/ SZÜLŐKNEK / A gyermeke első munkája é...
  2014-06-27

A gyermeke első munkája és az egészség

Ha tinédzser gyermeke dolgozni kezd, már nem lehet ott a szülő, hogy minden lépését kövesse, és vigyázzon rá.

- hirdetések -

Az Egyesült Államokban a tinédzserek körülbelül 80%-a dolgozik valahol a középiskolai tanulmányai alatt, de kevesen vannak, akik képesek megbirkózni a munka során jelentkező esetleges akadályokkal. Évente nagyjából 146 ezer fiatal sérül A gyermeke első munkája és az egészségmeg a munkája során, és ebből 70 esetben halállal végződik a történet. A Journal of Adolescent Health tanulmánya szerint a szülők nincsenek felkészülve arra, hogy segítség a gyermeküket, és ellássák őket tanácsokkal a biztonságuk érdekében.

„A szülők nem tudják pontosan, hogy mi is történik egy ilyen munkahelyen.” mondja a társszerző, Michael Schulman, az Észak-Karolinai Állami Egyetem munkatársa, a munkahelyi balesetek szakértője. „A szülők aktívan segédkeznek a gyerekek munkakeresésében, de utána már megszűnik az érintettségük az ügyben.”

Schuman mellett még részt vett a tanulmányban, Carol Runyan, a főszerző, Catherine Vladutiu, és Kimberly Rauscherfor. Telefonon meginterjúvoltak 922 14 és 18 év közötti fiatalt és a szüleiket, és kiderült, hogy a szülők 70%-a segítettek munkát találni a gyerekeiknek. A szülőknek viszont csak kevesebb mint a fele beszélte meg a tinédzserekkel, hogy mire kell ügyelniük a munkavédelemmel kapcsolatban. Ráadásul, amikor a kutatók felajánlottak egy hipotetikus elbeszélgetést a balesetvédelemről, a szülők reakciói a vártnál ellenségesebbek voltak.

Annak a 84 gyereknek a szülei, akik hangot adtak az aggodalmaiknak a munkahelyi biztonságot illetően, sokkal kevésbé voltak körültekintőek az életben, mint a hipotetikus beszélgetés alapján javasolták nekik.

„A megfelelő, biztonságos munkakörülmények biztosítása a munkáltató feladata” mondja Schulman. „De amiről mi beszélünk az az, hogy a szülőknek is jobban oda kell figyelniük a megfelelő felvilágosításra és támogatásra a gyermekük munkájával kapcsolatban, és meg kell értetniük velük, hogy már nem otthon vannak.

John Lewko, a Laurentian Egyetem Humán Fejlesztési Kutatócentrumának igazgatója egyetért. „A szülőknek felvilágosultabbnak kellene lenniük, mivel ők is érintettek a dologban. Így képesek lennének útmutatást nyújtani a gyerekeiknek, hogy hogyan is ügyelhetnek a biztonságukra a munkahelyükön.

A kutatók azt ajánlják, hogy a szülők győződjenek meg, hogy a munkáltató tisztában van a fiatalokra vonatkozó munkaügyi-törvényekkel, és be is tartja őket. Beszélgessenek gyermekeikkel a munkahelyről, a képzésről, amit a munka megkezdése előtt kapnak, és a körülményekről. A szülök, akiknek a gyerekei a kereskedelemben vagy egyéb szolgáltatás-orientált munkában vesznek részt, győződjenek meg arról, hogy megkapták a megfelelő felkészítő oktatást ahhoz, hogy meg tudjanak birkózni az ideges vevőkkel, a lehetséges rablótámadásokkal és a veszélyt jelentő munkaeszközökkel. Arra is figyeljenek, hogy a diákmunka egyéb aspektusait nem helyezik-e a biztonságuk elé.

„A legtöbb szülő örül, ha a gyerekük dolgozik valahol, úgy gondolják felelősségtudatot, önállóságot, és a pénz megbecsülését tanulják meg.” mondja Jeylan Mortimer, a Working and Growing up in America (Dolgozni és felnőni Amerikában) című könyv szerzője. „De a munkahely lehet veszélyes, ami elkerülhető nagyobb szülői elővigyázatossággal.”

De még mindig az a legfontosabb, hogy a tini nyitott legyen erre az útmutatásra. A tanulmányban részt vevők több mint 10%-a nem mesélt a szüleinek a potenciális munkahelyi kockázatokról, bár egy másik kutatásból kiderült, amelyet Curtis Breslin, egy klinikai pszichológus készített, hogy a tinédzserekre egyre nagyobb nyomás nehezedik, és azt érzik, felnőttként kell viselkedniük. „Igyekeznek, hogy ne tűnjenek anyámasszony katonájának.” mondja Schulman.

Breslin, aki a torontói Munka és Egészségügyi Intézetben dolgozik, a 2007-es Social Science and Medicine (Szociáltudomány és Orvoslás) című tanulmányából idéz:

„Az, hogy megtanuljuk elnyomni a panaszainkat a munkánk közben, talán része a ’rizikós szocializáció’ folyamatnak, amin keresztül a fiatalok megalkotják a saját érett felnőtt identitásukat. A vágy, hogy megalkossák magukat, mint egy felnőtt munkás, mint egy munkás, aki nem siránkozik, és nem panaszkodik a kisebb sérülések miatt, vagy nem kérdőjelezi meg a munkakörülményeket, ez ad értelmet a fiatal új munkaerő dolgos napjainak, ahogy belépnek a munka világába és függetlenné válnak az iskolától és a családjuktól.”

A beszélgetés a munkavédelemről, és a munkahelyi veszélyekről egyszer bevett szokássá válik, de a szülőknek még így is el kell kerülniük, hogy azért túlságosan neártsák bele magukat a dologba. Elismeri, hogy meghúzni a határt a felelősségteljes, gondoskodó és a ráakaszkodó, fontoskodó szülői magatartás között nehéz, de azt tanácsolja a szülőknek, hogy tartsák nyitva a szemüket. A szülőknek bátorítania kellene a gyerekeiket, hogy merjék felhozni a balesetvédelem témáját a munkahelyen, és ne ők próbálják egyedül megoldani a felmerülő problémákat.

(KamaszPanasz)