/ Szakertő válaszol / Lelki problémák / terapos lány - borderline
  

terapos lány - borderline

ora 2013-01-07 22:40:22
Jó napot!
A terapos lány vagyok megint… Elnézést, hogy ilyen gyakran jövök! De nagyon mélyen vagyok.
Korábban ugye mondtam, hogy egy évet külföldön volt a terapom, leveleztünk, abban a reményben, hogy majd hazajön és folytatjuk a terápiát. Megígérte nekem, hogy minden helyre fog rázódni, ha folytatjuk a terápiát. Kérte, hogy bízzak benne, és higgyem el, hogy haza fog jönni, mellettem fog maradni, csak bízzak benne, mert még sose csapott be engem. Egyedül én engedhetem el a kezét, ő nem fogja az enyémet, ha nem kérem… Ez éltetett engem a tavalyi évben.
Most viszont… bejelentette, hogy visszaköltözik külföldre. Nem tud itthon megélni, ezért kell visszamenjen, és ott mondogatta nekem, hogy nagyon sajnálja, nem így tervezte, de segít a folytatásban, stb… De hogy ezt a távkapcsolatos terápiás levelezést nem csinálhatjuk, mert ennél nekem sokkal-sokkal több és személyes segítségre van szükségem. Lefagytam. Egy hét ágyban fekvés, vagdosás, és zokogás után összeszedtem magam valamennyire… Szeretnék igazi segítséget.
Igazából Öntől csak információt szeretnék kérni vagy iránymutatást!
Ugye 20 éves vagyok, és a jelek szerint borderline vagyok. Már egy ideje egy csoport tagja vagyok, ismerkedek és sok borderline felnőttel beszélgetek, tapasztalatot gyűjtök, véleményt kérek, hogy nekik mi segített a gyógyulásban. Eddig bárkivel beszéltem, nem érezte, hogy javult volna az állapota, sőt, rosszabbodott. 30-35-40 évesekről van szó. Amennyire tudtam, utána olvastam az interneten a témában (a héten megyek majd könyvtárba is) és ott azt olvastam, hogy ez a "betegség" a középkor felé haladva leülepszik. De a valóságban, legalábbis akikkel én beszéltem, nem így számoltak be róla. (Van egy anya, van 3 gyereke, állandóan jár ki hozzájuk a gyejó, de állítólag látják benne az igyekezetet, és nagyon támogatják az anyát, nem veszik el tőle a gyerekeket, de sokszor kiborul, dühöng… a gyerekek epilepsziásak is… rémisztő, én nem akarom tönkretenni a gyerekeimet! :() Csak annyit szeretnék elérni, hogy megtudjam, mit kell tegyek azért, hogy elmúljon a bajom? Gyógyszeres kezelésre nem jól hatunk állítólag, pszichoterápiáról nem sokat tudtam érdeklődni, ugyanis a legtöbben olyan anyagi helyzetben vannak, hogy nem engedhetik ezt meg…
Nekem a terapom azt mondta azelőtt, hogy türelemmel kell legyek, és minden rendben lesz… de a borderesek nekem nem ezt mondták. Azzal rémisztenek engem, hogy törődjek bele, hogy retardált vagyok, sose leszek normális, mert ebből nem lehet kigyógyulni. Hogy keressek egy hasonlóan "beteg" partnert, hogy el tudjuk viselni egymást, különben nem fog menni… :(
Mi az igazság? Hogy lehet a borderline-t kezelni? Kérem, én semmi mást nem szeretnék, csak normális lány szeretnék lenni. Szeretnék végre egy párkapcsolatot(ami még sose volt:(), barátokat magam mellé, és jól kijönni a családommal. Nekem olyan nehéz… olyan nehéz emberek közt lennem.
Miért alakult ki bennem az, hogy dolgokat/személyeket egyszer rajongásig imádok, egyszer meg utálok? És miért váltakozik ez randomra? Nem tudom elképzelni, milyen az, hogy valaki nem végletekben látja a világot. Szép-csúnya. Kedves-gonosz. Fekete-fehér.
Miért van ez velem? Mit rontottam el? Nagyon sokat igyekeztem beszélgetni a többi borderessel, ők azt gondolják, hogy túlságosan magamban keresem a hibát, hogy okolom magam, amiért ilyen vagyok… de hát ki más, ha nem én tehetek róla, hogy ilyen vagyok? Szerintük ez olyan, mintha valaki leukémiás lenne, stb, hogy ez ugyanúgy betegség, és hogy nem tehetünk róla. Én érzem helyesen, vagy ők? Mert a cselekedeteinkért igenis mi vagyunk felelősök, vagyis tehetek róla, hogy ilyen vagyok… Ugye?
Olvastam itt az oldalon a borderline-ról, a webbeteg.hu-n is elolvastam, sőt, külföldi honlapokra is tévedtem, de sokkal többet nem tudtam meg. Inkább csak a kialakulását boncolgatják, de azt már kevésbé, hogy milyen kezelés is alkalmas erre.
Köszönöm, Anna, hogy válaszol a leveleimre!
Üdv.
terapos lány

Szakértőnk válasza a terapos lány - borderline kérdésre

Kedves Terapos Lány!

Nagyon nehéz lehet neked ebben a helyzetben, hogy elköltözik a terapod...

A borderline személyiségzavar, mint ilyen a személyiség egy átfogó, az élet több területén problémát, inadekvát megoldásokat okozó működésmódja. Tekintve, hogy a személyiségedről van szó, mely már akkor elkezdett alakulni, amikor még kis csecsemő voltál, nem hiszem, hogy reális csupán magadat hibáztatnod, amiért ilyen vagy. Rengeteg minden, egymással kölcsönhatásban álló dolog képzelhető el a háttérben, hiszen a személyiségünkre is rengetek tényező hat. Nehéz betegség-nem betegség kategóriában gondolnom rá, mert az én szótáramban a betegség inkább orvosi fogalom, amit gyógyszerrel meg lehet oldani. Inkább azt mondanám, hogy a személyiség átalakítására, fejlesztésére van szükség ahhoz, hogy egy borderline személyiségzavaros ember jól tudjon működni az életben. Erre a pszichoterápia alkalmas megoldás, bár ez időigényes, és folyamatos aktív munkát, igyekezetet, változást igényel. Sőt, elengedhetetlen hozzá egy stabil terápiás kapcsolat egy hozzáértő terapeutával, mint ahogy azt te is tapasztaltad.  Úgy tudom, több terápiás irányzat is elég jó eredményeket tud elérni, például a kognitív viselkedésterápia, a rövid dinamikus terápiák vagy az integratív megközelítés. Esetenként szükség lehet gyógyszeres beavatkozásra a hangulati élet stabilizálása érdekében, de a lényeg alapvetően a személyiségfejlődés. Azt javaslom, ne add fel, törekedj továbbra is a változásra, mert lehetsz kiegyensúlyozottabb, boldogabb!

Hajrá!



Pyreschitz Anna, pszichológus Pyreschitz Anna, pszichológus
Hirdetések