont egyből tudtam, hogy nagy a baj, hisz egyfelől hallottam egy roppanó-pattanó hangot, és szinte rögtön elkezdett dagadni a térdem. Azonnal kórházba kerültem, ahol a vizsgálatok kimutatták, hogy az elülső keresztszalag teljesen elszakadt, a külső és a belső oldalszalag pedig megnyúlt és a porc is leszakadt. Vérömleny és gyulladás keletkezett. A vérömleny által okozott vizesedést leszívatták. Kaptam 1 hétre gipszsínt, majd 6 hétre fekvőgipszet. A február 28-i kontrollon újból le kellett szívatni a térdemet, majd ez még egyszer megtörtént március 21-én. Aztán végül április 16-án operáltak és május 28-án kezdődhetett meg a rehabilitációm, amit még Ausztriában kezdtünk meg, de (a nagypapám halála miatti hazaköltözés miatt) már itthon fejeztem/fejeztünk be, november 29-én, vagyis kicsivel több, mint 9 hónappal a sérülés után.
Ezt követően 2020. július 11-26. között a tervezetten utaztunk le a család Balaton parti nyaralójába, hogy egy kicsit pihenjünk. Édesapám, édesanyám, nagymamám és öcséim mellett a nővérem és a leendő sógorom is jött velünk. Aztán július 19-én délután a nyaraló udvarán egy kicsit fociztunk, amely játékba édesanyám és nővérem kivételével mindenki beszállt. A két öcsém és apu az egyik oldalon, a leendő sógorom és én a másik oldalon. Máig nem emlékszem, hogy a balszerencsés mozdulatnál közvetlen közelembe (1-1,5 m belül) lett volna hozzám valaki. Arra viszont emlékszem, hogy ahogy fordulni akartam a jobb lábam, mintha földbe gyökerezett volna és ugyanazt a roppanó-pattanó hangot hallottam és erős, szúrós fájdalmat éreztem, amit bő 2 évvel korábban, amikor bal térdem (másodjára) „szakadt el”, szóval tudtam, hogy nagyon nagy a baj. Sajnos nem tévedtem. Szerencsére a gyulladás nagyjából 1 hét alatt elmúlt, így július 27-én műtöttek meg és szeptember 7-én indult el a gyógytorna és fizioterápia, amelyet november 26-án kellett felfüggeszteni, amikor a nagyobbik öcsémről kiderült, hogy COVID-os, majd tetőződött azzal, hogy 8 nappal később már nekem is voltak tüneteim (ahogyan a kisebbik öcsémnek egy nappal előttem). Aztán december 7-én kiderült, hogy mindketten (sőt anyu is) elkaptuk a betegséget. Az öcsém és anyu 2-3 hét, míg én kb. 4-5 hét alatt jöttem ki belőle. Január 9-től voltam tünetmentes, és hivatalosan 13-án szűnt meg a COVID-karanténom. Az akkor folytatódó fizioterápia és a gyógytorna február 18-án azzal fejeződött be, hogy minden rendben van.
Mit lehetne tenni még a pihentetésen, a fájdalomcsillapító, izomlazító krémek használata, a felpolcolás mellett annak érdekében, hogy a fájdalom csökkenjen, vagy esetleg teljesen elmúljon?
A másik kérdés, ami ezzel kapcsolatban felmerül az, hogy május 3-14 között érettségiznék (a jelentkezésem le van adva). A jelenlegi állapotom március 13-án kezdett romlani, és április 2-ra odáig jutottunk, hogy már csak járókerettel és nagyon lassan tudok itthon is menni. Sajnos nem biztos, hogy megoldható lenne az, hogy kocsival oda-vissza megjárjam az iskolát, így legalább egyik irányba buszos utazás és gyaloglás várna rám. Ön szerint várható-e valami olyan csoda a következő szűk 3 hétbe, hogy mindenféle akadály nélkül részt tudjak venni az érettségin vagy próbáljam meg mindenképpen visszamondani és őszre halasztani?
Mennyi esély van rá, hogy a jelenlegi állapotromlásom összefügg a december-januári COVID fertőzésemmel?
(2021.04.16)
A megtisztelő válaszait előre is köszönöm!

Szakértőnk válasza a Térdpanaszok, érettségi kérdésre

Kedves Kérdező! Vegye fel a kapcsolatot a kezelőorvosával, a kimenetellel kapcsolatban nyilván ő tud nyilatkozni. Elméletileg nem függ a koronavírustól az állapota. Amennyiben alig tud járni, nyilván teljesen abszurd, hogy busszal megy érettségire. Ez nem most lesz, ezért nem gondolnám hogy halasztani kell, egyszerűen addig a szállítást kellene megoldani.

Dr. Ujj Zsófia - belgyógyász, hematológus Dr. Ujj Zsófia - belgyógyász, hematológus
Hirdetések