/ LÉLEK / Miért történik meg velünk...
  2016-06-09

Miért történik meg velünk mégis, amit túlságosan próbálunk elkerülni?

Én, személy szerint egyszerűen irtózom az előre megjósolt dolgoktól. Tudod, amikor szólnak, hogy vigyázz le fogod ejteni, leöntöd magad, felborítod, összetöröd, és tényleg. Sikerül pont azt tenned, amire figyelmeztetnek.

- hirdetések -

Mintha egy kis rugó a kezedben, a tudatoddal szemben cselekedne és megtenné azt, aminek pont az ellenkezőjét szeretnéd. Azért ez egy kissé ijesztően hangzik. Most akkor saját magunk ellenségei vagyunk? Vagy van egy másik én?

A kérdés talán ennyire nem bonyolult

Szokták ezeket a dolgokat kamaszos „figyelmetlenségnek”, „szétszórtságnak” nevezni, és még különböző beceneveket is adnak neki. Aminek mi hogy örülünk - hát persze! De térjünk is vissza az iménti példára: Az egyik szülőd megszólít, hogy vigyázz összetöröd a poharat, te meg térülsz, fordulsz és már csak a becsapódást realizálod, és máris ezer szilánkdarab hever a földön. De most tényleg ennyire ügyetlen vagy? Komolyan? Mikor még szóltak is?! Igen, pont azért.

Ez nem ügyetlenség, hanem egyszerűen így van, ha valamire kínosan ügyelsz, hogy nehogy megtörténjen, az csak azért is bekövetkezik. Lehet, hogy előtte te magad is lejátszod agyban az eseménysort, és utána lököd le, lehet, hogy végig se gondolod és máris a földön hever, de lehet – az esetek kis százalékában –, hogy „szerencsésen” jössz ki a helyzetből és néhány izzadságcseppel megúszod.

És ez még csak egy pohár volt. Egy csepp a tengerben. Még semmi komoly nem történt. Holott téged oly sok mindentől óva intenek. Akkor minden balul fog elsülni? Mindent pont az ellenkező módon csinálsz majd? Mindig bosszankodnod, vagy épp szomorodnod kell a ballépéseid miatt? És, hogy csinálják, hogy ők mindent előre tudnak?

Nincs benne nagy titok, ha eláruljuk, hogy ők is voltak kamaszok, bénák, ügyetlenek. A szüleid is követtek el hibákat. És hidd el, a „bűnlajstromuk” sokkal hosszabb, mint a tied. Már csak azért is, mert egy icipicit, úgy húsz-huszonöt évvel több ideje tartózkodnak ezen a bolygón, mint te. És nem fogod elhinni, de egyszer te is leszel az ő szituációjukban, és te is előre fogod tudni, hogy mi történik majd, ha ezt vagy azt teszed. De addig még hosszú az út, és el kéne odáig jutni valahogy…

Annyi új dolog van most, és még több lesz

Egyre több tényezőssé válik a koordinátarendszer, ahogy egyre „bölcsebb” leszel. És egyre több területen merülnek fel problémák, és csak kapkodod a fejed ide-oda, hogy melyikkel is foglalkozz. Mert olyan nehéz is eldönteni, hogy mi a fontos. És nem tudod, hogy hova kapj, mihez nyúlj, minden olyan bizonytalan, inkább jobb, nem is csinálni semmit, nehogy elrontsd.

A saját bizonytalanságod a cselekedeteidre is kivetül, rányomja a bélyegét, és olyan mintha egy nagy káosz lennél. Nem tudsz hazudni, hidd el, rád van írva, és ha valaki, kicsit is képes „fogni” a nem mindig egyértelmű jeleket, az tudni fogja, hogy belül nagy a zűr. (Remélhetőleg nem az űr.)

(Sz. D. L.)