/ LÉLEK / Pénzérzelmek: Azt hiszed,...
  2016-01-06

Pénzérzelmek: Azt hiszed, a pénz csak úgy a fán terem?

A szülők száján kiszalad néhányszor egy pár olyan mondat, amelyről te is tudod, hogy „típusmondatok”. Sőt a szüleid is tudják, de automatikusan csúszik ki a szájukon. Az egyik ilyen mondat az, hogy „Miért hiszed azt fiam/lányom, hogy a pénz csak úgy a fán terem?” Te valószínűleg a mondatot nem szereted, a szüleid meg a szitut, amiben ezt használják. Mit tehetsz te egy olyan helyzetben, amikor ezt hallod? Himer Csilla pénzpedagógus most is segít.

Nem tesz jót a kapcsolatodnak a szüleiddel...

A szülők szájából gyakran hallom én is ezt a mondatot, illetve ennek variációit (pl. „A gyerekem nem ismeri a pénz, a munka értékét!”) amikor hozzám fordulnak tanácsért. És azzal is tisztában vagyok, hogy ez az a mondat, ami a népszerűségi listádon az „Amíg itthon laksz...” kezdetűvel szinkronban valahol a lista végén szerepel. Valamit azonban jó, ha tudsz: amikor a szüleid ezt mondják, az nem azért van, hogy téged bosszantsanak. Sokkal inkább azért, mert tehetetlennek érzik magukat. A baj az, hogy valahol te is annak érzed magad, ha ezt hallod.

Vagyis ott álltok ketten – és mindnyájan tehetetlennek érzitek magatokat. Szuper. De miért is?

Te azért, mert úgy gondolod, már megint olyat kapsz az arcodba, amiről nem tehetsz: honnan ismernéd a pénz, a munka értékét? Honnan tudnád, hol terem a pénz? O.K., tudod, hogy dolgozni kell érte. De egyáltalán nem biztos, hogy ez neked kézzel fogható tudás. Merthogy nagy az esélye, hogy ezt te még nem tapasztaltad meg. Márpedig amíg nincs tapasztalatod róla, addig hogyan kérhetik ezt rajtad számon?

A másik oldalon viszont ott vannak a szüleid. Akik szintén kétségbe vannak esve. Szakmai tapasztalatom, hogy amikor már elfogytak az ötletek, mivel lehetne érvelni, akkor kerülnek elő a sablonmondatok, mint pl. ez is.

De gondolj csak vissza! Kapásból ezzel a mondattal nyitottak a szüleid, vagy próbálkoztak előtte mással is? És hányszor? És hányféleképpen?

Majdnem biztos vagyok benne, hogy ha kicsit megerőlteted magad, akkor több esetet is fel tudsz majd idézni. Csak általában már akkor sem igazán értetted, hogy mit is akarnak pontosan tőled a szüleid. Így elbeszéltetek egymás mellett egészen addig, amíg már mindketten jól fel nem idegesítettétek magatokat...

Mit gondolnak valójában a szüleid?

Baromi egyszerű: azt, hogy sokat költesz. Számukra indokolatlanul. Nem értik, mi szükség van arra, hogy a huszadik – számukra – ugyanolyan sportcipőt, napszemüveget, stb. veszed meg. Vagy hogy miért kellett a legdrágább cuccot megvenni, amikor van olcsóbb is.

És amit még gondolnak, az az, hogy mindezt az ő pénzükből költöd. Indokolatlanul.

Azt azért te is beláthatod, a pénztárca meglehetősen intim dolog: senki sem szereti, ha más is kotorászik benne. Nem véletlen, hogy a szüleid morcosak, ha úgy érzik, a szükségesnél többet veszel ki így a zsebükből. Ráadásul úgy, hogy valószínűleg a szerintük többletben elköltött pénznek is megvolt már a helye. Mert így valószínűleg ők mondanak majd le valamiről, hogy fedezni tudják a te magasabb árú igényeidet. És ezt, valljuk meg őszintén, lehet, hogy joggal tartják némileg igazságtalannak.

Mit gondolsz te?

Te meg azt gondolod, hogy eddig is ez volt a rendszer, ez volt a szokás a családban, akkor most mi változott hirtelen, hogy már veszekszenek ugyanezért?  Te nem csináltál semmi mást, csak azt, amit eddig is, és ez eddig tökéletesen megfelelt mindenkinek. A szüleid vállalták – önként! –, hogy téged felnevelnek, ellátnak. Meg is tesznek ezért minden tőlük telhetőt, ahogyan eddig is.

Mi változott?

Te. Meg az igényeid.

Biztosan te is ismered a mondást, hogy kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond. Ez nemcsak anyagilag van ám így, de most ennél maradunk. Egy nagyobb gyereknek már nemcsak a rágóig, cukorkáig terjed az igénye, már nem biztos, hogy arra a ruhára vágyik, amit az anyukája választ ki neki. Ezt tudják a szülők is, de nagyon nehéz ám szembesülni azzal, hogy kamaszodásoddal szinte minden ilyen igényed nagyjából egyszerre változik meg.

Ez hatalmas ugrást is jelenthet, és jelent is legtöbbször a pénzügyekben. Erre fel kell(ene) készülniük, ahogyan téged is fel kell(ene) készíteniük. (Hogy a szüleid mit tehetnek ezért, azt majd nekik külön leírom.) Ez egy akkora ugrás, ami bizony nagy lyukat üthet az addig stabilan működő családi költségvetésen. Márpedig ha az borul, akkor nem az lesz a legnagyobb gondotok, hogy melyik márkájú farmert vegyétek meg, hanem esetleg az, hogy ki tudjátok-e fizetni a villanyszámlát.

A pénzügyi coach (köz)beszól:

Nem tudhatom ilyen messziről, hogy a ti családotok költségvetése mennyire áll stabil lábakon. Azt viszont szakmai tapasztalatból mondhatom, hogy a legtöbb család, akikkel dolgzotam, meglehetősen kiszámított költségvetéssel működik. Vagyis elég, ha csak egy kicsi porszem kerül a gépezetbe, máris csikorogni fognak a fogaskerekek – vagyis az, amit fentebb írtam a villanyszámláról sokak számára valós veszély.

Mit tehetsz te?

Ez az a gubanc, ami nem gyerekre van méretezve, mégis nyugodtan megteheted Te az első lépést. Mondjuk azzal, hogy ha valamire vágysz, akkor...

Először kutatsz egy kicsit...

Ez neked, egy digitális bennszülöttnek az internet és az okoskütyük korában nem lehet probléma! Nézz utána, hogy amit szeretnél egyáltalán hányféle verzióban létezik, és ezek közül melyik az, amelyik már képes megfelelni az igényeidnek! Lehet, hogy a szíved vágya egy csúcstípusú teló, de arra, amire neked kell, lehet, hogy egy olcsóbb márka is tökéletesen megfelel – és nem is lenne ciki. A lényeg: abból indulj ki, hogy mi az elég, és ne az legyen az elsődleges szempont, hogy mitől csábulsz el!

Másodszor is kutatsz egy kicsit

Ezúttal az árak tekintetében. Ha már megvan az a két-három opció, amivel elégedett lennél pl. telefonban, akkor jöhet az, hogy hasonlítsd össze az áraikat! És ne csak az legyen a szempont, hogy melyik a legolcsób, hanem az, hogy ugyanazért a pénzért melyik tudja a legtöbbet. (Ezt hívják a tudatos vásárlók ár-érték aránynak.)

Aztán tárgyalsz a szüleiddel...

Bemutathatod nekik kutatómunkád eredményét. Hidd el, ez már baromi meggyőző lesz nekik is! Amit ugyanis eléjük teszel, amögött számok vannak, a számokkal vitatkozni meg nagyon nehéz dolog. Ennek alapján már a szüleid is meg tudják mondani, mik a lehetőségeik, ők mivel tudnak hozzájárulni az igényeid kielégítéséhez.

Kérj zsebpénzt!

Mindig elmondom a szülőknek a tanácsadásaimon, hogy a zsebpénz nekik egy nagyon jó eszköz arra, hogy téged megtanítsanak bánni a pénzzel, neked meg azt mondom (a Kamaszkassza – Zsebpénzügyi kézikönyv című kötetemben pedig le is írom), hogy ennél jobb eszközöd nem lesz arra, hogy anyagilag – amennyire lehetséges – független legyél a szüleidtől. A zsebpénzből ugyanis félre lehet tenni – így aztán ha a szüleid valamire nemet is mondanak, vagy csak részben hajlandóak fedezni, te akkor is megveheted magadnak azt, amire vágysz. :)

Dolgozz!

Erre nagyjából 17-féle lehetőséged van tiniként, mind törvényes, és némelyik még csak nem is megerőltető, vagy legalábbis még szívesen is csinálod. Ezeket is mind leírtam a könyvben. Ráadásul a melóval két legyet lehet ütni egy csapásra: te pluszpénzhez jutsz, amihez a szüleidnek semmi közük, ergo bele sem szólhatnak, hogy mire használod, de a szüleid is elégedettek lesznek, mert végre lesz tapasztalatod a munka és a pénz értékéről, úgyhogy ezt többé már nem vághatják a fejedhez.

Szóval lehetőséged van bőven, csak választanod kell közülük. És ráadásul ezen lehetőségek bevetésével nemcsak a családi béke állhat helyre, hanem te is több pénzhez juthatsz. 

 

Himer Csilla,

pénzpedagógus, a Kamaszkassza - Zsebpénzügyi kézikönyv című kötet szerzője
 

Önállóságra, függetlenségre vágysz, de nincs pénzed? Vannak céljaid, vágyaid, de pénz híján nem tudod megvalósítani őket? Semmi gáz, Kata és Kristóf módszerével mindezt elérheted! Mindent megtudhatsz tőlük a (zseb)pénzről! Szerezd meg, oszd be, fektesd be, többszörözd meg, kockáztasd (de ésszel!), tedd félre, takarítsd meg, kövesd nyomon, ellenőrizd, védd meg - és csak aztán költsd el! Figyelj, tanulj, aztán vágj bele!