/ BETEGSÉGEK / Élet az ekcémával
  2009-08-26

Élet az ekcémával

Mi mindannyian tudjuk, hogy sem a fiúk sem pedig a lányok nem szeretnek beszélni a pattanásról, főleg nem, ha az az arcukon van. Nos, én se arról fogok beszélni, hanem minden egyéb más testrészről, nyakról, hátról, lábról és egyéb bőrfelületről, ahol ekcéma alakulhat ki.

Vagyis igazából nem is én, mert most egy 23 éves fiatal kamaszkori vallomása következik:

- hirdetések -

Én most 23 éves vagyok. Bőrproblémám van, melyet ekcémának hívnak. Ez egy rettenetes betegség és remélem, soha senki nem fogja meg tapasztalni. Piros pikkelyes foltok jelennek meg az egész testeden, és egy idő után szinte már ő irányít.

Sajnos ezzel a problémával nap mint nap meg kell küzdenem, és ez sokszor annyira rossz érzés, hogy gyakran sírok  miatta. Mindig viszket, gyakran vérzik is, és van, hogy nem tudok aludni, mert annyira fáj az egész testem. Megváltozott a bőröm valamivé, amire egyáltalán nem vagyok büszke.

Az egész történet 1999. szeptember elején kezdődött. Ekkor készültem ugyanis a 9. osztályba. Nagyon izgatott voltam: az új iskola, barátok, új légkör. Este elaludtam. Reggel pedig iszonyatos viszketéssel ébredtem. Nem volt kérdéses ekcémás lettem.

Az egész testemet MINDENHOL ellepte az ekcéma. A karomat, a lábamat, a nyakamat, a hátamat, a kezeimet, a hasamat, és a nemi szerveimet. Nem igazán tudtam, hogy hogyan mondjam el az anyukámnak, mert úgy gondoltam, hogy talán dühös lesz rám. De hogy miért gondoltam így azt ne kérdezzétek.

Tehát végülis három héten keresztül tartogattam magamnak. De egyre melegebb lett, és nem járhattam mindig kabátba. Így egy este elmondtam az anyukámnak. Ő azonnal a doktorhoz rohant velem. Izzadtam is, ami csak tovább növelte a fájdalmat. Sőt, mire odaértünk már lázas is lettem, ez is mutatja, hogy mennyire beteg voltam.

A doktor azt mondta, hogy még soha nem látott ilyen mértékű ekcémát, egyedül babákon. Ez után felírt nekem 3 gyógyszert majd közölte velem, hogy a nyakamon már annyira elfajult a betegség, hogy az már összefüggő eleven seb. Valószínűleg allergiás lehettem valamire, amit viseltem, az hozhatta így ki ezt a betegséget.

Végülis a gyógyszerek hatására eltűntek a nagy kiütések, de ez egy olyan érzés volt, amit soha nem fogok elfelejteni. Fájt, égetett, viszketett, szúrt. Nem kívánom senkinek!

Szóval, gondoskodj a bőrödről, és élvezd, hogy nem kell nap mint nap elrejtened! Hacsak nincs hasonló problémád, mint nekem. Légy hálás, hogy nem kell mindennap keresztülmenned ezen. De a barátaim és a családom nagyon segítőkészek, így végülis, ha nem is vagyok büszke a bőrömre, de boldog vagyok!

Köszönöm, hogy elolvastad, és vigyázz magadra!

(Cs.B.)

 

 Kapcsolódó cikkek