/ SZÜLŐKNEK / Hogyan ossza meg gyermeké...
  2014-02-04

Hogyan ossza meg gyermekével a rákdiagnózist?

Bizony nem egyszerű feldolgoznia, ha Önt vagy bármely más családtagját rákkal diagnosztizálták. A legnehezebb mégis az, amikor a gyerekeivel kell közölnie a rossz hírt. A KamaszPanasz összegyűjtött néhány tippet, hogy segítségére legyen.

- hirdetések -

Ne közölje velük a hírt, amíg nem tudja pontosan, hogy mi a diagnózisa!

Jobb, ha már tudja, hogy milyen kezelést fog kapni. Ezek után közölheti a gyerekekkel az esetleges változásokat, vagy a terápia mellékhatását (például hajhullás, vagy súlyvesztés).

Egy lépést előre - Próbálja meg kíméletesen előadni a részleteket. Például a gerincbiopsziát ne fájdalmas operációként írja le, elég annyit közölni, hogy a kórházba megy és egy kisebb operáción esik túl, de hamarosan hazajön, és jobban lesz. Mindig tyúklépésben haladjon, válaszoljon a gyerekek kérdéseire, és próbálja meg a félelmeiket és az aggodalmaikat enyhíteni.

Ha benn kell maradnia a kórházban, akkor ezt a hírt is körülteikntően közölje gyermekeivel. Ne ijesszen rá a gyerekekre, és biztosítsa őket arról, hogy semmi rossz nem történik. A gyerekeknek általában idő kell ahhoz, hogy a rossz híreket feldolgozzák. Pár nappal előtte elég, ha szól, és hagy egy kis időt nekik a kérdésekre is.

Győződjön meg róla, hogy Ön is teljesen tisztában van a diagnózissal. Van különbség a rák “fajtái “ között is, tegyen róla, hogy ezt kellőképpen elmagyarázza a rokonainak és a gyermekeinek, így semmiféle felesleges aggodalom vagy félreértés nem lesz.

A diagnózist legelőször mindig a gyermekeivel közölje (eltekintve egy- két kivételtől, például férj / feleség, szoros, közeli barátok). Beszélje át ezt a témát a gyermekeivel, majd hagyjon nekik időt, hogy feldolgozzák a hallottakat, és csak ezután közölje másokkal is a hírt.

A gyermekeivel foglalkozó felnőttek is értesüljenek erről ( tanárok, óvónők, stb.). Küldjön e-mailt, vagy menjen be az iskolába. Fontos a kétoldalú kommunikáció, hiszen a gyerekeknek időre van szükségük feldolgozni a hírt, és ha a tanár magatartásbeli változást tapasztal, hamarabb tudja Önt értesíteni.

Professzionális segítség a gyerekeknek

Beszéljen az iskolapszichológussal, vagy egy olyan terapeutával, akiben megbízik. A szakemberek megfelelő “tervet“ tudnak felállítani, így a gyermek könnyebben feldolgozhat minden őt ért impulzust.

A diagnózist mindig jól kell kezelni és kommunikálni. Ez nem szégyen, így ne féljen nyitottan beszélni róla a családtagjaival. A gyerekei is Önről veszik a példát. Ha azt látják, hogy titkolózik, és inkább takargatja a dolgokat, akkor ők is zárkózottabbak lesznek. Ha nyíltan vállalja az érzéseit, akkor a gyermekei is ezt a mintát követik, így ők is képesek lesznek megbeszélni a felmerülő kérdéseket.

Előzze meg a félreértéseket!

Ne felejtse el más szakterülethez tartózó orvosainak is elmondani, hogy mikor és mivel diagnosztizálták. Ez nagyon fontos, hiszen így az orvosoknak az éves vizsgálat során nem fog újdonságként hatni, és akár szakmailag és érzelmileg is támogathatják Önt.

Mindenekelőtt fontos, hogy megelőzze a bántó vagy téves szóbeszédeket, pletykákat. Kérjen meg mindenkit, hogy kezelje diszkréten az információt, és ne féljen kijavítani senkit. Készüljön fel a sok kérdésre, és csak akkor válaszoljon, ha úgy érzi, hogy eljött az idő! A diagnózis után rengeteg dolog megváltozik, így Ön is. Ez nem egyszerű időszak a családnak sem, de néhány egyszerű lépéssel megkönnyítheti ezt.

(GY.R. - huffingtonpost.com)