/ BETEGSÉGEK / Mi okozhat krónikus vesee...
  2011-05-09

Mi okozhat krónikus veseelégtelenséget?

Kezdetben akár tünetmentes is lehet a krónikus veseelégtelenség. A betegség előrehaladásával azonban egyre több panasz jelentkezik. Ezek egy része a szervezetben maradt salakanyagok következménye.

- hirdetések -

Krónikus veseelégtelenségnek nevezzük a vesefunkció visszafordíthatatlan károsodását, amelynek következtében a vese által normálisan kiválasztott salakanyagok felhalmozódnak a vérben. A vesefunkció beszűkülése a szervezetben lévő folyadék egy részének visszatartásához vezet. A vesének a kalcium kiválasztásában, a D-vitamin képzésében, valamint a vérképzésben betöltött funkciója is károsodik.

A jellemző panaszok közé tartozik a fáradékonyság, a gyengeség, a fejfájás, a nehézlégzés, az étvágytalanság, a fogyás, a hányinger, hányás. A folyadék visszatartásának következménye a vizenyősödés (ödema), mely főként a bokákon, lábszárakon, valamint az arcon jelenik meg.

A kalcium kiválasztás zavara, valamint a D-vitamin képződés csökkenése együttesen vezetnek a csontképzés zavarához, csontritkulást okozva. A vese működés zavara következtében vérszegénység (anaemia) is kialakul, mivel csökken a vese által termelt vérképzést segítő anyag (erythropoetin) képződése.vesefájdalom

A következő esetekben alakulhat ki krónikus veseelégtelenség:

  • Cukorbetegség (diabétesz)
  • Magasvérnyomás betegség (hipertónia)
  • Krónikus vesegyulladások, amelyek érinthetik a vizeletkiválasztó szervecskéket, a vese szövetközti állományát (krónikus interstitialis nephritis), és a vesemedencét egyaránt. Kialakulásához a húgyutakban lévő különböző szűkületek vezetnek. Ezek a vizelet kiválasztást akadályozzák, ezzel vizeletpangáshoz és krónikus gyulladás fenntartásához vezetnek.
  • A vese cisztás átalakulásával járó betegsége (polycystas vese).

Négy stádiuma van a betegségnek

A krónikus veseelégtelenséget 4 stádiumba szokás osztani. Az egyes stádiumokban eltérőek a laboratóriumi leletek, a tünetek és természetesen a terápia is változó.

Az I. stádiumban az úgynevezett teljes kompenzáció szakaszában a szérum kreatitin szintje kisebb, mint 120 mikromol/l. A páciens általában tünetmentes, esetleg enyhe fáradékonyság, levertség észlelhető.

A II. stádiumban (kompenzált retentio) a szérum kreatinin szint 130-800 mmol/l, ekkor már vérszegénység (anaemia) is észlelhető. Csökkent teljesítőképesség, hányinger, vizenyősödés, magasvérnyomás, kezdődő csontritkulás észlelhető.

A III. stádiumban (dekompenzált retentio) a szérum kreatinin szintje 800-1200 mmol/l, fokozódó vérszegénység, ionzavarok (magas kálium szint), a vér fokozódó savasodása észlelhetők. A beteg terhelhetősége minimális. A vérnyomás tovább emelkedik, fokozódik a vizenyősödés, a szívelégtelenség, a tüdővizenyő mértéke. Hányinger, idegbántalom (polyneuritis), szívburokgyulladás (pericarditis) és mellhártyagyulladás (pleuritis), valamint szívritmuszavarok is megfigyelhetők.

A IV. stádium a terminális veseelégtelenség, a húgyvérűség (uraemia) szakasza. A szérum kreatinin szintje 1200 mmol/l feletti. Az eddig észlelt tünetek kiteljesedését észlelhetjük. Feltétlenül vesepótló kezelésre (dialízis) van szükség.

A krónikus veseelégtelenség kezelése

A krónikus veseelégtelenség kialakulását leginkább a szérum urea és kreatinin szintjének emelkedése kíséri, ezek mellett szükséges a szérum ionok (nátrium, kálium, kalcium), a vérkép és a vizelet rendszeres ellenőrzése.

A krónikus veseelégtelenség diagnózisának felállításakor azonnal el kell kezdeni a vese elégtelen működéséhez vezető ok keresését és kezelését. Az időben felfedezett eltérés kezelése megállíthatja a krónikus veseelégtelenség előrehaladását. A cukorbetegek és a magasvérnyomás-betegek esetében a veseelégtelenség kialakulásakor általában már ismert a kiváltó ok, náluk ilyenkor az alapbetegség még körültekintőbb kezelése a cél.

A hasi ultrahang vizsgálat fényt deríthet zsugorodott vesékre, polycystás veseelváltozásra, valamint a vizeletelvezető rendszert érintő elváltozásokra is. Vérvizsgálattal, illetve a vese szövetéből történő mintavétellel a vese gyulladásos folyamataira, illetve az azt kiváltó okokra következtethetnek.

A krónikus veseelégtelenség kezelésében az első három stádiumban megfelelő diétával, illetve gyógyszeres kezeléssel megakadályozható, vagy lényegesen lassítható a veseműködés további romlása. A vérnyomáscsökkentő szerek közül az ún. ACE-gátlók részesítendők előnyben, mivel ezek lassítják leginkább a betegség előrehaladását. Vízhajtókat abból a megfontolásból adnak, hogy a vizeletképzés fokozásával serkenthető a salakanyagok kiválasztása. Amennyiben D-vitamin hiány van, annak pótlása szintén szükséges. A vérképzés serkentése erythropoetin injekcióval érhető el.

A IV. stádiumban a művesekezelés elindítása elengedhetetlen. A művesekezelés olyan külső beavatkozás, mely a hiányzó vesefunkciót pótolja. Három formája van: haemodialízis, haemofiltráció és hashártyán keresztüli (peritonealis) dialízis.

(WEBBeteg - Dr. Dobi Gyöngyi)

  Kapcsolódó cikkek