Valószínűleg Önt is aggodalommal tölti el az a gondolat, hogy egyedül otthon kell hagynia gyermekét. Az okok pedig sokfélék lehetnek: munka, halaszthatatlan teendő... és nincs, aki vigyázzon a gyerekre. Ugyan a kiskamasz már elég nagy, hogy vigyázzon magára, Ön mégis kételkedik döntésének helyességében.

Pedig lassan ideje lenne picit elengedni a kezét, lazítani azon a bizonyos pórázon, hogy némi önállóságra is szert tegyen. De felmerül a kérdés: vajon az életében először magára hagyott kiskamasz mit kezd magával mindenféle felügyelet nélkül? Ilyenkor rémképek futnak át az ember agyán: egész napos videójátékozás, a konyha feltúrása, vagy épp rendetlenség és káosz fogja várni hazaérkezéskor?

Az aggodalmak rendszerint nem alaptalanok, de előnye is van annak, ha egyedül marad otthon a gyerek. Először is: nem árt, ha már korán felelősségtudatra neveli a gyermekét, másodsorban jut némi gyerekmentes idő önmagára, vagy végre el tud menni a párjával kettesben vacsorázni.

Tehát, honnan lehet tudni, hogy a gyerek mikor van abban a bizonyos korban, amikor már magára lehet hagyni? És mikor elég nagy ahhoz, hogy a kistestvérét nyugodtan rábízhatja? A szakértők szerint a kérdés megválaszolása a gyermek fejlettségi szintjétől és az Ön helyzetétől is függ.

Íme, néhány olyan dolog, amit érdemes átgondolni, mielőtt átruházná a ház és a kistestvérek felügyeletét kiskamasz gyerekére.

Vajon készen áll a gyereke arra, hogy egyedül otthon maradjon?

Az érettségről való megbizonyosodás

Nincs arra törvény vagy szabályozás, hogy konkrétan hány éves korában hagyható otthon a gyerek egymagában, ez teljesen a szülők döntésén múlik. A legtöbb szülő számára egyértelmű, hogy egy 5 éves gyereket nem hagynak magára (voltak, akik megtették, és rendszerint baj lett belőle), de mi a helyzet egy 11-12 éves csemete esetében?

A legtöbb szakértő azon a véleményen van, hogy 10-11 éves korára már a gyerekek többsége van olyan érett, hogy egyedül hagyható (főleg akkor, ha Ön is úgy érzi és bízik benne), igaz csak rövid időre, mondjuk egy órára, mert a gyerek ilyenkor még könnyen megrémülhet attól a tudattól, hogy egyedül hagyták.

Sose lehet tudni, hogy mihez kezd unalmában vagy kíváncsiságától hajtva. Gondolja át ezeket a tényezőket, mielőtt meghozná döntését a kérdésben:

• Milyen környéken/környezetben élnek? Csendes külváros, megbízható szomszédokkal? Mennyire jellemző a bűnözés a környékükön?
• Van-e riasztójuk? Tudja a gyerek kezelni azt?
• Gyermeke érti és be is tartja az alapvető szabályokat, mint például az ajtó mindig legyen zárva, és sose nyissa ki idegeneknek?
• Milyen a gyerek ítélőképessége, hogy viselkedett eddig döntéshelyzetekben?
• Van-e megbízható barát, családtag, szomszéd, aki ránéz néha a gyerekre, vagy be tud jutni gyorsan a házba vészhelyzet esetén?
• Mennyire viselkedett felelősségteljesen a gyereke ezidáig? Házi feladat elvégzése időben, segítség az otthoni munkában, stb.
• Az ön gyereke hogyan reagál arra a felvetésre, hogy egyedül maradjon?

Házi szabályok

Ha ön igennel válaszolt a legtöbb fenti kérdésre vagy úgy ítéli meg, hogy a gyereke képes kezelni a dolgokat, akkor a gyerek valószínűleg készen áll arra, hogy egyedül lehessen hagyni őt otthon. Mielőtt az első alkalommal magára hagyná a gyerekét, nem árt tisztázni vele az alapszabályokat, amiket minden esetben be kell tartania és követnie kell. Mit tegyen, és mit ne tegyen bizonyos szituációkban:

• Mi a teendő, ha csöngetnek az ajtónál?
• Mit tegyen, ha csöng a telefon?
• Hívhat át barátot, ha igen, hányat?
• Milyen ételeket/nasit ehet?
• Mennyi ideig tévézhet, számítógépezhet, miket nézhet, milyen feladatokat kell ellátnia, amíg meg nem érkeznek a szülők?

Hogyan lehet felkészíteni a kiskamaszt a fiatalabb testvérek felvigyázására?

Némely gyerek már elég érett 12-13 éves korára ahhoz, hogy a kisebbekre vigyázni tudjon, míg mások esetében ezzel még egy jó ideig várni kell.

Ha Ön arra készül, hogy rábízza a kisebb gyerekét az idősebbre, akkor ugyanazokkal a feltételeket kell támasztani vele szembe, mint ha csak egy rendes bébiszitterre bízná a gyerekeit. Hogy milyennek kell lennie?

• felelősségteljesnek

• érettnek

• jó döntéshozatali képességgel rendelkezőnek

• szabályok betartására képesnek

• ne éljen vissza azzal, hogy ő a nagyobb

• higgadtan és nyugodtan kezelje a váratlan eseményeket, vészhelyzeteket

Nem árt, ha némi jártasságot szerez a gyerek az elsősegély-nyújtásban és a mesterséges lélegeztetésben, esetleg egy bébiszitter gyorstalpaló elvégzése is jó ötletnek tűnik.

Az otthon felkészítése

Tegye a lakását gyerekbaráttá, amennyire csak lehet, így Önnek is kevesebbet kell majd aggódnia, amikor egyedül hagyja a gyerekét.

Például tegyen ki egy telefonszám listát jól látható helyre, ha bármi gond lenne, legyen olyan felnőtt, akit el tud érni a gyerek.

A listára írja fel:

• a saját mobilszámát
• a közel élő rokonok számát
• a szomszédok elérhetőségét
• a gyerekorvos számát
• a helyi rendőrség, mentők, tűzoltóság számát (hiába tűnik egyértelműnek a 3 rövid szám megjegyzése, egy pánikban lévő gyerek a legalapvetőbb dolgokat is elfelejtheti)

Egyéb javaslatok:

• Beszélje meg a gyerekkel, hogy mi a teendő váratlan helyzet (vészhelyzet) esetén: tűz, áramkimaradás, vihar, stb.
• Legyen elérhető közelségben elsősegélydoboz, hiánytalan tartalommal.
• Ellenőrizze le, hogy a lakásban lévő telefonok, riasztók működnek-e.
• Hagyjon elöl elemlámpát és tűzoltó készüléket, készítse fel annak használatára a gyerekét.
• A hűtő legyen feltöltve, az ételeket legfeljebb csak mikrohullámú sütőben kelljen melegíteni, mutassa meg a gyerekének, hogyan kell helyesen megtenni azt.
• Bizonyosodjon meg arról, hogy a tévén és a számítógépen a gyerekek számára szükséges korlátozások működnek-e.
• Rejtsen el (zárjon el) minden olyan dolgot, amit nem szeretné, hogy a gyereke kezébe kerüljön: gyógyszerek, dohány, pénz, fegyver, öngyújtó.

Próbálják ki, játsszák el, hogy mit tenne a gyermeke a következő helyzetekben!

• Idegen csenget az ajtónál, mi a teendő?
• Megszólal a füstjelző, mit kell csinálni?
• Hirtelen áramszünet esetén mit tegyen?
• Hiszti rohama van a kistestvérnek, hogyan nyugtassa meg?

Először mindig csak rövid időre hagyja magára a gyerekeket, 30 percre, 1 órára, ne többre. Amikor hazaér, kérdezze ki a gyereket, hogy mentek a dolgok, amíg Ön távol volt. Beszéljék meg a felmerülő problémákat. Ha jól mentek a dolgok, akkor lassan növelheti az időt, amíg távol van.

Akárhányszor magára hagyja a gyerekeket, mindig győződjön meg arról, hogy a telefonján Ön bármikor elérhető, és rendszeresen kérdezze meg telefonon gyermekét, hogy minden rendben van-e!

(KamaszPanasz - M. T., webmd.com)