A nárcisztikus személyiségzavar kora gyermekkori sérülés következménye. A rendellenesség hatására a nárcisztikus emberek nagyfokú szégyenérzettel viseltetnek saját maguk iránt.

A szakemberek szerint a nárcisztikus személyiségzavar kialakulásához valószínűleg az vezet, ha valakivel gyermekként állandóan azt éreztetik, hogy semmi sem elég jó, bármit is csinál. Az ilyen megnyilvánulások megakadályozzák az egészséges énkép kialakulását.

A betegek szégyenérzetük leküzdése érdekében másokra vetítik az érzéseiket, másokat okolnak, és önmaguk különleges mivoltának hangsúlyozására törekednek. Amint úgy érzik, hogy a környezetük nem méltatja őket kellőképpen, esetleg a tisztelet hiányát vélik felfedezni, dühkitöréssel reagálnak. Túlérzékenységüknek többnyire közeli hozzátartozóik esnek áldozatul, elsősorban ugyanis tőlük várják el a gyermekkorban nélkülözött törődést és szeretetet. Párkapcsolataik általában csak nehezen működnek, mert képtelenek az állhatatos szeretetre.

Nárcisztikus személyiségjegyek

Ezek az emberek védekező magatartásként hihetetlen magabiztosságot sugároznak. Jellemzően nagyon önteltek és arrogánsak, képtelenek másokkal törődni. Úgy tűnhet, lenézik a környezetüket, mert a körülöttük élők nem tüntetik ki őket az elvárásaiknak megfelelő figyelemmel. Az embereket ostobának és korlátoltnak minősítik, mert nem tudják sem megérteni, sem kellőképpen méltányolni őket. Nemcsak szokatlanul önzőek, hanem irigyek is mások sikereire, kiváltságaira.

Sikerről és hírnévről álmodoznak, hogy elnyomják magukban a folyamatos elégedetlenséget. Minden róluk szól, és mivel túlzottan a saját testi, lelki szükségleteik kielégítésére koncentrálnak, mások igényeire csekély figyelmet sem fordítanak. A nárcisztikus személyiségzavar megnyilvánulása egyénenként eltérhet, nem minden betegre jellemző az összes tipikus jellemvonás.

Bár valószínűleg nem szívesen keresed az ilyen emberek társaságát, nem szabad elfelejtened, hogy olyan betegekről van szó, akiknek a viselkedését a túlzott önmegvetés és az önbizalom hiánya irányítja. Alacsony önbecsülésük általában a környezetük számára rejtve marad. Igazi arcukat csak hosszú idő elteltével mutatják meg, ezért nagyon nehéz velük együtt élni, illetve a terápiás kezelésük is gondot okozhat.

(KamaszPanasz)