/ Szakertő válaszol / Lelki problémák / Kétségbeesett lány kérne ...
  

Kétségbeesett lány kérne segítséget!

ora 2012-12-11 15:12:39
Jó napot.
Már írtam egy párszor tanácsot kérve... Kérem, segítsenek egy kicsit megint!
Én vagyok az a lány, akinek a terapeutája hosszú ideig külföldön volt. Hazajött, járok hozzá terápiára. De valahogy annyira más most minden...
Előtte pár alkalommal jártam konzultációra egy ismerősöm legjobb barátnőjéhez, ahol nagyon jól éreztem magam, nem féltem (persze nem csináltunk terápiát). A terapeutámmal nagyon nehezen indul be megint a terápia, mintha szenvednénk, és ennek ő is szót adott... Úgy érzi, unom az üléseket, nem akarok feladatokat csinálni, és emiatt picit le is hordott. Kaptam egy házit, hogy válaszoljak meg pár kérdést: miért félek tőle, ő mit képvisel, emlékeztetem-e valakire, stb. Ezekről úgy beszélgettünk is. Mivel diák vagyok, nekem nagyon nagy megterhelés hetente kifizetni a 6000Ftot, ugyanis szüleim nem támogatnak engem. És a terapeutám most arra kért, hogy dupla időt kellene szánni az ülésekre, mert mindig akkor kell befejezni, mire elkezdenénk valamit... Így is semmire nem költök az ég világon, csak a terápiámra spórolok. :-( Nem tudom, hogy mondjam meg neki, hogy nincs nekem havonta 50 000 Ftom erre. :-( És Ön is elhiheti, hogy szeretnék segíteni magamon, különben nem áldoznék ennyit a terápiára! Az anyagi megterhelés az egy dolog, a lelkit nem is említettem! Nekem nagyon nagy fájdalom ezen az úton járni, feltárni régi dolgokat, átírni a gyerekkori emlékeket... mégis csinálom!
A helyzet az, hogy nagyon komoly emésztési problémáim vannak, minden héten megyek a belgyógyászatra már hónapok óta, de valószínűleg csak pszichés a dolog. Ezért sokat foglalkozunk a terápián az evési szokásaimmal, alvási zavaraimmal, stb.
Nem járok közegbe, az iskolába be se mentem még ebbe a félévben, mert frusztrál emberek között lennem. Ha el is kell mennem valahova, mindig gyalog megyek, kerülöm a közlekedési eszközöket, az se zavar, ha 10 km-t kell gyalogolnom. Abszolút nincsenek barátaim, senkivel nem tartom a kapcsolatot(ezekről a terapeutám nem nagyon tud, nem jut idő mindenre) a családomat kivéve, de itthon meg elég nagy bajok vannak.
Vagdosom magam rendszeresen, elég komolyan. Csupa heg és seb a kezem, mindig takargatnom kell, mert nagyon szégyellem. A terapeutám tud a vagdosásról falcolási szinten, de persze nem mutogatom neki a kezemet. Előfordult, hogy párszor alig bírtam elállítani a vérzést, de ezt nem verem nagy dobra.
A szüleim ki vannak készülve tőlem, pedig senkit sem bántok, nagyon szelíd vagyok, és mégis arra vannak kihegyezve, hogy bekerüljek a pszichiátriára. A terapeutám viszont meg van győződve róla, hogy én jól vagyok, minden rendben van, és gyógyszer se kell. Minden más szakember más véleménnyel van, kivéve őt. Most mégis mi az igazság? Beteg vagyok? A pszichológus, akihez jártam, ő azt mondta, talán ideje lenne váltani... Most kinek higgyjek? Mit tegyek?
Kezdek begolyózni. Az se segít most a napokban, hogy nemrég volt az évfordulója az öngyilkossági kísérletemnek és a kutyám halálának. Nagyon mélyen vagyok, többször megfordult a fejemben, hogy végezzek magammal, de ezúttal biztosra mennék, azt hiszem. Ezért kérnék segítséget!
Köszönöm a válaszukat és idejüket!
20/L

Szakértőnk válasza a Kétségbeesett lány kérne segítséget! kérdésre

Kedves Levélíró!

Az öngyilkossági gondolataid, az, hogy rendszeresen és ilyen komolyan vagdosod magad, a kapcsolataid hiánya, az emésztési problémáid, a közlekedési nehézséged mind mind azt jelzik, hogy igen komoly a probléma! Valószínűleg valami probléma lehet a pszichológusoddal kialakult terápiás kapcsolatban is, melyről érdemes lenne beszélned vele. (Bár ez érthető lenne annak fényében, hogy hosszabb időre "elhagyott".) Ezt jelezheti az is, hogy ennyire passzívvá váltál a terápiádban, de akár az is, hogy pont vele nem tudsz beszélni erről. Sajnos előfordul, hogy a pszichológus nem elég képzett, a terápiás kapcsolat nem tud kialakulni, a kliens és a terapeuta módszere nem illik össze, a kliens nem alkalmas a pszichoterápiára vagy a problémája ellenállóbb, nehezen hozzáférhető ilyen módszerrel. Például ezekben az esetekben érdemes lehet átgondolni a váltás lehetőségét, legyen szó másik pszichológusról, más módszerről vagy pszichiátriai segítség igénybevételéről. Ezekről azonban beszélni kell és úgy tűnik, ez kicsit nehezebben megy!!!! Én sajnos, mint kívülálló, nem tudom megadni neked azt a fajta segítséget, melyre szükséged van, legyen ez a terápiás kapcsolatod átbeszélése a terapeutáddal, gyógyszeres segítség vagy átmenetileg pszichiátriai gondozás. Beszélj erről a pszichológusoddal, mint azzal a szakemberrel, akitől olyan segítséget szeretnél kapni, melyre szükséged van! Mondd el neki, hogy valójában mekkora is a gond, mert sajnos ő sem gondolatolvasó és hiába ismer téged valamennyire, hozott anyagból tud dolgozni és a falcolás például jelenthet egy-egy kisebb vágást is, de azt is, hogy csupa heg a karod. Magától nem fogja tudni, hogy melyikre gondoljon és magától arra sem biztos, hogy rájön, hogy öngyilkosságon gondolkodsz! Sőt, ha nem mondod el neki, hogy valójában mennyire magányos is vagy, erre sem biztos, hogy magától rájön! Így pedig segíteni sem fog tudni úgy, ahogy neked arra szükséged lenne!

Hajrá!



Pyreschitz Anna, pszichológus Pyreschitz Anna, pszichológus
Hirdetések