/ LÉLEK / Miért bántalmazzák a taná...
  2014-10-07

Miért bántalmazzák a tanárokat?

„Megverte tanárát”, „Diákterror!”, „Verekedés a tanáriban” és számtalan, ehhez hasonló hírrel találkozhatunk egyre gyakrabban az elmúlt években. Mi történt?

- hirdetések -

A hírek szállnak gyorsabb szárnyakon az elmúlt években, vagy tényleg megnövekedett a tanárok Miért bántalmazzák a tanárokat?ellen elkövetett erőszakos cselekedetek száma? Is-is. Kétségtelenül manapság már sokkal gyorsabban értesülünk a világ akár legtávolabbi táján történő eseményekről is. De az is biztos, hogy egyre több az agresszív fiatal, akiket a csökkenő tanári tekintély már nem tud kordában tartani.

Nem új jelenség

Régen is érték atrocitások a tanárokat, nagymamáink idejében azonban még egészen mások voltak a hatalmi viszonyok diákok és pedagógusok között. A nevelési módszerek sokkal szélesebb tárháza állt a tanárok rendelkezésére, így az engedetlen fiatalok még tartottak tőlük, fegyelmezni lehetett őket.

Napjainkban a tanár eszköztelenné vált. Ma már egy vállon veregetés is feljelentést vonhat maga után. A tanárával elégedetlen diákok csoportja a szülők támogatásával egyik napról a másikra leválthat egy éppen nem szimpatikus pedagógust. Mindez elképzelhetetlen lett volna régen.

Problémákkal küzdő fiatalok

Ez azonban csak az egyik oldala a történetnek. Egyre több az érzelmi problémákkal küzdő fiatal, a kezeletlen belső lelki feszültség levezetésének pedig egy gyakori módja az agresszió. Megjelenthet ez verbális formában, úgy mint csúfolódás, egy osztálytárs kiközösítése, rágalmazás; vagy megjelenhet fizikai síkon is tárgyak megrongálásában, károkozásban, tettlegességben.

A tekintély ellen

A tanárok ellen elkövetett agresszív cselekedeteknek a legnagyobb része nem konkrétan az adott tanár személye ellen irányul, sokkal inkább szól a pedagógus által betöltött szerepnek: a tekintélyszerepnek. Lehet tőle félni, lehet tisztelni, lehet szeretni és lehet rá nagyon haragudni is.

Hogy egy fiatalra melyik hozzáállás jellemző? Ezt nagyon gyakran a saját szüleivel, a legtöbbször az apával való kapcsolata határozza meg. Ha ellenséges a viszony apja és fia között, esetleg a gyermek otthon is gyakran szemtanúja vagy elszenvedője az agressziónak, sokkal nagyobb valószínűséggel fog tanárai, és akár más tekintélyszemélyek ellen erőszakosan viselkedni. Az agresszió táplálkozhat a haragból, lázadásból, vagy akár félelemből, egy biztos, óriási belső lelki feszültség áll mögötte.

Egy kiskanál otthoni agresszió, egy kiló megromlott szülő-gyermek kapcsolat, egy jó nagy marok kezeletlen lelki feszültség, megfűszerezzük az önkontroll alacsony fokával, és máris kész a kamasz, akitől rettegnek a tanárok, és ki akarják csapni az iskolából. Elliot Aronson, világhírű amerikai pszichológus szavait idézve: „Az elfojtott düh, a sorozatos megaláztatás váltja ki ugyanis az agresszív reakciók többségét.”

A kamaszkor számos testi és lelki változással jár, ami sokszor megterhelő, az élményeket fel kell dolgozni. A fiatalok fejlődési feladata ebben az időszakban a szülőktől való érzelmi függetlenedés, önállósodás is, amelynek része lehet akár a vita, feleselés, lázadozás. Ésszerű határok között ez megengedhető, természetes viselkedés. A megfelelő, következetes, szerető és szeretetteli korlátokat állító szülői magatartás fontos szerepet játszik a stabil személyiséggé alakulásában.

(Ujpál Zsófia, pszichológus)