Hallottál már a tibeti sós teáról? Ismered a maják csokireceptjét? Ha a válaszod nem, itt olvashatsz róluk és egyéb furcsaságokról.

Vajas tea

A tibetiek sós teája az úton kezdve a köpülőn keresztül jut a csészébe.

Tibetben a leggyakoribb ital a vajas tea, amit jak tejéből készült vajjal és sóval ízesítenek. Egy átlagos tibeti akár 50-60 csésze ilyen teát is képes meginni bármelyik napon! A kínai teafű pár napon keresztüli úton való kiszárításával készül, ugyanis így jönnek elő a tea intenzív aromái. Utána a teát egy fél napig forralják, bambusz edényekben köpülik, majd sóval, szódával és egy kis savanyú vajjal keverik össze.

Miközben iszod a teát, akár hörpinteni is tudod a vaj habját a csésze széléről. Más tibetiek pedig egy kis „tsu”-t adnak a teájukhoz, hogy azzal ízesítsék. A „tsu” megkeményedett sajt, vaj és cukor keveréke. Ahogy iszod a teádat, a vendéglátód újra és újratölti.

Fura forró csoki

Az ősi maják szó szerint forró csokit készítettek – ugyanis chilit és kukoricát is adtak hozzá.

A csoki már az ötödik századtól kezdve ismert volt, és az ősi maják innivalóként fogyasztották. A csokoládébabokat vízzel, chili paprikával, kukoricával és egyéb fűszerekkel keverték össze. Később hidegen itták, minden társadalmi réteg rendszeresen fogyasztotta.

Az ital fűszeres és keserű volt, egyáltalán nem hasonlított napjaink forró csokijaihoz. Amikor a csokoládé később elért nyugatra is, rettentően drága volt, mai árfolyamon számolva akár 12 - 15 ezer forintot is elkértek egy mai nagyobb táblának megfelelő mennyiségért. Ha valaha is mész Párizsba, mindenképpen látogass el az Angelinába, ahol a világ legfinomabb forró csokiját ihatod. Ha pedig felébresztette volna a kíváncsiságodat ez a fura, fűszeres fajta, próbáld ki a Chocolat l’Africaint is.

Rejtélyes fánk-történelem

Senki sem tudja igazán, hogy a fánkot mikor, és ki találta fel. A fánk eredetileg egy csavart tésztadarab volt, nem a mai, gyűrű formájában létezett. Angliában a labda alakú is nagyon gyakori volt, ezt dzsemmel töltötték meg. Mind a két formázás emberi kezektől mentes, hiszen a tésztagolyó és a tésztacsavar is magától vette fel ezt a formát, amikor az alja már eléggé megsült.

Nem tudjuk, hogy a gyűrű alakú fánk mikor lett népszerű Amerikában, ám ennek az alaknak a létrejöttét egészen biztosan Hansen Gregory nevéhez köthetjük, aki 1847-ben egy hajón utazva a fánk közepébe egy lyukat nyomott a hajó borsszórójával.

Alma, krumpli vagy hagyma?

Az almának, a krumplinak és a hagymának ugyanolyan íze van, miközben eszed, ha az orrodat befogod. Amikor biológia órán bekötött szemmel és befogott orral „kísérleteztünk”, nem tudtuk, hogy mit fogunk kapni, és közülünk sokan nem tudták megkülönböztetni az almát, a krumplit és a hagymát egymástól. Ez is mutatja, hogy az orrnak nagyon fontos szerepe van az ízlelésben is.

És az a tény, hogy ennek a három ételnek hasonló az összetétele, szinte lehetetlenné teszi azt, hogy szaglás nélkül meg tudd őket különböztetni az ízük alapján. Így ha te is szeretnéd ezt a kísérletet kipróbálni, figyelmeztetünk, hogy ha újra szabaddá teszed az orrjárataidat, már meg fogod tudni különböztetni őket.

Úszó tojások

Ha egy tojás képes úszni a vízen, akkor ki kell dobni és nem szabad megenni. Ahogy a tojások sokáig állnak, a belül létrejövő gázok úszóképessé teszik őket. Ez a legjobb módja annak, hogy megtudjuk, egy tojás ehető-e vagy sem, anélkül, hogy feltörnénk őket. Ha egy tojás még nagyon friss, akkor az egyik oldalára fog feküdni víz tetején.

A friss tojásoknak inkább sűrűbb a fehérjéje, míg az öregeknek sokkal vizesebb. Ezért van, hogy a nagyon friss tojások jók buggyantásra vagy sütésre, míg az öregebbekből inkább omlettet érdemes készíteni.

(Gy. A. - forrás: listverse.com)