Amelynek a legszebb élőlényét Dorténak hívják, a legcsúnyábbat meg polipnak, kivéve, ha a polip Dorte, és engem ölel át. A sziget öblébe lassan úszott be csónakunk egy olyan keskeny résen, amelyen át egy jacht talán már be sem fért volna.

Este Dortéék bementek a városba, mert valami hangverseny volt. Beethoven. Említette délután.

Anyám persze percenként hívott. „Hol vagy? Merre vagy? Mit csinálsz?” Én meg mondtam: „A társalgóban. A hallban. A könyvtárszobában. A recepciónál.”

Szerelemről, szexről, jóságról és gonoszságról, menekültekről meg nehéz életű férfiakról. És persze a tengerről. A lángoló nyárról.