/ Szakertő válaszol / Lelki problémák / vajon depresszió?
  

vajon depresszió?

ora 2012-07-09 22:08:26
Tisztelt Szakértő!
Elég sok kérdésem van, próbálom tömören leírni.
Már évek óta vannak önértékelési problémáim. Kb. 2 éve táplálkozási zavarokkal küzdök, amik nem voltak komolyak, egy ideig nem is volt semmi bajom.
Néhány hónapja azonban újra előjöttek a félelmek, kényszeres evések majd koplalások, tehetetlenség érzése, de már nem is tudom, mitől. Csak rettentően gyűlölöm magam!!! Néhány hónapja először felvagdostam a kezeimet "büntetésképp", azóta ez kb. napi "programmá" vált. Szintén mindennap vannak falási rohamaim, sohasem tudom megállni az ételt, persze utána rettentően fáj a hasam, de sajnos nem tudok hányni valamiért, pedig mindent kipróbáltam: ujjledugás a torkon, nyers tojás, meleg sós víz... vannak olyan időszakok, amikor viszont koplalok, de ezek nem tartottak soha tovább egy hétnél. Akiket szeretek, pl. a szüleim, azokkal nagyon gonoszul viselkedem, kiabálok velük, de nem tudom miért, mert nem szándékosan teszem, olyan, mintha valaki más beszélne belőlem. Úgy érzem, semmi keresni valóm a földön, nem értem, miért is élek, legjobb lenne, ha meghalnék, de talán még azt sem érdemlem meg. Egyszerűen undorodom magamtól... A családom semmit sem vesz észre az egészből. A bátyám meglátta a kezemen a vágásokat, de ő azt hiszi, csak egy divathóbort miatt csinálom és azzal fenyeget, hogy elárul a szüleimnek. Év elején rossz társaságba keveredtem és kipróbáltam a füves cigit. Mivel a szüleim elolvasták a naplómat, tudják ők is, és nem haragszanak; ezért is bánt nagyon, hogy üvöltözök velük, pedig ezek után örülnöm kellene, hogy egyáltalán szóba állnak velem...
Rettentően félek mindentől; ezek a félelmek is az utóbbi időkben alakultak ki. Nagyon szeretnék segítséget kérni, legszívesebben felüvöltenék, hogy "Valaki segítsen!", pedig tudom, hogy magamnak kell ebből kimásznom, de nagyon gyengének érzem magam hozzá. Szánalmas, mert azt várom, hogy majd eljön értem a "szőke herceg fehér lovon" és majd megment... de tudom, hogy ez sohasem fog megtörténni. Sokat gondolkodom azon, hogy egyszer elmegyek a háziorvosomhoz, hogy hátha tudna valahogy segíteni vagy beutalni pszichológushoz, de nem merem megtenni, mert nagyon félek, hogy kinevet, pedig tudom hogy nem tenné, mert nagyon rendes ember, de mégis... félek kimenni az utcára is, nem hogy a rendelőbe...
Szóval tudom, hogy másoknak sokkal nagyobb problémáik vannak és azok mellet az enyém csak hisztéria... de mégis, ez vajon depressziónak számít? mit tehetnék?
Válaszát előre is köszönöm!
További szép napot!

Szakértőnk válasza a vajon depresszió? kérdésre

Kedves Levélíró!

Az alapján, amit leírsz, egyértelmű, hogy problémáid vannak önmagaddal, komoly indulatok és ellentmondásos érzéses dolgoznak benned, melyekkel úgy tűnik, nem nagyon tudsz mit kezdeni. Az írod, gyűlölöd magad, szélsőségek jellemzik a táplálkozásodat és a szüleiddel való kapcsolatodban is mintha nem az jelenne meg, amit magadénak érzel (itt a kiabálásra gondolok, ami belőled jön, indulatot jelez, mégsem érted, hogy miért). Azt javaslom, kérjél segítséget,  fordulj pszichológushoz, aki segíthet ezeket az ellentmondásos érzéseket és indulatokat a helyükre tenni benned. Lépj túl a félelmeden és nézz szembe azzal, hogy tényleg nem érzed így jól magad. Ettől talán könnyebb lesz elmondani ezt a háziorvosodnak is! Kérj segítséget!

Hajrá!

 

 



Pyreschitz Anna, pszichológus Pyreschitz Anna, pszichológus
Hirdetések