/ Szakertő válaszol / Lelki problémák / Párkapcsolati probléma
  

Párkapcsolati probléma

ora 2013-07-25 16:18:09
Tisztelt Szakértő!
A párommal egy éve vagyunk együtt. Szeretjük egymást. Én 18 ő majdnem 20. Sok volt közöttünk a nézeteltérés, másfajta nevelést kaptunk, más az anyagi helyzetünk, én egy átlagos családban élek szüleimmel, ők gazdagok. A problémám a következő. Gyakran kerültem/kerülök a háttérbe, ezt úgy értem, hogy minden előbbre való nálam. Felelősségteljes fiú, egyetemre jár, komolyan veszi, nagyon okos. Én ezt elfogadom, de mégis voltak dolgok az életben, amik egyáltalán nem befolyásolták a jövőjét, de mégis elébem helyezte őket. Lefeküdtök egymással, eddig csak párszor voltunk együtt, de legutóbb amikor kérdeztem, hogy mikor leszünk megint együtt újra azt felelte nem tudja, majd ha lesz rá lehetőség. Fél, hogy meghallanak minket a szülei. Édesapja egy fontos pozícióban dolgozó ember és azt mondta, hogy e miatt óvszert is alig mer venni, mert sokan tudják a környéken, hogy kinek a fia, és egyből menne a pletyka. Ezzel nem tudok mit kezdeni, szeretnék vele lefeküdni megint. Attól függetlenül történnek köztünk dolgok az ágyban, nagyon élvezem és szeretem vele csinálni. Neki gyakran nem tudok örömet okozni, mert a szobájában csak úgy nem tud elmenni, mert nem győznénk takarítani. Ez nekem is nagyon fáj, de tudom, hogy neki is, de nem panaszkodik különösebben, azt mondja majd ő megoldja magának. Volt, hogy könnyítettem rajta, úgy éreztem, hogy tényleg olyankor boldog volt és örült ennek. Legutóbb olyan dolgot akart csinálni, amit én nem voltam hajlandó, ezután kicsit úgy éreztem megsértődött ezen. Megbeszéltük, hogy egyes dolgokra még nem érzem magam késznek, de még ezek után is kicsit olyan volt, mintha neki lenne joga duzzogni. Néha úgy érzem, hogy inkább önkielégítést végez, mint hogy velem legyen, mert az ,,egyszerűbb". Hozzátenném, hogy nagyon szeret nekem örömet okozni az ágyban, szóval ebben szinte sosincs hiányom. De nem tudom, hogy mi legyen ezután a szexuális életünkkel. Sokszor volt velem ingerült, kérdeztem, hogy mi baj, és mondta, hogy fájnak a heréi, mert régen csinálta. Ilyenkor látom, hogy próbál kedves lenni velem, de mégis meg szokott néha bántani, de ezeken nem sértődöm meg, mert megértem egy bizonyos szinten, elhiszem, hogy fáj neki, meg nem is tudom, hogy mihez kezdjek ilyenkor. Aztán ha elbúcsúzunk, ha mondom neki, hogy azért fel a fejjel vagy valami ilyesmi, azt válaszolja, hogy majd ,,könnyít" magán ha elmentem, attól jobban lesz. Volt, hogy nem élvezte az aktust, annak ellenére, hogy elment velem. Legalább is azt mondta, hogy leszorította az óvszer. Azt is mondta, hogy nem mindig érez önfeledt boldogságot ha elmegy, hanem csak megkönnyebbülést, de ennyi. Ami még lényeges lehet, hogy egyszer megemlítette, hogy neki maga az aktus mindig nagyon durva dolog volt. (Előttem egy lánnyal volt együtt csak, vele szexelt először, de másról nem nagyon szólt a kapcsolatuk, állítása szerint.) Kérem mondja meg, hogy mit tegyek, hogy önnek mi a véleménye ezekről a dolgokról! Néha úgy érzem, hogy már-már maszturbálás függője lett.
Másik dolog az, hogy már nem tesz meg olyan dolgokat értem, mint régebben. Ez mostanában kezdődött. Nem kísér haza, nem jön el értem, nem nagyon hajlandó bármilyen közös programot csinálni. Legutóbb mondta, hogy hétvégére akkor szervezzünk valamit. (közösen egy 1 napos kiruccanást tervezünk) Mikor beszéltük ezt múlt héten, olyan volt mint aki tényleg vevő rá, legutóbb mikor rákérdeztem a hétvégére, olyan nyűggel mondta, hogy igen-igen elmegyünk majd, és olyan volt mint akinek egyáltalán nincsen kedve. Sokszor mondja, hogy szeret. Legutóbb is mondta. Állítása szerint, ő soha nem fog engem elhagyni, mert nem bírna, velem akar lenni. De mégis néha ezek a dolgok engem megzavarnak. Azt is mondta, ha elhagynám én őt, elengedne nem küzdene értem, mert nem fogja senki miatt az önbecsülését eldobni. Ez nekem kicsit fura.:| Én már eldobtam miatta, egyszer volt, hogy szakítani akart velem, de én könyörögtem neki. Az oka azt volt, hogy szerinte nem vagyok boldog mellette és ezt nem bírja elviselni, hogy nem tudja azt az lányt, boldoggá tenni akibe szerelmes. Kb. ezt mondta. De végül együtt maradtunk.
Kérem a Doktornőt, hogy segítsen rajtam, teljesen össze vagyok zavarodva. Néha úgy érzem, hogy a barátom feje is zavaros, száz fele járnak a gondolatai. Nem akarom bántani, de sokszor akaratom ellenére eldurran az agyam a fent felsorolt gondok miatt. Az lehetséges, hogy mióta lefeküdtünk én úgy érzem, hogy kevésbé becsül meg, mert odaadtam magam? Néha ezt szűröm le...Pedig nem vagyok az a fajta lány, aki mindenkivel, ő volt az első és még csak 2 barátom volt előtte, egy 14 éves koromban, de az csak amolyan fogtuk egymás kezét és szájrapuszi, 1 hónapig tartott. A másik barátom 16 évesen, vele sem jutottam tovább a kézfogáson és csókolózáson tovább, az fél évig tartott. Ennyi.
Előre köszönöm a segítségét! Elnézést a hosszú levélért! Nagyon szeretnék már tisztán látni, egyszerűen teljesen össze vagyok zavarodva. Nem tudom mit mondja a barátomnak, meglehet vele beszélni dogokat, de végül mindig az marad meg benne, hogy ő nem hibás semmiért, én felfújom. Nagyon makacs.

Szakértőnk válasza a Párkapcsolati probléma kérdésre

Kedves Levélíró!

Érthető, hogy a párod viselkedése alapján néha úgy érzed, hogy minden előbbre való nálad, háttérbe kerülsz. Ne hagyd azonban figyelmen kívül azt se, hogy azt mondja, szeret téged, fél, hogy elveszíthet és láthatóan a szorongásai ellenére is igyekszik örömet szerezni neked, nemcsak szexuális téren, hanem a kapcsolatotokban is. Az alapján, amit írsz, bennem inkább az a kép alakult ki, hogy tele van szorongással és nehezen mélyül bele a kapcsolatotokba, nehezen engedi bele magát. Azt írod, "Néha úgy érzem, hogy inkább önkielégítést végez, mint hogy velem legyen, mert az ,,egyszerűbb"". Örömet is szeret okozni neked az ágyban. Éppen csak az hiányzik, hogy igazán beleengedje magát a kölcsönös örömszerzésbe, elfogadja azt, ami örömet te szeretnél adni neki. Olyan, mintha tartana attól, hogy közelebb kerüljetek egymáshoz, kerülné a közelséget a szexualitásban, az együttléteitek időtartamában (1 napos kiruccanás) és azt, hogy nyíltan felvállalja a mindenki előtt, hogy együtt vagytok egy párként (pletyka). Talán idő kell még neki és az, hogy oldódjanak a szorongásai. Biztos vagyok benne, ez nem rólad szól, nem azért van, mert nem szeret téged, hanem ezek az ő problémái, melyekkel nehezen bírkózik meg. Beszélgess vele szerintem arról, hogy mitől fél, miért tartja vissza! Próbáljátok együtt megtalálni, hogy mi az a közelség, ami még neki is jól esne! Lehet, hogy egy fél napos kiruccanásba ő is könnyebben belemenne és ha jól érzitek magatokat együtt, legközelebb ő is nyitottabb lesz! A szexualitásban is ajálj fel alternatív megoldásokat, melyek esetleg segíthetnek oldani benne a feszültséget. Felmerülhet, hogy az óvszer helyett másképpen védekezzetek, megkérje egy barátját, hogy megvegye azóvszert, zsebkendőt használjatok, hogy eltüntessétek az együttléteitek nyomát, más helyet keressetek a szexuális együttléthez, felhangosítsátok a zenét, nehogy meghalljanak tuteket a szülei, stb.

Hajrá!



Pyreschitz Anna, pszichológus Pyreschitz Anna, pszichológus
Hirdetések