/ BETEGSÉGEK / Ne stresszelj! Cukorbeteg...
  2009-11-13

Ne stresszelj! Cukorbetegséget okozhat!

Azt már mindenki hallotta, hogy az elhízás, a mozgásszegény életmód cukorbetegséget okozhat. A legújabb kutatások szerint azonban a stressz is rizikófaktor! Tehát ne aggódj - cikkünkből mindent megtudhatsz a betegség tüneteiről és megelőzéséről.

A cukorbetegség alattomos kór, amely sokszor csak akkor okoz tüneteket, amikor már a szövődmények is kialakultak. Különösen azoknak érdemes figyelni a cukorbetegség első, kezdeti tüneteire, akik a veszélyeztetettek közé tartoznak ebből a szempontból.

- hirdetések -

A legfontosabb rizikótényezők

- A 2-es típusú cukorbaj elsődleges rizikótényezője az elhízás (különösen a hasra történő, úgynevezett alma-típusú), illetve az ezzel összefüggő mozgásszegény életmód és az emelkedett vérzsírszint.

- Bizonyos gyógyszerek hosszú ideig tartó szedése is eredményezheti ezt a betegséget, így például a szteroidoké, a fogamzásgátlóké vagy a vizelethajtóké.

- Egyes betegségek fokozottan hajlamosítanak cukorbajra, ilyen például a hasnyálmirigyhez vagy a hormonháztartáshoz kapcsolódó problémák (például Cushing-szindróma, pajzsmirigy rendellenes működése), valamint genetikai rendellenességek, mint a Down-szindróma.  

A stressz, mint önálló rizikófaktor

Mára már bizonyított tény, hogy stressz hatására idő előtt megjelenhet a cukorbetegség. Ez nyilván nem azt jelenti, hogy minden stresszel élő ember előbb-utóbb diabéteszes lesz, csupán azt, hogy ha megvan a genetikai hajlam és esetleg más kockázati tényezők is jelen vannak az életünkben, a stressz felgyorsíthatja a folyamatot.

Ez olyannyira igaz, hogy egy vizsgálat szerint már az élet első két évében megjelenő stressz-faktorok növelik az esélyét egy későbbi cukorbetegségnek. A tartós és fokozott stresszes állapot ugyanis inzulin-rezisztencia megjelenését és csökkent glükóz toleranciát eredményezhet, amelyek pedig a diabétesz előszobái. 

Az inzulinrezisztencia azt jelenti, hogy ugyanakkora inzulinhatáshoz nagyobb mennyiségű inzulinra van szükség, és ha ez fokozódik, az inzulintermelődés végképp elégtelenné válik a szükségletekhez képest. A csökkent glükóz-toleranciára terheléses vércukor-vizsgálattal derülhet fény. A glükóz (vércukor) szint normál esetben nem emelkedik 7,8 mmol/l felé, az e feletti, kisebb emelkedés (7,8-11 mmol/l) takarja az említett állapotot. Fontos tudni, hogy megfelelő kezeléssel ez a helyzet az esetek egy részében még visszafordítható.

A stressz a már kialakult cukorbetegség állapotát is rontja, egyrészt mivel a stresszhormonok közvetlenül is képesek hatni a vércukorszintre, másrészt pedig a kedvezőtlen körülmények hatására a cukorbeteg hajlamos elhanyagolni magát, a táplálkozását, a rendszeres méréseket, esetleg még alkoholt is fogyaszt. 

Jellemző  tünetek

  • állandó szomjúság
  • megnövekedett vizeletmennyiség
  • fáradékonyság
  • állandó éhségérzetet érzünk, amely mellett viszont súlyvesztés tapasztalható.
  • viszkető bőr
  • a látásromlás
  • az éjszakai lábikragörcs,
  • a kéz- és lábzsibbadás
  • a hajlatokban megjelenő bőrkimaródás
  • acetonszagú a lehelet /melyet gyakran összetévesztenek az alkoholfogyasztással/
  • ínybetegségek
  • bőrfertőzések
  • lassú a sebgyógyulás
  • nőknél elhúzódó hüvelyi gombásodás

Különbség az 1-es és 2-es típusú cukorbetegség közt

1. típusú diabétesz: A cukorbetegek 7-10 százalékát érinti, és a hiedelemmel ellentétben nem csak gyerekkorban alakulhat ki. A hasnyálmirigysejtek pusztulása miatt a szervezet nem képes inzulint termelni, amely szabályozza a sejtek cukorfelvételét. Ennek következtében a vérben megemelkedik a cukorszint egészen addig, amíg a sejtek cukorhoz nem jutnak.

Az inzulintermelődés a korai fázisban fokozatosan csökken, először akkor, amikor érkezés után megemelkedik a vércukorszint. A folyamat egyre fokozódik, és lassan, akár évek alatt kialakulhat a teljes inzulinhiány és az ezzel járó súlyos állapot. Kezelésének alapja a megfelelő inzulinterápia. 

2. típusú diabétesz: A jó életkörülmények terjedésével párhuzamosan szaporodik járványszerűen a 2. típusú cukorbetegek száma már a gyermekek közt is. Ebben az esetben relatív inzulinhiányról van szó, vagyis arról, hogy a szervezetnek annyi inzulinra lenne szüksége, amennyit már nem képes előállítani.

Terápiájának sarokpontjai a megfelelő diéta és a testmozgás, amelyek célja a testsúly és az inzulinérzékenység normalizálása, gyógyszeres kezelés, illetve súlyosabb esetben az inzulinkezelés.

E két típuson kívül létezik még gestacios (terhességi) és pancreatogen (hasnyálmirigy problémához köthető) diabétesz is.

(orvostkeresek.hu)

  Kapcsolódó cikkek