/ Szakertő válaszol / Lelki problémák / Mit tegyek? Miért ilyen a...
  

Mit tegyek? Miért ilyen az anyám?

ora 2013-07-19 12:33:33
Anyám tehet mindenről és még csak nem sejti. Megmondani nem merem, mit tegyek?
Nincsenek barátaim, van egy pár ember akivel jóban vagyok, de ha én nem keresem őket akkor ők se engem. A "legjobb barátnőm" is elmondott mindenféle k*rvának mert most már 8 hónapja kapcsolatban vagyok egy 24 éves fiúval.
Már az óvodában, és az általános suliban se voltak barátaim. Anya mindig olyan ruhákban járatott ami neki tetszett, vagy szerinte "illő" volt a koromhoz. A többiek ezért is kiutáltak. A hajam se lehetett más csak olyan amilyet ő akart, mondtam, hogy szeretnék hosszabb hajat meg nem szeretnék frufrut, akkor egyből mindenféle érvet kitalált ellene. Mindig csak az állandó ún. gombafrizurám lehetett. Valamint kb. 14 éves koromig nem engedte, hogy szedjem a szőrt a lábamról, mert, hogy ráérek. Nem mertem fölvenni rövidnadrágot, mert szégyelltem magam, ráadásul mindig elmondtak mindenféle leszbikusnak. A hónaljamról is csak gimi 2. évében engedte meg, hogy leszedjem. Itt meg a fiúk bántottak folyton.
Soha nem engedtek kirándulni sem, mert mindig azzal jöttek, hogy a külön busz az veszélyes.
Nem mehetettem táborokba se, se úszni stb. Emiatt teljesen kifüggesztettek az emberek az életükből.
Bekerültem 9-be és kb 2 hét alatt azt éreztem, hogy vannak barátaim... erre a első osztálykirándulásra már nem mehetettem. Nem maradhattam az iskolásbulikon csak 9-ig.
Amikor az emberek bántottak, mindig csak azt mondta, hogy sz*rjam le a fejüket és ne is foglalkozzak velük. Emiatt sosem szóltam vissza senkinek és csak még jobban belém rúgtak.
Most így 17 évesen se vehetem föl azt amit én szeretnék. Nem vehetek föl pántos trikókat mert túl kihívó, pedig mindenki hord nyáron ilyeneket. Nem vehetek föl combközépig érő szoknyát, nadrágot stb. Melltartót se engedett hordani 16 éves koromig. Azóta is csak cicifixet hordok, mert normális melltartóm nincs és azt se tudom milyet vásároljak mert senkivel nem tudok elmenni... Sminkelni is csak 16 éves koromtól sminkelhetek. Nem hordhatok csőnadrágokat stb. Ezekért mindig megutálnak az emberek, pedig nem utánozni szeretném őket, csak egy kicsit azt, hogy engedjék megismerni az igazi valómat. De így meg sem akarnak ismerni. Most hívtak Balatonra 1 hétre nem engedett el, tavaly Tiszakécskére hívtak megint nem mehettem.
Akkor volt egy olyan feltétele, hogy ha tanulok akkor nem kell itthon csinálnom semmit. Ha kimegyek a konyhába a nagyanyámmal együtt mindenki mást mond, mit és hogyan... Takarítani szeretek, de már arra is azt mondták, hogy az nem jó ahogyan én csinálom. Amikor meg szeretnék segíteni valamiben elküldenek. De amikor leülök egy kicsit a gép elé, akkor automatikusan leordítják a fejem, hogy miért nem segítek, miért nem veszek észre semmit, miért vagyok flegma, miért nem kezdek önálló lenni.
A suliban most egy tizeddel rosszabb lett az átlagom a szokásosnál, de csak azért mert csináltam angolból középfokú érettségit, meg nyelvvizsgát. Az érettségim 78%-l 4-s lett a nyelvvizsgámból meg 90%-s sikerült a szóbelim az írásbelihez meg alig kellett volna 3,5 pont. De most is egyfolytában azt hallgatom, hogy nem tudok tanulni nem foglalkozom semmivel, eltilt a barátomtól, mert azóta vagyok ilyen stb. Meg, hogy nem beszélek senkivel (mondjuk azért mert nincsenek barátaim), meg, hogy csak rontottam egy csomót, úgyse lesz belőlem senki, nem fognak fölvenni egyetemre sem. Annyira rosszul esik amikor ezeket mondja. Sosem voltak normális emberi kapcsolataim... Együtt voltam egy sráccal 1 évig és akkor is anyám annyira bemagyarázott dolgokat, hogy szét kellett mennünk. Rá másfél hónapra összejöttem a mostani barátommal vele már 8 hónapja megvagyunk de így is sok mindent fog rá, hogy miatta van.
Miért van ez az egész? Félek ha elmondanám neki, csak veszekedés meg ordítozás lenne a vége... De azt nagyon nem akarom. Segítsen kérem...

Szakértőnk válasza a Mit tegyek? Miért ilyen az anyám? kérdésre

Kedves Levélíró!

Teljesen természetes igény a részedről, hogy tered legyen saját magad alakításához, megismeréséhez! Ez a felnőtté válás folyamatának fontos része. Az alapján, amit leírsz, úgy tűnik, anyukád mindig igyekezett vigyázni rád, óvni téged, még úgy is, hogy kevés teret hagyott saját magad számára. Ahogy írod, leginkább az ő akarata érvényesült abban, hogy hogy nézel ki, milyen életet élsz és a tiéd kissé háttérbe szorult. Biztos vagyok benne, hogy nem rossz szándék vezérli, ám úgy tűnik, ahhoz, hogy ez a helyzet változzon, neked kell egy kicsit határozottabban a saját lábadra állnod és önállóbbá válnod. Még anyukád is elmondja, hogy szeretné, ha önállóbb lennél, bár kérdéses, hogy ennek érdekében mennyire tudna magától szabadabban engedni. Gondolok itt például a pántos trikóra vagy a balatoni nyaralásra. Így azt javaslom, próbálj te magad kicsit jobban arra koncentrálni, hogy mit szeretnél és tágítani a jelenlegi mozgásteredet. Legyél határozott anyukáddal szemben is, mondd el neki, hogy mit szeretnél és igyekezzetek valamiféle kompromisszumos megoldást találni, hogy jobban megjelenhessél te magad is életedben! Írod például, hogy szeretnél melltartót, de "azt se tudom milyet vásároljak mert senkivel nem tudok elmenni". Ne azt várd, hogy anyukád elvisz melltartót venni és olyat vesz neked, amilyet te szeretnél, hanem menj el akár egyedül, próbálj fel többféle fazont és vedd meg azt, amelyiket a leginkább magadénak érzed! Fedezd fel önmagad!

Hajrá!



Pyreschitz Anna, pszichológus Pyreschitz Anna, pszichológus
Hirdetések