/ Szakertő válaszol / Lelki problémák / Meleg vagyok - a 2. fokoz...
  

Meleg vagyok - a 2. fokozat

ora 2014-06-18 20:23:13
Kedves szakértő!
16 éves srác vagyok. Sok kérdéssel fordultam már ön(ök)höz, a homoszexuális érzéseimmel kapcsolatban, de az utóbbi időben nagy lépést tett ez a dolog az életemben.
Éppen édesanyámmal beszélgettem mikor a konyhában, mikor szóba jöttek a lányok. Szándékosan furán kezdtem el viselkedni, mert azon a ponton már úgy éreztem, ha valakinek nem mondom el, beleőrülök. De először csak annyit mondtam neki, rémülten: Nem vonzódom a nőkhöz! - Ő éppen az asztalt sikálta, és mikor kimondtam, abban a pillanatban abbahagyta. Az arca megfagyott, rémülten rám nézett: De ugye "más" neműekhez nem vonzódsz? - Láttam az arcán a félelmet, a csalódást. Én elpirultam, nem tudtam mit mondjak neki. Úgy éreztem, a legnagyobb félelmem vált valóra, de csak annyit tudtam válaszolni: Nem tudom... - Már a sírás kerülgetett de elkezdtem neki elmagyarázni, hogy tetszenek a fiúk is, és a lányok is. De sajna félig hazudtam neki, mert nem érzek semmit a lányok iránt, bármennyire is szeretném ezt elhitetni magammal. A lényeg, hogy nagyon megijedt. És bevallotta azt amitől nagyon féltem: Tudod kisfiam, én egész életemben attól féltem, hogy az egyik gyerekemmel ez történik. Tudod te milyen ez egy szülőnek? Egy óriási nagy csalódás. - ebben a pillanatban már tényleg majdnem eltört nálam a bili, de tudtam, ha most nekiállok sírni, azzal szinte teljesen a tudtára adnám az igazságot. Aztán még mondtam neki olyanokat, hogy én se tudom még mit érzek, meg hogy még változhatok, meg én ugyan az maradok...
Másnap este elmentünk anyuval ketten vásárolni. Mielőtt még kiszálltunk volna a kocsiból, majdnem könnyes szemmel elkezdte a mondandóját: Tudod te, hogy egész nap görcsben volt a hasam a tegnapi mondandód miatt? Ne haragudj, de ez engem teljesen kiborít, és biztos el tudnám fogadni idővel, de... nehéz lenne. - Én pedig csak néztem, és arra gondoltam, hogy bárcsak ne mondtam volna neki el... Nem akarok neki semmiféle csalódást okozni. Aztán lenyugtattam néhány kegyes hazugsággal.
Mikor bementünk a boltba, egy fiatal házaspár ment előttük, és egy kisbaba volt az apuka kezében. Anyám mereven rám nézett: Ilyened sosem lehetne! - mondta. Ebben a pillanatban leesett, hogy anyám sosem fogadná el...
Már két hónap eltelt, és úgy érzem, kezdem magam elfogadni. Én megértem, hogy változhatok még, stb., de sokféle módszerrel próbálkoztam, és sehogy semmi volt jó. De ezek után, hogy mondhatnám el anyámnak, hogy közölhetném a családommal...
De mivel tudom, hogy sose fogadnának el, már komoly terveim vannak a jövőre nézve. Külföldre fogok utazni, ahol találok valakit akit szerethetek. Egy olyan helyre, ahol senki nem ismer.. Egy olyan helyre, ahol senkinek nem okozok csalódást....
Úgy éreztem, hogy ezt teljesen anonímul el kell küldenem egy pszihológusnak, meg jó volt leírni, kiadni magamból... Sajnálom, ha felesleges volt elküldenem!

Szakértőnk válasza a Meleg vagyok - a 2. fokozat kérdésre

Kedves Levélíró!

Már miért lett volna felesleges elküldened?! Jól esett leírni és még ha úgy alakulna, hogy nem is tud segíteni a válaszom, egy esélyt adtál a dolognak!

Olvasva a köztetek lezajlott kommunikációt az tűnt fel, hogy a félelmed, miszerint csalódást okozol anyukádnak és nem fogja tudni elfogadni, hogy meleg vagy, esetenként elsodort negatívabb irányba, mint a valóság. Mintha végül nem is tudtad volna figyelembe vanni, amit anyukád mondott: "Ne haragudj, de ez engem teljesen kiborít, és biztos el tudnám fogadni idővel, de... nehéz lenne". Inkább minél messzebbre akarsz kerülni egy általad reménytelennek címkézett helyzettől. Azt gondolom,érdemes lenne őszintén beszélned erről anyukáddal és adnod neki még esélyt. Biztosan szeretett volna unokát tőledés reménykedett, hogy könnyebb utad lesz, de ez nem jelenti azt, hogy ne tudná feldolgozni a hírt. Fura is lenne, ha rögtön pozitívan tudott volna reagálni. Az, hogy őszinte volt, szerinten teljesen jó dolog egy ilyen helyzetben. Ne taszítsd el őt magadtól emiatt, hisz ő sem tette! Az, ahogy az egyik napi ijedtségből és csalódottságból másnapra az a bíztató megnyilvánulás lett, hogy idővel el tudná fogadni, szerintem mindenképpen azt jelenti, hogy nagyon szeret téged és igyekszik megemészteni a hallottakat. Gondolj csak bele, a félelmeiden kívül mi támasztja alá, hogy sose fogadná el? Az általad leírtak nem mutatják ezt annyira egyértelműen, hogy esélyt se adj annak a kis reménysugárnak!

Minden jót!



Pyreschitz Anna, pszichológus Pyreschitz Anna, pszichológus
Hirdetések