/ LÉLEK / Valakihez - A KamaszPanas...
  2014-02-27

Valakihez - A KamaszPanasz Írópályázatára készült mű

Sápadt vagy, megint rosszul aludtál. Pedig sokszor mondtam már neked, hogy kevesebbet kéne idegeskedned... A novella a KamaszPanasz Írópályázatára íródott. Írj te is novellát, verset, cikket, és nyerj 30 ezer forint értékű könyvutalványt, valamint rendszeres publikálási lehetőséget a KamaszPanaszon!

A vers a KamaszPanasz Írópályázatára íródott. Írj te is novellát, verset, cikket, és nyerj 30 ezer forint értékű könyvutalványt, valamint rendszeres publikálási lehetőséget a KamaszPanaszon!

 

Valakihez

 

Sápadt vagy, megint rosszul aludtál. Pedig sokszor mondtam már neked, hogy kevesebbet kéne idegeskedned.

Most meg miért vagy ilyen közömbös? Hozzád beszélek, rólad van szó. Mindig elengeded a füled mellett, amiket mondok, pedig én csak jót akarok. Csak segítenék… Sokszor mondtam már neked, hogy a sarkadra kéne állnod végre. Én a helyedben nem hagynám többé magam, nem hagynám, hogy a szüleim uralkodjanak rajtam. De minek is beszélek neked?!

Bármi jobb lenne annál, hogy ilyen közömbös vagy. Nem hiszem, hogy egy nulla vagy. Mosolyogj, vagy sikíts, csak kérlek, ne maradj ilyen semmi! Tudom milyenek a szüleid, ismerem őket jól, és amilyeneknek én ismerem őket, attól minden normális ember sikítana.

Azt hiszik, hogy még kisgyerek vagy. Azt hiszik, nincsenek önálló gondolataid, pedig igenis vannak. Én tudom, hogy vannak.

Nem is értem, miért hagytad így elfajulni a dolgokat, egyszerűen behódoltál nekik. Minden egyes percben ők mondják meg, hogy mit tegyél, mit ne tegyél. Persze, a szülők dolga az, hogy támogassanak és segítsenek mindenben, de nem így. Annyit adnak neked, hogy azzal tulajdonképpen elvesznek mindent. Elveszik a gondolataidat, elveszik a véleményedet. Egy semmi lettél, amit ők kedvükre formálgatnak.

Ráncolod a homlokod… Igen, nincs teljesen igazam abban, hogy többes számot használok, hiszen főként az anyád műveli ezt veled. Na de az apád? Nem tesz semmit, csak bólogat anyád minden egyes szavára. Rosszabb, mint te, és be kell látnod, hogy ha nem változtatsz, és nem hagyod itt őket, akkor ugyanolyan senki leszel, mint ő. Egy bábu, akit kedvükre mozgatnak az emberek.

Belátom, nehéz döntés előtt állsz, mert gondolnod kell a testvéredre is. Nem hagyhatod magára. Magatehetetlen, és azon kívül, hogy egy ápoló naponta foglalkozik vele, nincs senkije. Tulajdonképpen csak te kezeled őt emberként. Az ellátását ugyan fizetik a szüleid, egy ápoló és egy gyógytornász segít neki, de csak te vagy az, aki gondol is rá. Aki nem úgy gondol rá, mint egy növényre…

Felelős vagy érte. Lehet, hogy nem tudja kellőképpen kimutatni az érzéseit, de nagyon szeret téged. Látszik rajta, mikor délutánonként meglátogatod az otthonban.

Felelős vagy érte! Gondolkozz már! Ő nem tehet semmit az ellen, hogy irányítsák, de te igen. Ki kell állnod magadért és érte is, mert így egyhelyben toporogtok. Ha magad miatt nem is, de érte vállalnod kell a kockázatot, különben végleg elnyel a mélység – az anyád! – és örökké csak valaki leszel, akit befolyásolnak.

Menj el innen, költözz el! Ne törődj anyáddal, csak fogd a testvéred és menjetek minél messzebbre! Ennél csak jobb lehet, hidd el! Meg kell tenned.

Ellépek a tükör elől és tudom: többé nem valaki leszek, mostantól én leszek.

(Pavlik Bettina)